Az elmúlt évek gasztroforradalmához kapcsolódóan generációváltás is zajlik a hazai vendéglátós szakmában. Ennek kapcsán egyre inkább úgy tűnik, hogy a minőségi, igényes, kézműves és dizájn szavak mentén alapított új egységek általában fiatal, gyakran más szakmában már sikeres tulajdonosainak nemcsak különleges kávékat vagy isteni sütiket köszönhetünk, hanem a "mindent a vendégért" szemlélet leáldozását is. A vendégnek természetesen egyáltalán nincs mindig igaza. A sérelmek egy részénél ráadásul nagyon sok múlik a csak az adott pillanatban érzékelhető hangulatokon, gesztusokon, szóval az egyértelmű pronyóságokat leszámítva, csak a jóisten tudná megmondani egy esetről utólag, hogy jogos panasz vagy kekeckedés. De a feltűnően öntudatos, már-már pökhendi panaszkezelés nem biztos, hogy jó irány.
Kedves Homár!
Engedjétek meg, hogy én is megosszam veletek történetemet. A helyszín Szeged volt, pár héttel ezelőtt történt. A Süti nem Süti nevű helyre mentünk be a párommal és a 4 kg-os, végtelenül kedves kiskutyámmal. Rögtön jött is az intelem, kutyával ide nem lehet bejönni. A párom abban a pillanatban fogta a kutyát és kiment vele a bejárat elé.