Egy karácsonyi, de örökérvényû sztori arról, hogy nem szabad megbízni az IKEA szájtjában, hanem oda is kell telefonálni, különben hiába autózunk órákig egy nem létezõ tányérkészletért. A készletnyilvántartás ugyanis olyan, hogy a polc fölé kirakott példányokat is jelzi, így akkor is lukra futhatunk, ha igazából már csak egy darab van valamibõl kitéve. Sztori lentebb.
A Homár a napokban azon morfondírozott, vajon mekkora piaca lenne a fogyasztós (zsírégetõs/hashajtós) rágónak, de ennek még nem jött el az ideje. Ahogy pigeon detektálta, kedvenc Norbertünk sem mer túlságosan elszakadni a jól bevált mûzliformátumtól. Olyannyira biztosra megy - nehogy összekeverjék termékét az átcímkézett bioélelmiszerekkel -, hogy egy évek óta sikeresen teljesítõ termék "folytatását" hozta össze:
Varga Zsolt megírta nekünk, hogy mennyivel emelte az OTP a lakáshitel kezelési költségét. Több mint 42 százalékkal. Erre varrjanak jó nagy reformgombot! Húsba vágó részletek alant.
Esküszöm, a magánéletben nem vagyok egy Naiv Ügyfél, erre az év elsõ munkanapjának elsõ negyedórájában bajuszt akasztottam a zsírburgeresekkel. Ajándékot kellett venni a 2 kis Homár összes óvónõjének, amit úgy tudtunk megoldani, hogy a Szépvölgyi úti McDonald’s-ban megreggeliztetem a gyerekeket, Imola meg bevásárol közben.