"Ugyanaz a másik oldalról" című sorozatunkban egy vendéglátós meséli el, milyen a magyar, ha vidéki szállóban konferenciázik. Nagyvonalú urak és disztigvált hölgyenek lejtenek el előttünk, miközben bugyborog a pezsgő és izzik a testiség. Ezt a levelet afféle bemelegítésnek szánjuk, hajrá vendéglátósok, itt az idő a visszavágásra, akinek van jó parasztügyfeles-konferenciás sztorija, az írja meg a Homárnak!

Gabriellának több ezer forint havi megtakarítást ígért a T-Com ügyfélszolgálatosa, így díjcsomagot váltott. Az első hónapban jócskán dupla akkora lett a telefonszámlája, ugyanis egy apró részletről elfelejtették tájékoztatni. Gabriella pedig elindult és ügyfélszolgálatról-ügyfélszolgálatra járt, hátha van igazság, de végül még a telefonját is kikapcsolják.

Leírtam a T-Home-nak is, “feljelentettem” őt, saját magát, saját magánál… A következő történt. Hosszú évek óta előfizetőjük vagyok, - ezt nem hallgathatom el, - matávnet, axelero, most t-online, az első westel mobil, - pillanatnyilag 2 vezetékes telefont, egy internetet, Home-tv-t, és három mobil előfizetést egyenlítek ki havonta.

A "drámai fogyasztói monológ" kategóriában komoly díjakra pályázhat Atis, akiről methetetlenül Latinovits Zoltán versmondása jutott eszünkbe, ahogy az elfúló suttogástól az üvöltésig játszik a húrokon, de a düh, az egyre fokozódik. Atis baja az, hogy két próbálkozásra sem érkezett meg az Amerikából feladott DVD, és amikor érdeklődni próbált utána, elhajtották. Nem kellett volna, Atisban eltört valami:

Ha túl tudunk gördülni a ez első mondtat rímein, minden idők legkreatívabb backdoor üzenetét olvashatjuk. A melléklettel ellátott levél írója megelégelte, hogy valaki rendszeresen az erkélyére szórja a szemetét és egy kedves kis tincsbe gyűjtötte össze a bizonyítékot. Azt nem tudni mit várt ettől, most az összes barna hajú lakó egymást méregetheti a liftben. A képet köszönjük Gergelynek.

A Homár élete első írásait a Narancs horgászmellékletében publikálta a bodorkakedvelők általános meglepetésére, aztán itt volt először rovatom Etetés címmel, a lap húsz éves születésnapi bulijára viszont nem tudtam elmenni. Így hát ezzel a Realistademagóg által beküldött fotóval gratulálok a magazinnak, ahová a szerk. cikkek politikai lihegése miatt jó régen nem írok, de a régi lap iránti szerelmem persze változatlan.

Mit mondjak, Márknak igazán ritka nagy pechje van: azért késte le az unokatestvére esküvőjét, mert közlekedési dolgozó közlekedési dolgozónak farkasa. Vagyis a buszsofőr biztos volt benne, hogy akik felszálltak a Budapest-Dunaújváros járatra, csakis csaló álellenőrök lehetnek, ezért rendőrt hívott, Márk pedig csapdába esett. Érdekes belegondolni, hogy milyen gyakoriak lehetnek arrafelé az álellenőrök, hogy emberünk ilyen drasztikus lépésr szánta el magát. Sztori alant:

Méghozzá a Netriské. Borzongató érzés rákattintani a schdl által küldött linkre. Nem is értjük, a biztosítónak sokkal jobb lenne, ha sokáig élnénk és rengeteg díjat fizetnénk be nekik. Schdl ilyen lakonikusan számolt be a halálközeli élményéről:

Nem ragozom. Gondoltam a Netrisken kikalkulálom, ki lenne nekem a legkedvezőbb kgfb biztosító. Erre az oldal azt mondja nekem, haljak meg.
 

 

Egy pillanatra tegyük félre, hogy a Halloween nem egyenlő a halottak napjával - egyezzünk ki táncoló zombikban -, és tekintsük meg a közkedvelt bútordíler direkt erre a jeles valamire ollózott speciális ajánlatát, ahogy azt Panka detektálta:

Az IKEA Halloween alkalmából hatalmas akciót hirdetett meg az oldalán. Csatolom a screenshotot, mert lehet, hogy hamarosan már nem lesz látható az árcsökkentésük. Ennél már csak az egy sorral alatta látható, még nagyobb, karácsonyi kedvezmény izgalmas.

A Homár együttérez a pánikrohamos naiv ügyfelekkel, nincs is jobb egy kiadós  vércukorszintsüllyedésnél. Varganta egy tévesen átutalt összeget szeretett volna egyik számlájára átteni a másikról az Erstén belül, de úgy tűnik, az ördögi komplexitás miatt ez hetekig is eltarthat:

Az Erste bank már többszörösen a bögyömben van, de ami ma történt, azt már nehezen emésztem meg. Történt, hogy új munkahelyemen fizetésemet a hitelkártyámra utalták (én adtam meg rossz bankszámlaszámot), de mivel lakáshitelemet a lakossági folyószámlámról vonják, ezért ma reggel a bankfiókban jeleztem a problémámat és átutalási tranzakciót kértem. Szépen kitöltöttem egy panaszlevelet (formanyomtatvány nincs), majd közölték, hogy fogalmuk sincs, hogy mikor sikerül elvégezni, elképzelhető, hogy hetekbe telik majd (értsd még nem csináltam ilyet, de tudom, hogy a "hónapokba" már nagyon ijesztő lenne).

Reand és barátai nem először rendeltek a veszprémi Don Vito pizzériából, most viszont egy késés miatt kihűlt pizzát és egy nem túl szimpatikus palacsintát kaptak. Mivel nem ezt szokták meg, azonnal reklamáltak és milyen jól tették: a végére csalódott ügyfélből boldog ügyféllé váltak. Panaszkezelésből ötös.

A minap pizzára vetemedtünk Veszprémben, ahol egyetemisták vagyunk. Erről a helyről többször rendeltünk már, tudtuk, hogy jó minőségű, ezért újítás gyanánt kértünk Gundel palacsintát is. Általában az ételünk 30-40 perc alatt itt van, de ebben az esetben ennyi idő múlva csak telefonhívást kaptunk, mert rosszul írták fel a címünket. Ekkor még nem voltunk zabosak, hiszen hiba mindenhol becsúszhat, de így is több, mint egy óra alatt ért ki a rendelésünk.