Nóriék rossz számlaszámot adtak meg egy szállás lefoglalásához, a bankjuk mégis elküldte az összeget, ami viszont valahogy egy időre eltűnt a süllyesztőben. Az osztrák bank nem tudott róla, hiszen ilyen esetben nem szokás elutalni - a banki ügyintéző szinte csak tippelni tud, mi lehetett a helyes számlaszám -, de végül mégis a panziónál bukkant fel a keresett pénz. Egy szép történet, amiben mindenki hibás.

Síeléshez foglaltunk szállást egy osztrák panzióban mail-ben. Kértek előleget, amit eurószámláról interneten átutaltunk (2009 október 13). Úgy tíz nap múlva aztán jelentkezett a panzió, hogy nem kapták meg a megbeszélt előleget, mi van. Erre átutalást még egyszer megnéz, és akkor vettük észre, hogy a panzió nemzetközi számlaszámát bizony elkúrtuk. Sok nulla volt benne egymás után, eggyel többet sikerült beütni.

Offtopik rovatunkban egy túl jól sikerült céges tréfát mutatunk be. A British Airways egyik belső terjesztésű kiadványában a fenti fotó került be illusztrációnak abba a cikkbe, ami a cég új, mobiltelefonos beszállókártyáját mutatta be. A kiadvány persze azonnal kikerült a sajtóhoz, a légitársaságnál belső vizsgálatot indítottak, reszkethetnek a vállalati viccmesterek.

Na, most tessék hátradőlni, mert aki velem tart, annak hosszú, de nagyon szórakoztató olvasgatás következik. Előre kell bocsátanom, hogy nem hiszem, hogy ez a levelezés a szó kukacoskodó értelmében "igaz" lenne. Ez egyszerűen elképzelhetetlen. Én szórakoztató fikcióként olvastam, és úgy remek volt, Hegedűs Dezső legszebb napjait idézte. A Naiv Ügyfél ezúttal Abdul, valahonnan a Közel-Keletről, aki fantasztikus, homéroszi gyalázkodásokban, fenyegetésekben és sértegetésben dús párbeszédet folytat a Yes Autorent emberével. A kiindulópont: Abdul nem fizette ki a két, bérelt kocsival beszedett autópályabüntetést. Az egész sztori számos ponton érthetetlen: Minek közvetítő? Miért kell megvárni június közepét, miért nem utalta át Abdul a pénzt? Hogyan akarna nyomást gyakorlni egy autókölcsönző? De ilyen apróságokon szerintem butaság fennakadni, amikor ilyen, a való életben nyilván soha nem tapasztalható intenzitással pörög a szó. Csütörtökön, biztos ami biztos, felhívom a kölcsönzőt. A levélfolyam után, Abdul kérésének megfelelően, ott figyel a szavazógép is!

Ismét kaptunk egy Players Room-os sztorit, most a Market Central boltjában gondolták úgy, hogy az igénytelenül megjavított gyártási hibás cipőt köteles a pórul járt vásárló elfogadni.

Barátnőmmel egy MISSION márkájú férfi  cipőt vásároltunk a  Market Centralban lévő Playersroomban.  A cipő első alkalommal egy vidéki út során volt rajtam, és az út felétől olyan érzésem volt, mintha kavics ment volna a talpam alá. Ami az autóban csak idegesített, az megérkezés után gyalog már komolyabb kellemetlenséget okozott, ekkor  vettem észre, hogy egy rögzítési célt szolgáló tűzőgépkapocs átszúrta a talpbetétet és az sértette a lábamat. A cipő talpán nincs külsérelmi nyom, szemmel láthatóan nem azon át ment a kapocs.

Nehéz biznisz az ételbiznisz: egyszer, egyetlenegyszer hibázik az ebédfutár, és azonnal kiábrándulnak belőle, mint Mikola István az orrpiercingből. Veronika például azért szakított az Interfooddal, mert alienmájat hoztak ki neki libamáj helyett. Engem lelkesített volna a dolog, meg soha nem is ettem Interfoodot, úgyhogy kicsit meglep olvasónk azonnali, radikális döntése, de a szöveg és a fotó nem adja vissza az illatot. Dühös panasz lejjebb, a levélben olvasónk piros kört emleget, amit elfelejtett rárajzolni a fotóra, de mi így is megtaláltuk a májat, mert láttuk az Alien összes epizódját.

Oraculum dixit történetét beleégetjük az internetbe azok kedvéért, akik általános iskolai nyelvtanulmányaik emlékéből szeretnének ECL-nyelvvizsgát tenni. Röviden: nem fog menni. Hosszabban:

Hallani időnként arról, hogy sok-sok diploma áll kiadatlanul az egyetemek raktáraiban, a nyelvvizsga-feltételek teljesítetlensége miatt. Magam, mikor először hallottam erről, legfeljebb azon sajnálkoztam, hogy gyönge a hazai nyelvoktatás a közoktatásban, de egyúttal meg voltam győződve arról is, hogy lusták a diákok, hiszen egyáltalán nem lehetetlen megszerezni egy alapfokú és egy középfokú nyelvvizsgát, és tényleg kell is minimum ennyi nyelvtudás manapság egy értelmiséginek. Most mégis egy olyan történetet mesélek el, mely legalábbis árnyalni fogja ezt a véleményt.

