Rogernyúl úgy gondolta, nem lehet nagy baj, ha hajlítanak egy keveset szemüvegje keretén a Vision Expresszben, saját felelősségére ugyan, de mégiscsak ebből élnek. Meglepetésére azonban nem a keret hajlott meg, hanem egy lencse tört ketté, amikor ki akarták venni. Rejtély, hogy erre mihez volt szükség, ha arra nem, hogy gyorsan csináltasson egy újat a helyszínen, hiszen anélkül haza sem tud menni autóval:

Hétvégén élelmiszert vásárolni ugrottunk be az Allee centerbe - életemben először és lehet utóljára. Az utunk a VISION EXPRESS mellett vezett és gondoltam megkérem őket kicsit hajlítsanak a szemüveg-keretemen, hiszen már több hónapos és mivel állandóan hordanom kell kicsit kitágult. Az bevállt ügymenet az, hogy aláiratnak velem egy papírt, hogy saját felelősséget kell vállalnom, ha esetleg megsérül, eltörik a szemüveg vagy annak bármely része. Valahol rendben van a dolog, valahol sántit, de ez egy másik mise! Miután aláírtam a papírt a Vision expresses kolléganő elvette a szemüvegem, elfordult a pult mögé, egy csattanás és kb 10mp múlva közölte, hogy eltört az üveg - és visszaadta a keretet és a szabályosan kettétört lencsét.

Vajon kubai típusú unorthodox kommunizmusra készül a 100% Magyar Posta, amikor vegyesbolttá alakul? Vagy felfedeztek egy népcsoportot, akik kizárólag a Postára járnak, oda viszont naponta? Zsolt szerint a kiskereskedelem az alapszolgáltatás rovására megy, ami ugye alapból hátrányos helyzetből indul.

Találjátok ki hol készült a kép? Nem szatócsbolt, nem szupermarket, nem kis közért, nem éjjel nappal, nem hypermarket...... nem, nem. Ez az újpesti Posta!

Miklós nem érti, mire mennek a hipermarketekben az irányítószámával. Például a vásárlási szokásokat próbálják feltérképezni, hol érdemes legközelebb szórólapozni.

Az utóbbi időben feltűnt az hogy a Praktikernél és a Lidl-ben is a fizetéskor elkérik az irányítószámomat. Ha nem akarom kiadni akkor a pénztáros szinte meg van sértődve. Van ötletük hogy mire használják az üzletek az irányítószámos adathalmazt?

Mystic83 bebukott egy kedvezményes végtörlesztési díjat (47000 forint), mert az Erste annyira lassan kommunikált a Fundamentával, hogy kicsúsztak a saját maguk által szabott határidőből. Természetesen utólag letagadták, hogy annak idején szóban megígérték, hogy mégsem kell ezt majd kifizetni jófejségből:

Van egy több mint másfél éve húzódó ügyünk az Erste bankkal, többszöri panasz után mostmár tehetetlenek vagyunk. Történt hogy lakást vettünk és mindezt egy akkor a bank által kínált fundamenta lakástakarékkal kombinált hitellel szerettük volna kifizetni. Bementünk kiszámolták kezdődött a papírháború, idemenni-odamenni, ezt kérjünk, na mégegyszer, mert mégse ilyen kell - nem részletezem mindenki ismeri. Eltelt 3 hónap azt hittük révbe értünk. Behívtak a bankba és ketten nagyon tanakodtak az ügyünkön, sejtettem valami nem kóser. Az elhúzódó papírháború eredményeként amely a kombinált hitel miatt és az erste-fundamenta együttműködés hibáiból adódott, a lejáró megtakarításaink és a hitelfelvétel között nem maradt egy év, emiatt nem vehettük fel a kombinált hitelt amely egy akció keretében végtörlesztési díjként 0 ft-ot számolt volna fel.

