Már a belgák is olyanok, mint a pacsirtanyelvtõl és vakondagyvelõpürétõl elpuhult rómaiak. Mit is mondhatna egy hozzánk hasonlóan természetközeli, sportos tízlábú arra, ha valaki már tábortüzet is csak egy nyilván több ezer euróba kerülõ, dizájnolt acéltárgyon képes gyújtani. Szó mi szó, jól néz ki azért ez az acéltárgy.
Vajon mi alapján birják bizonyos szervizekben kizárólag pénzért javítani a garanciális termékek típushibáit? Alexandra hercegnõ alábbi levele szerint ördögi összeesküvés áldozata lett:
Májusban a névnapomra kaptam egy Philips hdd 065-ös mp3 lejátszót. Decemberig tette is a dolgát (azaz a fejhallgató darabjaira esett, de a szerviz adott újat minden probléma nélkül, fogyóeszköz), amikor is a hozzá adott gagyi zenefeltöltõ szoftver (Musicmatch Jukebox) meg nem szakított egy átvitelt. Onnantól már csak azt tudta mondani a lejátszó, hogy dugjam vissza a pc-be, de semmire sem reagált. Múlt héten elvittem a szervizbe, ahol azt mondták, hogy garanciálisan nem tudják megjavítani, mert önhiba miatt hibásodott meg.
A Sony átszervezésének elsõ áldozata Aibo, a robotkutya és humaniod haverja Qrio, ezeket ugyanis nem gyártja többé a vállalat. A japán multi 10 ezer alkalmazottjával együtt még a mesterséges intelligencia elburjánzása elõtt leépítette a világ egyik legdrágább játékának számító elemes házõrzõt. A világuralomért így jobb híján a jókora hendikeppel induló (de sokkal olcsóbb) RoboSapienek indulhatnak.
Igazi köcsögségként kizárólag a Los Angeles-i Kidrobot lerakatnál lehet ma beszerezni Tim Biskup pszichedelikus terrornyulát. A húszcentis vinilfigura békés nosztalgiával idézi fel gyermekkorunk badtripjeit, amikor - ahogy az urbánus legenda tartja - fagylalttá változott személyiséggel órákig menekültünk kanállal fenyegetõ pajtásaink elõl, vagy amikor annyira beparáztunk egy partivizuáltól, hogy kisiján kiugrottunk a hazafele tartó taxiból. A mindössze ezer darabos készlet maradékát pénteken, egy háromórás intervallumban telefonon (ezek tényleg szopatnak) lehet lefoglalni 30 dollárért (6 ropi).
update: Közben kiderült, hogy a Rotofugi online is árul 150 darabot, de akkor volt a roham, hogy behalt a szerverük, mielõtt kitehették volna.
Bojler Bob kontribúciója a Homár olvasóinak ez a neonzöld italhordó:
A mellékelt fotókon látható tárgyat az agysorvadásban szenvedõ cimboráimtól kaptam akiknek a düsseldorfi Metro áruházban sikerült szert tenniük erre a remek termékre.
Egy tipikus példa, miért kell mindig az elsõ megérzésre (a józan paraszti ész olyan degradáló) hallgatni, amikor vásárol az ember. Ne tessenek már reménykedni, az csak a sorozatokban mûködik.
2005. szeptember 24-én bruttó 55 260 forint értékben vásároltam a Lotek Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nél (1111 Budapest, Kruspér utca 1/b) mosható gyermekpelenkát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már a vásárláskor gyanút kellett volna fognom, mivel az adott címen bolt nem fogadott, csak egy lerobbant emeleti lakásban tudtuk a vásárlást lebonyolítani. Kértem számlát is, amit kb. két hét múlva meg is kaptunk (hm...) postán.
Nem is villámcsapásként: az égbõl fejünkre pottyant Gesztesi Károlyként ért minket a hír, hogy a Csikágóban, az István utca és a Hernád utca sarkán lévõ orosz csemegeboltban (holnap részletesen írunk róla!) lehet kapni az eredeti orosz õs-Rudit. Rohanás közben gyorsan utánanéztünk, tényleg szovjet örökség-e a hungarikumnak hitt édesség. Tényleg az, derült ki, ráadásul egy indexes cikkbõl.
Egyórás csodás közjáték Natasával, az eladónõvel, és kezünkben tartottuk vágyaink tárgyát, ami a magyar verziónál vaskosabb és szögletes profilú.
A felhõtlen jókedv és vidámság érdekében faroljunk vissza a szokatlanul gusztustalan ételek vonalához. A Hotlix nyalókái állítólag már 20 éve büntetik a kisközértek illuminált állapotú látogatóit, a vicces édességek ugyanis valódi lárvákat, hangyákat, tücsköket, lepkéket és skorpiókat rejtenek a cukormáz alatt. Az adult célközönséget csábítja pl. a tekilás ízesítés, de vannak hagyományosabb banános, dinnyés és cseresznyés cuccok is. Csak remélni tudjuk, hogy a rovarok jogait szem elõtt tartva, a lehetõ legemberségesebben végeztek velük, mielõtt a ragacsos turhát rájuk öntötték, muhaha.
Mi idõben szóltunk. Itt egy kis kaliforniai cég, a helyi Carlsbadból, ami sajnos nem azonos Karlovy Varyval, akik állítják, hogy már félig megépítették az egy gallon benzinbõl 330 mérföldet megtevõ hibrid meghajtású autójukat. (Ez száz kilométeren bõ hét decit jelent.) A furcsa az, hogy az ilyen, befektetõkre kacsingató és általában soha el nem készülõ prototípusok rohadt jól néznek ki. Ez meg nem.