Szélsebesen közlöm, le ne maradjunk:

Remélem legalább a jogászok élvezik ezt az ítéletidőt!

via chimie

Update: Haha, ezt a Szóviccblogba szántam, de ha már így alakult, ki nem radírozom innen.
 

"Vágási Feri pályamódosítása óta már a nyomdaipari tördelőszerkesztő szakma sem egyenes úton halad. Izgatottan várom a termékcsoport dinye, kőrte és bánan ízű képviselőit" - írta Konok a Homárnak. Hogy mi heccelte föl enyire? Hát a fenti nyomdahiba.
 

Ezt írja Vulgapicture a Tumblr-en: "Most, hogy már rég a munkahelyemen kellene lennem, de a vonat előbb bizonytalan ideig állt Pilisvörösváron egy sínre dőlt fa miatt, majd mire elvontatták a fát, rádőlt újabb kettő, és mindenkit letanácsoltak a vonatról, és rövid orkánban ázás után felfértem a volánbuszra, ami jelenleg lépés-2 tempóban próbál bejutni Budapestre, fél óra/3 km, asszem elkezdek montenegrói szállást keresi augusztusra." Aki sikeresen bejutott, kérem, írja meg, hogy a közlekedési vállalatok ezúttal hogyan birkóznak meg az extrém helyzettel, milyen az utastájékoztatás, ilyenek. És mindenkinek sok szerencsét és kevés repülő faágat!

Egyedülálló backdoor kommunikációs gyűjteményünk megbecsült darabja lesz István találata, amit a debreceni Cora-ban, a posta melletti pénzváltónál lőtt. A Homár-gyerekek még abban a korban vannak, amikor minden ilyesmiről részletesen beszámolnak, úgyhogy nekem ez a legtermészetesebb. Gondoljanak bele, milyen csodás lenne, ha ez szokássá válna, és az emberek őszintén kiírnák, hogy hová rohantak munka közben!
 

Népszerű műfaj a Homáron az "ott is szopatják a vásárlót, ahová bármikor emigrálnék, ha lenne merszem" típusú poszt. Íme egy újabb, Viktortól, Írországból, ahol a Lidlben ugyanúgy nem szégyellik jó nagy számokkal kiplakátolni az egycentes árleszállítást. A hasonlóságok ezzel, azt hiszem, sajnos véget értek. Levél alant:

Zoltán családja elhunyt édesanyja után több banki kölcsönt is örökölt. A bankok tolerálták a helyzetet és egy kivételével mind elengedték a felgyűlt kamatokat, valamint többségében a részletfizetést is engedélyezték a gyászoló hozzátartozóknak. Kivéve az Allianzt, aki inkább azonnal a bírósághoz fordult, még a bíró szerint is indokolatlanul.

Édesanyám 2008 év végén hunyt el betegségben. Édesapámmal és bátyámmal élt együtt, de ennek ellenére a család nem tudott róla, hogy Édesanyám több bank felé is van kölcsönszerződése. Azaz néhányról tudott, de azt nem, hogy pontosan milyen bankok felé, milyen összegekkel is pontosan. Ezen lehet vitatkozni, hogy miért nem mondta el Édesanyám, de a történeten nem változtat.

Kocsmárosra bízni a vonatjegy árusítását úgy tűnik, Biatorbágyon nem volt a legszerencsésebb dolog. K. szerint a már reggel részeg - vagy az idegállapotból következtetve inkább erősen másnapos - csapos nem tekinti fizető utasnak a nála vásárlókat, és bánik eszerint velük, de hát miért is tenné. Röpködő aprók és bazmegek a következő történetben.

Mivel a fővárosba bevezető utak reggeli órákban tapasztalható zsúfoltságáról mindenkinek lehet/van elképzelése, magam is azon ingázók táborába tartozom, akik minden reggel vonattal közelítik meg munkahelyüket. Néhány kivételtől eltekintve panaszra semmi okom nem lehet, a győr-komáromi szakaszon szolgálatot teljesítő Flirt motorvonatok tiszták, kényelmesek, pontosak és gyorsak.
 
Biatorbágyon két éve szűnt meg a hivatalos menetjegy-értékesítés és Budaörshöz hasonlóan a csapláros kapta meg ezt a feladatot.

Kisregény hosszúságú, de pompásan megírt, a feszültséget mesterien adagoló, néhol humortól csillogó levelet kaptunk Évától, aki egy külföldi nyelvtanfolyamokat közvetítő cég ügyvezetője, és egy felejthetetlennek szánt római hétvégével lepte meg a szüleit 70. és 75. születésnapjukra. Az is lett a dologból, olyan mostohán bánt a Wizz Air az utasokkal. Ritkán olvasni ennyire pontos, élményszerű és durva leírást arról, hogyan érzik magukat egy lelketlen cég ügyfelei a bajban. Jellemző idézet: "Szüleim lassultak a tegnaphoz képest, bár anyukám csúcsidő alatt hagyta félbe a pisilést." Jó olvasást!

Minden összecsukható, hiszen ha szétszedjük, már össze is lehet csukni, nem igaz? Micsoda helyspórolás lesz itt! Erre jött rá a Tesco és kezdte reklámozni a csavarokkal rögzített asztalát, úgy mint ami nem fix. Pedig az, Tamás ki is akadt és beírt a vásárlók könyvébe, hiszen ez bőven a vásárlók megtévesztése kategória.

Sikerült a pár hete vennem a Tescoban egy általuk összecsukhatónak reklámozott nyolcszögletű kerti asztalt. Hirdették szórólapon, a boltban nagy betűkkel. Az asztal csomagolásán is rajta van, csakúgy, mint a garancialevélen. Mivel kellett valami a teraszra, hát vettem egyet. Az asztal lapraszerelten, dobozban volt, nekem kellett összeszerelni. Otthon aztán feltűnt, hogy elég érdekesen oldották meg az összecsukhatóságot, mert 6 darab csavarral rögzített valami, ami mereven rögzíti a lábakat, ritkán összecsukható.

1997 óta létezik a Fogyasztóvédő- és Érdekszövetség Alapítvány, amit átlagfogyasztók hoztak létre, bármit is jelentsen ez. Selmeczi Balázs, a civil szervezet elnöke küldte el a Homárnak MM fogyasztó elképedt sorait, aki a Tescóban jó patriótaként igazi magyar terméket vett, méghozzá velejéig rohadt mórahalmi krumplit. Panasz és képek lentebb. MM kérdésre a Homár amatőr válasza: sehogy, de ha mégis, az sem éri meg.