Hosszú a tél, fogy a vitamin, hegyesedik a zsebben a jégcsákány: a parkolási cégek botlásai/hibái/gonoszságai egyre szaporodnak a Homár postaládájában. Ma különösen erõs és plasztikus a felhozatal, including dokumentumok és hatóságoknak írt feljelentõ levelek. Az elsõ történet hõse a névvel jelentkezõ Bíró Ákos, aki a parkolóórától egy méterre parkolt és bizonyítéka van, hogy 12:50-kor érvényes jegye volt, mégis megbüntették 12:50-kor. Hogy lehet ez? Lent kiderül. Egy másik olvasó hiába fizette be 2002-ben a büntetést azonnal, a Centrum Kft. most mégis megpróbálja levenni egy szerényebb összegre. Jó olvasást, száguldjon az adrenalin!

Fogalmam sincs, hogy ez új, vagy Yoko és Paul együtt festették, mindenesetre a legszebb dolog, amit 2006-ban a családtagjaimon és egy 6 hónapos ír terrieren kívül láttam. Aki elõször meri megmutatni egy magyar mesterembernek, hogy ilyet szeretne a nappaliba, és túléli az esetet, mindenképpen számoljon be az élményeirõl!

Mint minden félkészen bevezetett technológia esetében, a mobiltelefonok fejlõdését is a pornó hajtja. Szétválasztja az alkalmazásokat a szartól, kilöki a backdoorokat. Ilyenne találkozott a minap Freetz egy ártatlannak tûnõ sms formájában.

A minap délután békésen gubbasztottam a monitor elõtt, amikor meg szólalt a telefonom, hogy SMS érkezett. Ez már eleve érdekes volt számomra, mert elég ritkán kapok SMS-t. Nagy örömmel nézem, hogy mi lehet az üzenet tárgya, amit most idéznék szó szerint (remélem nem sértek meg vele szerzõi, emberiségi, állatisági jogokat:D). Szóval a szöveg ami fogadott a következõ volt: "Szia, nem ismerjük egymást, a batárnõmtõl kaptam a számod. Szívesen ismerkednék Veled, mert uncsizom, és vágyom egy kedves férfihangra. Ugye visszahívsz? Flóra és Heni" Namost ez elõször merõ böszkeséggel töltött el, aztán kezdett ez is gyanús lenni...

Volt néhány nappal ezelõtt egy postunk a Pécs-Budapest Intercity kalauzáról, és a leleményes utasról, aki kidobta a jegyét, és csak a pótjegyet tartotta meg, ami miatt konfliktusba került a kalauzzal. Na, ezt a postot most leszedtük, mert telefonált a kalauz, hogy a levélben leírtak alapján õt a cégnél azonosították, merthogy az személyes adatokat közölt.

(Az alábbiakat munk írja, de technikai okokból szily látszik odafönn.)

Egy élelmes forgalmazó rájött, milyen nagyszerû ötlet száraz húscafattal kereskedni, így mostantól nem kell titokban beef jerkyt csempészni Amerikából. Egy Homár-olvasótól kaptuk a fülest, hogy a Váci utca - Régiposta utca keresztezõdésénél található delikátboltban kapható a függõségre hajlamosító nyers marha. Azonnal odarohantunk megnézni, így van-e.

Nagy karriert jósolunk a több budai éjjelnappaliban most feltûnt földimogyorós korongnak, merthogy meggyõzõen néz ki, direkte finom és nevetségesen olcsó. Annyira, hogy még mi is vettünk belõle két dobozzal és egy beszívott pocok lelkesedésével elrágcsáltuk. Íme a tapasztalataink.

A tévé elõtt snackzabáló tömegek örömére a szintetikus ertéeles celebritás nem tûnt el teljesen a Föld színérõl. Az öntödéjéhez megtért gumicsirke még életében kapott ugyanis egy emberi fogyasztásra alkalmas (?), tömeggyártott klónt. Önkéntes tesztelõnk, Zsuel azonban ravaszul kivárta az idol halálát, és az árak felverése után vette csak elõ a cuccot:

Igazából ez a zsákmány már több hónapos...a Kálvin téren van egy százforintos, egy pincében (nagyjából a Prága kávéház mellett), ott találtam ezt a csodát. Sajna már nem emlékszem mennyi volt, de kb 150 pénzet gomboltak le rólam. Annyira rácsodáltam a baromfira, hogy hónapokig hozzá sem mertem nyúlni, csak pihent a hûtõben, hibernálgatta magát. Aztán eszembe jutott, hogy azért ezt az élményt megoszthatnám veletek is. Lõn.

Eddig úgy tudtuk, a reklámok vagy életérzést közvetítenek, azaz elképzelhetjük, hogy mi is lehetünk olyanok, mint a srác a menõ autóban. Vagy éppen ellenkezõleg, röhöghetünk a hirdetés pohos taxisofõrén, így szerezve kellemes élményeket a termék kapcsán. De hogy undorító, felháborító vagy csak értetlenséget kiváltó reklámarcok milyen hatást váltanak ki a vásárlóban, azt valószínûleg csak a sörmámorban úszó, ausztrál reklámosok tudhatják. Vagy még õk sem, de jó poénnak tartották, hogy a fiatalok számára készült, futártáska alapú termékeiket meztelen, színesre festett, dagadt emberekkel reklámozzák. A Crumpler katalógusát az árnyékban ülve, legyeket kergetve, sör ízûeket büfögve kitaláló kreatívok kétség kívül jókat nevethettek. Mi azonban majdnem elájultunk, mikor a lapokon megpillantottuk a szõrös hónaljú, balettozó transzvesztitát, a lógó mellû, dagadt nõt, és a meleg biciklisfutárt.

A felbontatlanul kidobható termékek vadul burjánzó piacán próbálja megvetni a lábát ezzel a motorizált fagylalttölcsérrel a Hog Wild. A két ceruzaelemet zabáló neonszínekben pompázó mûanyag eszköz még tíz dollárért is kizárólag azoknak lehet hasznos, akik olyan helyzetbe hozták magukat, hogy a nyelvüket már nem magyon tudják mozgatni (pl. belenyaltak egy pohár lidokainba). Az extrémen illuminált állapotokkal különösen vigyázni kell, nehogy a júzer megpróbálja megenni a tölcsért egy bohókás pillanatában.

Ugye mindenki atombiztos széfben õrzi a bomlásveszélyt elkerülendõ két példányban fénymásolva összes számláját és jegyét az örökkévalóságig? Péter nem készült ennyire, ezért eléggé megcsapta, hogy a Centrum káefté a múlt ködébõl állt elõ egy követeléssel:

Tegnapelõtt (2006/02/21) kaptam a Centrum Parkoló Kft.-tõl egy felszólító levelet, hogy 2001/07/27-én 16:53-kor az akkor tulajdonomban lévõ autóval a Dohány utcában parkolójegy nélkül várakoztam. Fizessek be 5855 Ft-ot, vagy mutassam be az akkorra, oda érvényes parkolójegyemet. Amennyiben nem teszek eleget ennek, úgy adó formájában behajthatják.