Tegnap délután a kocsiban ülve valamelyik rádión belefutottam egy beszélgetésbe. Egy fiatal vendéglátós beszélt a szakmáról és a helyről, amit egy haverjával csinált. Értelmes volt, laza, érződött, hogy szereti és fontos neki, amit csinál. Meg is jegyeztem a hely nevét: Bors Gasztrobár.
Erre tessék, este ez landolt a Homár-fiókban. Napi csalódás delux.
Kedves Homár!
Szeretném megosztani veletek mai kalandomat, mintegy okulásul. Először a Kazinczy utcai Bors Facebookjára írtam, de onnan rögtön letiltottak.
Jobb, ha tudjátok, hogy a Bors GasztroBár "ars poeticájába" a verekedés is bele tartozik. Történt ugyanis, hogy ma a Borsban szerettem volna ebédelni. Visszetérő vendégként rendeltem Lipher Tamástól egy tésztát, kifizettem. Megkérdezte elviszem-e, mert akkor többe kerül. Mondtam, hogy elviszem, kifizettem a plusz 50 forintot. Azért megkérdeztem miért kerül többe az elvitel, mint a helyben fogyasztás. Lipher Tamás válasza: csak mert, nincs kérdés. Elvitelre több. De mégis, kíváncsiságból, hiszen ugyanabba a dobozba teszik így is, úgy is. Válasz csak mert, ha nem tetszik nem kell itt enni. Mondom jó, többet nem jövök ide. Lipher Tamás: jobb is, mert ha meglátlak akkor eltöröm a kezed.