Hitték volna, hogy Uj Péter Index-főszerkesztő egyik kedvenc - na kimondom: vesszőparipája - a dörzselektromosság? Esendő emberek vagyunk mindannyian, ezért fogadják elnéző szeretettel U.P. hajtás után olvasható posztját, amiben babérkoszorúval ékesíti a Tesco fejét, amiért náluk nem ráz a bevásárlókocsi.
A magyar talaj kisugárzása sajnos nemcsak az őslakókra, de az ideérkező multicégekre is agyrohasztó hatással van. Réka szegény online fizetett volna elő egy magyar nyelvű Sanoma-magazinra, a külföldön élő édesanyjának karácsonyra. Ekkor derült ki, hogy a nemzetközi kiadónál nem lehet előfizetni, csak magyar címre, azaz lehet külföldire is, több hetes csuklóztatás árán a csekk-iktatás-póóóstahivatal háromszögben. Szalonnaszagú sztori alant.
- Ennyire titkolni akarják, hogy magyar termék?Még több homároid webkettes tartalom:
- Szó sincs róla, csak itthon nem tartottam fontosnak hangsúlyozni...
2002 nyarán elhunyt apósom. Illeték 2003 júniusában jött ki a férjem részére, amit akkor nem tudtunk kiegyenlíteni, ezért azonnal (következő munkanapon) írásban, tértivevényes levélben kértük a részletfizetési lehetőséget. Válasz hónapokig nincs. Telefonálok Illetékhivatalba Illetékes Úrnak, mi a szitu. Válasza annyi, várjunk nyugodtan, persze, megkapták a levelet, engedélyezni fogják a részletfizetést, majd küldik a csekkeket. Néhány hónap múlva újra telefonálok, hogy bizony nem kaptunk papírokat, de szeretnék fizetni, részletben. Válasz, mint fent. OK, akkor nem izgágáskodok, Illetékhivatal malmai lassan őrölnek.
Csak a BSA Leányegylet bunkósága (és nem a szerzői jogok) elleni keresztes hadjárat egy aprócska mérföldkövéről szeretnék beszámolni. Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos megvizsgálta beadványomat, és hivatalos válaszában ő is azokat mondta el, melyeket Te is szoktál hangoztatni. De talán másokat is megnyugtat, hogy az APEH után egy másik hivatalos szerv is megcsavarja a Rendkívül Etikus Jogászklub (röviden BSA) fitos kis nóziját.
Szeretném megosztani Önökkel a VAM Design Centerben megrendezett "Csokoládé szalon" elnevezésű rendezvényen szerzett tapasztalataimat. A hétvégén volt szerencsétlenségem eljutni az önmagát "Közép-Európa legnagyobb csokoládé szalonja"-ként hirdető eseményre. A "csokoládé varázslatos birodalma" kb. 10 standból állt, a sarki éjjelnappaliban különb a választék, mint itt volt.
Gondoltam megosztom veletek vasárnapi ebédem történetét a Darshan udvarban. Talán nem csak én találom felháborítónak, hogy a pincérünk önhatalmúlag megajándékozta magát egy kis borravalóval... Budapesti lévén, hozzászoktam már fővárosunk magyaros "vendégszeretetéhez". Faragatlan pincérek, udvariatlan eladók, bunkó taxisofőrök - egyiken sem lepődöm meg túlságosan. A Darshan Udvarnak azonban még így is sikerült túlszárnyalnia a budapesti átlagot.