Naiv ügyfél telefon nélkül maradt, mert 3 hónap alatt nem sikerült kilogisztikázni a T-Mobile és a Távszámla között, hogy az addig rendben számlázott szolgáltatás + a készüléke törlesztőrészlete továbbra is egy számlát képezzen:

Kedves T-Mobile általános-, számlázási-, behajtási- és az összes többiféle ügyfélszolgálat! Mivel ez már körülbelül a 10. levél, amit írok Önöknek, és összességében már legalább 3 órát beszélgettem az ügyfélszolgálatuk különböző osztályainak dolgozóival, és MÉG MINDIG nem sikerült megoldást találniuk a problémámra (melyet valójában ÖNÖK okoztak), ezért úgy döntöttem, hogy panaszt teszek. A problémám a következő: Egy szép májusi napon kaptam egy sms-t Önöktől, hogy kiegyenlítetlen tartozásom van (amúgy nincs). Én rögtön írtam is az ügyfélszolgálatnak egy e-mailt, hogy legyenek kedvesek felvilágosítani eme tartozás mibenlétéről, ugyanis én minden számlámat időben fizettem (és már vagy 3 éve vagyok az előfizetőjük). Erre természetesen semmi választ nem kaptam, csak pár héttel később egy újabb sms-t, hogy fizessem ki a tartozásom. Én erre küldtem egy újabb kíváncsi e-mailt, amire szintén nem kaptam választ. Ezt eljátszottuk legalább ötször, egészen július 6-ig, amikor  is kaptam egy sms-t Önöktől, hogy letiltják a kimenő hívásaim. Természetesen az Önök rendszere annyira okos, hogy ilyen esetben az ügyfélszolgálatot sem lehet felhívni (mert hát ugye nincs kimenő hívás), ezért küldtem egy újabb e-mailt Önöknek. Válasz erre sem jött...

Katalin úgy gondolta, hogy az első használat alkalmával leváló sarkú szandálja helyett inkább nem hoz el egy másikat a XX. kerületi Interspar cipőboltjából, hanem visszakérte a pénzt. Bár az üzlet a cserét szó nélkül felajánlotta elsőre, ezután már várni kellett a szakvéleményre, ami 15 nap. Naiv ügyfél erre elkezdte informálni a vásárlókat az esetleges nehézségekről, amitől kissé bepöccent a tulaj:

A XX. kerületi Interspar területén lévő cipőboltban vásároltam egy pár szandált két hete 6000 forintért (papíron 8000 ezerről leértékelve). Bár ott is láthattam volna, csak otthon jöttem rá, hogy kínai vacakot vettem, drágábban is mint pl. egy piacon, de gondoltam ha a nyarat kibírja, akkor nem baj. Első alkalommal autóval elmentem benne dolgozni, nagyrészt ültem az irodában, padlószőnyegen jártam. A szandál a nap végére megadta magát, a sarokrész kb. 5 centiméteres darabon elvált a talpától. Másnap visszavittem az üzletbe ahol kaptam egy jegyzőkönyvet (amihez az összes adatomat elkérték), meg egy ígéretet, hogy majd a tulajdonos álláspontjáról telefonon tájékoztatnak. Másnap az eladó hölgy felhívott, hogy cserét ajánl a tulajdonos. Mondtam, köszönöm, az egyszer használatos darabból többet nem szeretnék, de szétnézek az üzletben, ha találok valamit, akkor levásárolom az árat, ha nem, kérem a pénzvisszafizetést.

Naiv ügyfél nem elég, hogy beleszaladt a már első olvasásra eleve igen kétséges hatásúnak látszó ultrahangos zsíroldásba, de ráadásul sikerült ezt kuponnal tennie. Mint az lenni szokott az Elvira BioKozmetika kicsit túlvállalta magát, ezért csak másfél hónap múlva lett volna időpont, addigra viszont aktualitását vesztette a projekt, így kérték vissza a pénzt. Azóta is:

Az egész ott kezdődött, hogy a feleségem még április elején rátalált a lealkudtuk.hu-n egy akciós, 6 alkalmas kvantációs zsírbontó kezelésre. A hirdető nem volt más, mint a "neves" biokozmetikak.hu. A megrendelés során semmi gond nem is volt, a hölgy az online vásárlás után néhány órával jelentkezett, hogy hova kell átutalni, stb, stb. Mivel valószínűleg kissé túlvállalták magukat - jó néhányan megvették az akciós kezelést - így időpontot a kezelésre csak valamikor május közepére tudtak adni. Igen ám, de közeledvén a megadott dátumhoz kiderült, hogy kedvesem időközben áldott állapotba került. Ennek okán megérdeklődte, hogy vajon így is kaphat-e kezelést, illetve ha nem, akkor mi lesz a már több mint egy hónapja kifizetett kezeléssel. A hölgy válaszlevelében arról tájékoztatta, hogy sajnos terhesen a kezelést nem veheti igénybe, a pénzt pedig természetesen visszautalják. Mint az a Homár köreiben köztudott ilyenkor szoktak kezdődni a problémák. Ez esetben sem történt másképp.

