Olyan rég volt már starwarsos kütyü, hogy ihaj, pedig ezeknek sosenem lesz végük. Most épp egy bronzból öntött házi készítésű Boba Fett-fejű cukorkaadagoló csavarta el a Homár csápjait. Különösen a nyaka alatti háborús seb csini, kár, hogy valószínűleg nem eladó. Függőlegesen eksztázistabletták is beleférnek, úgyhogy stroboszkópikusabb partikon biztos nagy sikere lenne.

Az isteni gondviselés bizonyításához nem elég, de azért kedves a Quantrax Kft-től, hogy utánaszólt Zsolnak, semmiképp ne cseréljen elemet áramba dugott szénmonoxid-mérőjén:

Csatolva küldök egy - szerintem - a honlapra való levelet. Lényege röviden, hogy a CO-mérő eladója utólag tájékoztatja a kedves vevőt, hogy van egy kis érintésvédelmi probléma a kütyüvel. Nevezetesen, ha az elemmel és hálózatról is működő készülékben akkor akarunk elemet cserélni, amikor az be van dugva a konnektorba, felvillanyozó élményben lehet részünk. Na de pánikra semmi ok, van megoldás: küldenek egy hosszú élettartamú alkáli elemet, használjuk azt, és legyünk szívesek a hálózati csatlakozót lenyisszantani a készülékről, hogy hálózatról ne lehessen használni. Na milyen?

A mobiltelefónia legalább annyira ezoterikus tudomány, mint a számítástechnika, így aztán a Homár nem is csodálozik azon, mint a levélíró Daily Shark, hogy a Sony Ericsson ügyfélszolgálatának fingja nincs, melyik telefonjuknak milyen az antennája. Tényleg, van valahol erről bármilyen infó? Vagy ez is olyan haszontalan infó, mint a hangminőség?

A családban elég sok Sony Ericsson készüléket használtunk (T100, T630, K700, K750, K550, W800, W580). A W800 évekig a kedvenc telefonom volt, zenelejátszóként is kiválóan teljesített. Szilveszterkor több mint két év haszálat után mégis lecseréltem egy modernebb, csúszkás W580i-re, talán nem kellett volna, de valamennyire engem is megfertőzött a konzumálásra késztető agymosás. Nagyjából megfelt, de mikor a cégen belüli átszervezések miatt egy olyan helyiségbe kerültem át, amely félig a pinceszinten van (tényleg félig, ablakai vannak, éppen a talajszint felett), kiderült, hogy nincs, vagy alig van térereje. Mellesleg a Pannon hálózatáról volt szó, ugyanazon a helyen a T-Com és a Vodafon gond nélkül ment, ezt kollégáimnál láttam.

Szegény Sváby András emlékezetes vesszőfutása idején, ami az Orbán Viktor kaján tekintete előtti, remegő kézzel végrehajtott papírkeresgéléssel kezdődött, majd az Egy a száz ellenben nyújtott ideges motozással folytatódott, úgy tűnt, hogy a kamerától rettegő veterán tévés az étterembizniszben találja meg a boldogságot. A Homár nap mint nap látta a lipótvárosi Sas utcában, hogy miközben gyors ütemben kopik ki a tévézésből, Sváby beekizett, boldog angolnaként fickándozik a belvárosi Dió étterem tulajdonosi szerepében. A dizájnkajálda, úgy tűnt, egyre jobban fut, bár ez volt a minimum, ha a tulaj közben mindenható producer-műsorgyártó-műsorvezetőből pár hónap alatt láthatatlan figurává vált. Erre most azt hallottuk mágnáskörökben, hogy barátunk olyan pompás ajánlatot kapott ukrán ügyvéd-üzletemberektől, hogy azonnal eladta a fele részben a tulajdonában lévő Diót.

Praktikus, zugügyvédi gyakorlati tanácsokra lenne szüksége Mónikának. Mi a teendő, ha a bank késedelme miatt bebukta az új lakása utáni adójóváírást?

Új építésű lakás vásárlásához vettem fel banki kölcsönt. A szerződést 2006. februárjában megkötöttük, de hosszabb külföldi tartózkodásom miatt csak augusztusban írtuk alá. A bank (Unicredit, akkor még HVB) októberi és novemberi folyosítással kötelezettséget vállalt a hitelem folyosítására, ami csak 2007. februárjában történt meg az én kezdeményezésemre.

