Nem élt hiába Beavis és Butt-head, hiszen idõrõl-idõre valaki újra elsüti a "törékeny tárgyak szilánkokra küldése lassított felvételen" csodafegyvert. Pár hónapja sörreklámként találkozhatott a szellemiséggel a publikum, most pedig a Nike nyomja ugyanezt mindennél messzebre szálló golflabdája kapcsán.

Ugyan ki ne kapná fel a vizet, ha olyat olvas, hogy "Meglátásunk szerint a széleskörû eutanázia elterjesztésével sokkal több mindent el lehet érni. Bizonyos korhatár felett az eutanázia kötelezõ végrehajtása enyhítheti a nyugdíjrendszerre nehezedõ nyomást"? És ugyan hányan kattintgatják végig utána az egész oldalt? Na ez az.

Küzdõ Lélek alias Don Quijote most 5000 forint visszaszerzéséért indul harcba. Mielõtt húznánk a szánkat az összeg relatív apróságán (fõként, ha az utána következõ idõigényes hercehurcát tekintjük), inkább az Extreme Digital kicsinyességén gondolkodjunk el. Mi szívünk mélyén a multikkal küszködõ hazai vállalkozások pártján vagyunk, de nem a fogyasztókkal szemben.

Sokan mondják, hogy nem érdemes külföldön vásárolni, mert elvész a garancia, vagy nehéz érvényesíteni, de sajnos a hazai cégek esetében se mindig egyszerû ez. Sok cég kizárólag azért olcsó, mert nem nyújt garanciát, még akkor se, ha erre törvény kötelezi. Most az Extreme Digitallal jártam úgy, hogy nevetséges módon - egy kevesebb, mint ötezer forintos ügyben - folyamatosan húzták az ügyet (hátha megunom), amikor az elején a cserét, vagy a hibás készülék árát kértem, levásárlást ajánlottak, egy kisebb összegrõl. Amikor késõbb az eredeti vételárat követeltem rajtuk, cserét ajánlottak. Most meg, hogy a kamattal emelt összeget kértem, az eredeti vételárat ajánlották fel. Persze nem kell megijedni, nem fizették ki, amikor elfogadtam.

Az igazi Homár-olvasó lehúzott sliccel is pont olyan éber, mint Szekeres Imre az éjszakai õrségben. KIP például Indiában készült akcióra, amikor mókás-expresszív levélváltást vett észre az egyik, használaton kívüli csészén. Íme a beszámoló:

Egy kép a kedvenc blogunkról, az englishrussia-ról, Kijevben készült, mi pedig sajnáljuk, hogy itt a Reklámvilág Átokföldjén még ilyen ötlet sem terem.

A szolgáltatást nyújtó és a fogyasztó közötti kommunikáció az üzleti siker alapja, gondolhatta az a zónataxis, aki a fenti feliratot 2 példányban is elhelyezte fix tarifás autójában. A közgazdasági tudorról olvassák el GJ levelét:

A szolmizálás és a gumilövedékek röppályára állítása mellett virtuális könyvben a legerõsebb talán a Pannon Ocelot, amit az is bizonyít, hogy a világ legdrágább könyváruháza után azonnal megtaláltuk az überelhetetlen könyvet is, hála Gergõnek. Könyvsorozatról van szó, ráadásul Asimovéról, de még ehhez a színvonalhoz képest is soknak tûnik a 2 640 750 forintos ár. Talán mert a könyv antikvár? No de csak 2003 óta sárgulnak a lapok. A dolog nyilván elütés, de ha nem figyelünk, frankón levonódik a számlánkról. Lent olvasható Gergõ ekezetek nelkuli levele.

Igazi pedagógusnemzet a magyar, erre ezer példa van, a legfrissebb és egész mulatságos éppen Kiskunhalasról érkezett, Ataman jóvoltából. A kiírás a maga tenyérbe mászó módján fontos közgazdasági alapigazságokkal ismerteti meg a halasi graffitiseket, ami nyilván jó helyzetbe hozza õket a munkaerõpiaci versenyben. Lent a levél, fontos helytörténeti adalékokkal.

Most sem akarjuk elhinni, hogy jól látjuk, amire G.L. kolléga hívta föl a figyelmünket. Létezik egy online könyváruház, ami azzal hirdeti magát, hogy itt a könyvek „sokkal olcsóbbak, mint bármelyik könyvesboltban”, közben az igazság az, hogy a könyvek sok száz forinttal drágábbak nemhogy a többi online konkurens árainál, de a bolti árnál is. Ez akkora kamu, hogy erre egy kiszes miniszterelnök is csak elsírná magát irigységében. Csak azt nem értjük, hogy kinek áll ez érdekében?

P. a szezon papucsát találta a budaörsi Auchanban. A Homár egyik fele egyházi gimnáziumba járt, úgyhogy nem talál szavakat. A másik fél bokakörzéseket végez istentelen arckifejezéssel.