A Homár kicsit kiesett a gyűjtögető életmódból, így sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudja, hogy 2012-ben még mindig a másolás=lopás reklámokkal riogatják az embereket. És nem a videodvdbluraytékás filmen, hanem amit megvásárol, hazavisz, övé a polcon. Valaki erősítse meg, amerikai lemezeken is van ilyen, ugye?

Pár napja megvettem az Apa.. akarom mondani Batman kezdődiket és a Sötét lovagot DVD-n. (Nem a reklám helye, szóval opcionálisan törölhető a nevük) A DVD a lejátszóba helyezés után rögtön megkérdezi, hogy melyik európai vagy környéki országban vagyunk. Van vagy 32 lehetőség, és csak utána jutunk el a főmenübe. Két érdekesség: 1. Teljesen mindegy, hogy mit választunk, mert a főmenü mindenképpen magyar lesz. 2. Azonnal a főmenübe dob át. Egyetlen kivétellel. Ha férfiasan bevalljuk, hogy Magyarországon tartózkodunk, akkor a főmenü előtt végig kell néznünk egy kisfilmet arról, hogy filmet lopni micsoda disznóság, majd következik egy hasonló méretű ajánló a kiadó többi filmjéről. Átugorhatatlan.

Naiv ügyfélre a takarítónéni rontott rá a Pécsi Árkád mosdójában, mert nehezményezte piercingműtétjét.

Nem mindennapi dolog történt velem ma a Pécsi Árkád mosdójában, azt  hiszem, hogy sikerült megcsípni a pláza-jómunkásemberek társadalmának legpimaszabb takarítónénijét ever. Vasárnap új szemöldök-piercinget vásároltam, majd úgy gondoltam, hogy beugrok a mosdóba, kicsavarom a régit, befűzöm az újat, ha nem jó méretet választottam volna, még vissza tudok menni venni még egyet. így is történt, még egy tiszteletkört kellett tennem az ügy érdekében, tehát legalább nem otthon derült ki, hogy vásárlásnál benéztem a méretet. A mosdóba nekiveselkedtem kioperálni a meglévő piercinget, ami végül csak gumikesztyűvel ment, az új befűzése viszont nem kevést bénázással járt. Eme roppant bonyolult találmánynál ugyanis nem könnyű a golyót felcsavarni a tengely végére, ha értelemszerűen csak az egyik szememmel látom a tükörben, hogy mit csinálok a néhány milliméteres bizbasszal. Már pont sikerült eltalálni a megfelelő irányt, amikor az egyik takkernénit mintha a legmegveszekedettebb trollok egyikének szelleme szállta volna meg. Persze mindenki olyan pofákat vág, amilyet csak szeretne, arra már senki sem számít, hogy a takarítónéni  egyszerűen elkezd vele ugatni a többi vásárló előtt:

M. szóváltásba keveredett a Nyugati téri McDonald's egyik helyi nagymenőjével, miután megkérdeztete, hogy az miért nem köszönt nekik. Sajnos nem alakult ki jófajta bémúvis tömegverekedés rakkendroll aláfestéssel, csak a bunkóparasztozásig jutottak el. Egy biztonsági őr azért beszállt a küzdelembe, és kikapta a kezéből a vásárlók könyvét, de naiv ügyfél az élete árán is beleírt.

Az alábbi e-mailt küldtük a McDonalds étterem vezetőinek, de a mai napig sem az e-mail üzenetünkre, sem a vásárlók könyvében rögzített jegyzőkönyvre nem reagáltak. Gondoltam megosztom Önökkel a történetünket, hogy Magyarországon ma milyen emberek dolgozhatnak étteremvezetőként. A történethez még annyit tennék hozzá, hogy az eset után beszélgettünk az egyik alkalmazottal, aki megerősítette, hogy XY nem csak a vendégekkel enged meg ilyen hangnemet, hanem a beosztottakkal is.