Talán a tavalyi volt az első Sziget, amikor az inkalosok nem verekedtek a fesztiválozókkal. Idén helyettük a jegyellenőrök vertek meg egy lányt, aki reggel 9-kor még nem hagyta el a terepet egy órája lejárt jegyével. A részletek az Indexen olvashatók.

Robi kipróbálta milyen embereket szállítani az egyik Volán-társaságnál, de nem jött be neki. Egy hónap után lett elege, amikor nem a jól bejáratott módon lopta meg a cégét, és emiatt a többi sofőr kiközösítette:

Már lassan 15 éve dolgozom sofőrként, kezdetben taxiztam aztán kisebb nagyobb fuvarozó cégeknél dolgoztam. Egy éve családi okokból lakhelyet kellett váltanom, így új állás után is kellet néznem. Az egyik volán társaságnál kaptam munkát végül. Egy hónap után ott hagytam a céget, azóta már megint árufuvarozással foglalkozom. Szeretném megosztani veletek történetemet, mivel megismerkedtem sok rendes, becsületes emberrel is, nem akarok senkit bajba keverni, ezért írom a történetem nevek és helyek nélkül.

M. egy klasszikus fantombírságot kapott az Erzsébetvárosi parkolómaffiától, amire a Homár a szokásos választ tudja adni: dugják a fülükbe! Sajnos ezekkel nem lehet mást csinálni, mint megvárni a behajtót, aztán a pert, ott pedig rongyosra verni őket bizonyítékhamisítás vagy bizonyíték hiánya vagy bármi hasonló alapon. Ha segítség kell, tudunk ügyvédet is ajánlani emailben, de ez mostanra akkora sláger lett, minthogy elég könnyen megnyerhető, hogy biztos sokan bevállalják.

Szerinted  mit tegyek a mellékelt büntetéssel? Ha ugyanis befizetem, azzal elismerem, hogy elkövettem a "jelzéstől eltérő módon várakozott" kódnevű szabálysértést. Ha nem fizetek, vagy ha bármilyen kifogást támasztanék, azt csak a szabálysértési eljárás keretében tehetem meg, magyarán: rendőrségi ügy lesz belőle. Tértivevény-hegyek, tárgyalás, nyilván egyszerűbb lenne fizetni, de az adott napon nem voltam Bp.-en. Jó, ha valakit nagyon érdekel: Miskolcon voltam. Na és? Egyszerű tévedés volna? Attól bűzlik a dolog, hogy két nappal előbb valóban átmentem a jelzett autóval a Városon, igaz, nem álltam meg sehol. Ennyi elég volna Erzsébetváros éber köztereseinek hogy megszerezzék a rendszámomat? Vagy már régóta figyeltetnek, és előre tudták, hogy megyek, csak tévedett az informátoruk? Nem tudom megfejteni.

Az, hogy a raktárkészlet nem egyezik a nyilvántartással, egy dolog. Hogy emiatt Takinak másikat ágyat kellett választani, amiről később szintén kiderül hogy nem elvihető, még mindig nem egyedi eset. De hogy a joggal visszakért pénzt átutalással akarja rendezni az áruház, azon még a Homár álla is leesett.

Az ASKO bútorboltban keresgéltünk 12 éves fiunknak ággyá nyitható kanapét. Két darab között hezitálva, kiválasztottunk egy kék színű szöveten fehér-fekete kinai írásjeleket ábrázoló darabot.(A gyerek szereti a távol-keleti harcművészetet,űzi is,így telitalálatnak bizonyult a választás.) A számítógépes pultnál egy kedves hölgy megnézte a raktárkészletet, kiírta a számlát, elmagyarázta, hogy merre is menjünk a bútorért. Nagyon kedves, készséges volt. Még azt is megemlítette, hogy ez a bútor csak ebben a színben létezik, ugyanis előttünk valaki szintén ezt választotta volna, ha más színben is forgalmaznák. 

Hónapokkal a papíralapú számladíj bevezetése, majd eltörlése után még mindig kap a Homár jelentést áldozatoktól. Zs.P.-nek a csoportos beszedését lőtte ki a +96 forint, viszont a UPC nem szólt a tartozásról, ami csak akkor derült ki, amikor kikapcsolták a tévét:

Azt hiszem, a UPC-nek sikerült hülyeségi világrekordot felállítania. 2006 decemberében kötöttem 2 éves hűségnyilatkozattal szerződést a jóárasított tányérostévésekkel, lévén új lakóhelyemen más tévés hozzáférési lehetőség nem nagyon van. (A DIGI TV-nek csak az, hogy egy e-mailre válaszoljon, másfél hónapba telt.) Eleinte minden klakkolt, reggel telefonon megrendeltem, délután már hívott is a szerelő. Pár nap múlva ott a tányér, minden szép és jó. Még az egy hónapos „ajándék" HBO is majdnem kettőig tartott. Jobb áron lehetett szerződni, ha az ember csoportos beszedési megbízást adott. OK, de azért a 4990 Ft-os (2 tv-re, mielőtt a teljes sikertelenség vádjával lennék illetve) árhoz hozzárendeltem egy 5000 Ft-os felső limitet. Jöttek is havonta a számlák, többnyire bontatlanul landoltak a fiókban. Ám most csak kinyitogattam őket, mert nyaralásból hazatérve „Ön nem jogosult…" felirat fogadott minden csatornán.

