
Nem is attól visszataszító igazán, hogy nyálban fõzött nutriapörköltnek néz ki a gulyás, hanem – nem is tudom – talán eleve nem nyerõ ötlet levessel reklámozni. Fene tudja, a Homárban mindesetre keresztbe fordult a borjú, amikor meglátta ezt a fotót. Ami egyébként a Kikában éjszaka olcsón kapható étel-itallal csalogatja a bagolytermészetû soppingolókat.

A minap nagy szomjúságomban egy Coca-Cola-automatát vettem célba. A választható termékek listáját végigfutva mintha egy pillanatra megállt volna az idõ. Egyszerre pergett le a szemem elõtt több lehetetlen álomkép. Elõször a közelkeleti békét láttam, ahol a Moszad izraeli békeszervezet árván maradt palesztín gyerekeket támogat a tanulásban, sportban. Ezt egy olyan kis jelenet követte, ahol az Újpest-Fradi kupadöntõ után lila és zöld-fehér szurkolók isznak egy pofa sört együtt. Közben elcsípek egy párbeszédfoszlányt: -Ugyan kérlek! Egyszerûen jobbak vagytok.

A gyerek harmadszor lõtte ki az Ön kezébõl a Nemzeti Sportot/Elle-t/Transzszexuális Nutriatenyésztõk Almanachját az átkozott tapadókorongos számszeríjjal? A fõnöke a cég helyzetére hivatkozva nem emelte meg a fizetését, majd másnap új Ralph Lauren öltönyben jelent meg az irodában? Az egyetlen adekvát válasz – amint arra jogászunk, Bodi, nagyon helyesen felhívta a figyelmet – a
Bemutatjuk 
Legalábbis a Homár szívébe, hiszen nincs is szívderítõbb látvány a fröccsöntött kicsinyeit tápláló fecskemamánál. Ilyen zord, monokróm idõkben, amikor még a napsütést is a szomszéd házra reflektorozva kell emulálni, bizony elkél egy kis melegség a szívekben. Ezt a 