Úgy tűnik a technikai forradalom előrehaladtával egyre fájdalmasabb lesz kártyával fizetni. Erste-ügyfeleknek legalábbis Ágota szerint:

Remélem érdekes lehet mások számára is, hogy mennyire faszán működik a kártyás fizetés ma Mo-n az Erste Banknál. Vásároltam x Ft összegért egy Plazában, egy Bershka üzletben. A fizetésnél először az Elutasítva válasz érkezett, majd újra lehúzták a kártyámat, most már sikeres tranzakcióként. De 2x vonták le  a számlámról az összeget, mert az Erste Bank felé 2 sikeres tranzakció érkezett be. Vajh mi történhetett útközben, hogy a terminálnál sikertelen volt az első, de az Erste Banknál sikeres?

A duguláselhárítás mindig jó biznisz volt, naiv ügyfelünknek is 25ezer forintjába fájt az mosogató kipucoltatása, de most nem is ezzel volt a gond. Hanem hogy másfél hét múlva ugyanúgy eldugult, tehát megpróbálta kihívni szakembert, hogy oldja meg a problémát. És itt kezdődött a már jól ismert kálvária: 2 hét ígérgetés és vetítés, hogy hamarosan megjelenik és elvégzi a munkát.

Történt, hogy eldugult a mosogatónk és pont volt szórólap bedobva a postaládánkba, ami fennen hirdetett duguláselhárítást és még sok más munkát. Párommal itt követtük el az első hibát: ő felhívta ezt az első kezünk ügyébe akadó szakadt fecnin található telefonszámot. Ezen a fecnin volt egyébként egy weboldal is: http://szakszeruen.hu

 

Vidám amerikai Homár-hírek reggelire, epigonunkról, a Consumeristről:

Beperelte a United légitársaságot a nő, akit négy órán át hagytak aludni a gépen leszállás után. Külön klassz a sztoriban, hogy mindez egy egészen rövid, egy órás repülés után történt, a washingtoni járat éjféltájban ért Philadelphiába, az utast, akit senki sem figyelmezetett, hajnalban találták meg a takarítók. Remek hónapja van amúgy a Unitednek, pár napja egy vak utast felejtettek egy járaton, miután figyelmeztették, hogy leszállás után maradjon becsatolva a helyén, míg az összes utas ki nem száll, aztán jönni fog a segítség.

A másik Perelő Ügyfél a Gooogle-ra szállt rá, és azért követel kárpótlást a cégtől, mert a Google Maps tanácsa alapján indult gyalogos útra a Utah-i Park Cityben, ahol a Sundance filmfesztivált rendezik, de a program egy főút egy szakaszát is javasolta neki, ahol az asszonyt a várható módon el is ütötte egy autó. A Mohó Ügyfél annak ellenére bízik a 100 ezer dollárban, hogy a keresőben a javasolt útvonal fölött, sárga alapszínnel kiemelve a követkető felirat látható: "A gyalogos útvonaltervező jelenleg béta verzióban van.
Legyen óvatos – Lehetséges, hogy az útvonal egyes szakaszain nincs járda."

Angolul tudók kedvéért itt egy nagyszerű részlete a keresetből:

As a direct and proximate cause of Defendant Google’s careless, reckless and negligent providing of unsafe directions, [the plaintiff] was led onto a dangerous highway, and was thereby stricken by a motor vehicle, causing her to suffer sever permanent physical, emotional, and mental injuries, including pain and suffering.

Illedelmes lány, izgalmas horror, igazi sznob, makogás, globális rálátású ember. Ezek Hybrid szomorú történetének kulcsszavai. Olvasónk barátnője a moziülésben hagyta két lehalkított mobilját, emlékeik szerint utolsónak hagyták el a termet, pár perccel később mégsem voltak meg a készülékek. Hybrid, bár nem mondja ki teljesen nyíltan, nyilvánvalóan a takarítókat gyanúsítja, kiváncsi lennék, ezt milyen formában írta be a vásárlók könyvébe. A ilyen sztorik általában kibogozhatatlanok, hiszen azt Hybridék sem tudhatják, más néző nem ment-e vissza a helyiségbe, míg ők fagyiztak. Az átéltek egyetlen kézzelfogható eredménye gondolom az lesz, hogy olvasónk barátnője ezentúl nem rakosgatja ki a telefonját a zsebéből sötét mozitermekben.