Egy igen jófajta hibrid reklámsorozattal támad a Sprite Ausztráliában. Az elmúlt években felfutott oknyomozó sorozatokat (MythBusters, Pen&Teller's Bullshit) elegyítették a jobb pillanataiban az ausztrál Monty Python-címre esélyes Chaser's War on Everything sorozattal (ők azok, akik szakállas araboknak öltözve belógtak Bushhoz). Ennek első epizódja terjed Youtubeon, a megoldás természetesen: DJ-nek öltözve. Az igen kreatívan Truth Huntersnek nevezett szájton már több epizód is fent van, olyanok mint Az ember egyedül azonnal a telefonjához nyúl, A legtöbb letöltött zenét sosem hallgatod meg, illetve Buzibárban nehéz csajozni. Bárcsak minden reklám ilyen hasznos információkat tartalmazna!

Mennyire jó arc a Wizzair ügyfélszolgálata, hogy fapados létére utánatelefonál az utasainak és közli, hogy a gép 2 órával később indul? Tamás esetében a probléma abból adódott, hogy 2 órával később kiderült, az összes aznapi járatot törölték. A másnap reggeli járatra viszont csak azok fértek fel, akiket véletlenül nem hívtak fel és korábban mentek a reptérre. Nincs bocsánat.

Ugy dontottem, hogy forwardolom a WizzAir-es e-mailemet, hatha erdekel Teged is ami megesett velunk, es meg a mai napig is csak addig jutottunk (6 het alatt + telefon), hogy ugyanarra az e-mailcimre kene kuldenem a (meg nem kapott?) panaszomat, amire ez is eredetileg ment. A telefonos ugyfelszolgalat nem tudott erdemben nyilatkozni rola arra hivatkozott a srac, hogy nem tudnak semmit rola, mert nem erkezett semmilyen ilyen temaju visszajelzes hozzajuk.

Január óta húzódó sebességemelés, elkallódó levelek, elfelejtett ígéretek, totális zavartság és irgalmatlan fejetlenség a Drávanetnél. A hűségnyilatkozattal kötött ügyfél a Homár olvasóitól várja a megoldást.

A történet 2008. január 14-én kezdődött, amikoris befáradtam a Drávanet ügyfélszolgálatára, hogy én bizony sebességemelést szeretnék. Kitöltöttük a forma-nyomtatványt, és ezzel le is volt tudva a dolog. Legalábbis ekkor még mérhetetlen naívságommal ebben hittem. A papíron ez szerepelt: Új sebesség érvénybelépése: 2008. február 1. Kicsit sokallottam a 2 hetet egy ilyen piszlicsáré ügy teljesítésére, de valószínűleg nem tettem volna, ha sejtem, hogy mi vár rám az elkövetkező 2,5-3 hónapban.

A jelek szerint vannak annyira hátrányos helyzetű alkalmazottak az Ikeában, akik miután telefonon elbírálták, hogy Gergely garanciális panaszával kitörölheti a seggét, kinyomtatták neki az erről szóló dokumentumot:

Az elmúlt héten az IKEA-ban sikerült vásárolnom. Sajnos szerelés közben a szekrény váza szétesett. Én a bútort az útmutató szerint szereltem, ennek ellenére az IKEA szerint én hibáztam. Ez önmagában nem lenne homárra illő, mivel nem vagyok asztalos, ezért  a hibázásomat se lehet kizárni, ennek bizonyítása szakember feladata lesz. (Érdekes módón ettől az IKEA elzárkózott, de remélem a Békéltető Testület ebben az ügyben segítségemre lesz.) Ellenben a mellékelt "Ügy információs lap" szerintem már megér egy bejegyzést.

A névátírási illeték mértéke függ az érdeklődés módjától és az ügyintéző személyétől, mondhatná az easyJet vagy a Celebi, de nem mondja, úgyhogy a panaszos ügyfél végül egy teljes jegyár költségének kifizetése helyett a magányosan repülést választja.

Alábbi történetemet okulásképpen írom, és kérem majd a Kedves kommentelőktől, hogy írják meg ők is a véleményüket, tapasztalatukat, ha van/volt ilyen. Nem tudom, hogy érzékelted-e már csápjaiddal, szemeiddel és ollóiddal Londont, manapság nem nehéz eljutni, ráadásul számos lehetőség kínálkozik, érdemes kipróbálni ezt a multikulturális környezetet, és megérezni az atmoszféráját ennek a városnak. Én rokonlátogatásra mentem ki 6 napra, és a kijutás olcsóbbik formáját választottam, egy fapados céget erre a célra, a cég neve: easyJet.