A rugalmatlanság és a butaság iskolapéldája az, amikor nem lehet megvenni valamiből a kiállított vagy utolsó darabot, mert csak. "Van ilyen", mondta az eladó, VMJ-nek pedig nem kellett kétszer mondani: elköltötte a pénzét máshol.

Tudom, hogy huszonévesen tesz néha az ember felelőtlen kijelentéseket, de azt hiszem, ma délután voltam először és utoljára kika "bútor"áruházban. Rövid lappangási idejű kika-fóbiámnak paranormális oka van: kísértettel találkoztam a vértesszőlősi (Tatabánya mellett) áruházukban.

Naiv fotóriporterünk pozitív fejleményként értékelte a szegényes bútorzatú megálló fejlesztését, a Homár szerint viszont ez egyértelműen jelzi, hogy lehet, hogy órákat kell várni a következő buszra:

A sokat panaszolt, és méltán rettegett tömegközlekedési társaságok közül íme egy kitűnő darab. Az emberi lelemény korlátlan. Higéniás support a sokadik hatványon. Aznap nem is számított, hogy lekéstem a buszomat, mert sírva nevettem még délután is ha eszembe jutott...

Attila tankolás után csodálkozva látta, hogy a Skoda Fabia 45 literes, nem üres tankjába 50 liter benzin fért. Miután mindenki kioktatta és hülyének nézte, megérkezett a rendőr aki tanácstalanságában kiakarta fizetni a különbözetet. Benzines kabaré Zuglóból.

2008. május 26-án negyed 11 körül beálltam tankolni a Budapest XIV., Gvadányi út 67. alatt lévő AVIA benzinkúthoz. Erről a helyről annyit érdemes tudni, hogy azon kevesek közé tartozik, ami még mindig nem önkiszolgáló. Töltő szakemberek töltik az üzemanyagot a járművekbe, majd vagy készpénzben a kút mellett, vagy bent a shop-részben lehet fizetni. Ilyenkor beszólnak walkie-talkien, hogy ez és ez a kút fizet, ennyit és ennyit. Ez az igazi wireless kapcsolat.

Egyszer már kapcsolatba került ezzel a fűvel a Homár, akkor a Városliget közepén burjánzott és szórta szét pollenjeit. Most Tivadar próbálta Aszódon elintézni, hogy az OTP üres telkein megtörténjen a parlagfű kiirtása, de az ügyfélbarát közszolgáltatás masszív falaiba ütközött.

Idén először lettem parlagfű allergiás, miután vidékre, konkrétan Aszódra költöztem. 2 hét aktív szenvedés és nem alvás után egy délutáni séta során döbbentem rá, hogy a házam szomszédságában lévő 20-30 üresen álló, az OTP tulajdonában álló telek szinte teljesen parlagfűvel van benőve. A kicsit kintebb lévő szántóföld néhány hektára, mivel a betakarítás óta parlagon áll, már szinte meg sem lepett. Gondoltam lejelenetem a problémát az illetékes hivataloknak és következő végtelen ciklusba kerültem.
 

Smore éjszakai telefonos fotói tragikus minőségűek, de még így is muszáj volt berakni. Felfedezte ugyanis az egyirányú behajtani tilos táblát, ami akár Magyarország új nemzeti szimbóluma is lehetne:

Sokan sokat írtak már arról, mennyire széthúzó nemzet a magyar. Ezeréves átok ül rajtunk.  Horizontunk csak saját, esetleg szűkebb rokonságunk érdekköréig terjed. A szabadság számunkra azt jelenti, hogy nekem mindent szabad. Utáljuk egymást. Ezekre és azokra osztjuk magunkat. Letapossuk egymást a buszon. Egymás elé vágunk a sorban. Elálljuk az utat a mozgólépcsőn. Acsarkodunk a forgalomban. Aláírást gyűjtünk a fogyatékosok strandolása ellen. Köpünk az együttélés íratlan szabályaira. Az írott szabályokat mindig úgy értelmezzük, hogy nekünk legyen igazunk. Nem csoda, hogy haladó elmék megelégelték mindezt, s végre megoldást találtak erre az ősi problémára. Budapesten feltalálták és bevezették a magyar népnemzeti-polgári-liberális-szocialista demokratikus KRESZ-t. Végre megtörtént az az előremutató és innovatív lépés, amelynek széles körű alkalmazása gyógyír lesz minden nehézségünkre és új fejlődési pályára állítja hazánkat. Íme a magyar KRESZ első eredménye, a belvárosban elhelyezett 'behajts-ne hajts be tábla'.