Drága olvasók Megint egy kis segítséget szeretnénk kérni, de csakis azért, hogy a fogyasztóknak jobb legyen. B.Á. és kétszer is végigment az M1-es autópálya címben említett szakaszán és azt tapasztalta, hogy az eddig normálisan funkcionáló, kék színû jelzõtáblákkal valami történt, mivelhogy éjjel, illetve napsütésben szinte kiolvashatatlanná váltak. Olvassa el a levelet alant, aztán ha a napokban szintén arra járt, vagy mostanában fog, írja már meg nekünk, hogy Ön is hasonló romlást tapasztalt-e! Az ilyesmit igen nehéz fotón visszaadni, így különösen hálásak lennénk, ha valakinek mégis sikerülne. Elõre is köszönjük, az üggyel ugyanis foglalkozni szeretnénk.

Annak, aki Homárt olvas, Indexet meg ritkábban: itt egy cikk arról, hogyan büntették tízmillióra a magyar Coca-Colát, amiért azt hazudták, hogy a Naturaqua a Balaton-felvidékrõl származik, pedig igazából Zalaszentgrótról. Amúgy mi bajuk lehetett Zalaszentgróttal?

A válasz röviden: igen, bár õk imádják. Bõvebben: pár napja Homár Miriammal (3) és Homár Borisszal (4,5) kipróbáltuk a Disney új felolvasós könyveit egy Alexandrában. A termék úgy néz ki, hogy van egy elég randa plasztik alapzat hangerõszabályzóval és kis hangszóróval, benne meg egy könyvbetét, illetve egy memóriakártya. Ha az ember lapoz, a gép felolvassa az adott oldalt.

A Homár a maga részérõl nem látja értelmét további szemantikai vitának, de készségesen közvetít ügyfelek és vállalatok között, amíg az közérdeklõdésre tarthat számot. Olvasónk, Feri válaszolt az ÁAK levelére, amit amúgyis linkolni kellett volna:

Miközben nagyon dícséretesnek tartom az ÁAK beismerõ levelét (érdeklõdéssel kétszer is elolvastam :) azért néhány kérdés megválaszolatlan maradt a számomra, amiket néhény keresetlen megjegyzéssel azért így elkiáltanék a nagy elektronikus ködbe. A levél végén Winkler Virág-András kicsit odavág az újságírónak ... majd az olvasóra bízza a dolgok eldöntését. Hát akkor, mint nem érintett, de érdeklõdõ olvasó a következõ viszontmegjegyzéseim lennének.

Szeretjük a tolmácsprogramokat, mert olcsó humorforrásként kitûnõ töltelékposztok lesznek fordításaikból két naivügyfél között, hála Borbálának:

öcsém székesfehérváron az állatorvosi rendelõben látta ezt a felhívást, miszerint egy macskát keresnek :)

Fõleg gyerekkel. Lehet röhögcsélni a japánok vécéfetisizmusán, de tagadhatatlan, hogy néha jól sül el a dolog. No nem úgy értve, hanem úgy, hogy ott még egy kismama is képes lehet megalázó talajgyakorlatok nélkül megszabadulni a salakanyagoktól. Errõl Melinda nálunk többet tud sokkal,

Az évtized fejlesztése lehetett volna az 50-as években, Tuxi azonban ma reggel küldte be ezt a szuperolcsó parasztvaktást. Legalább a fogorvosok nem ajánlják.

Az egyik DM drogériában bukkantam a bolthálózat saját terjesztésû gyermekfogkrémére, amely a felirat szerint - és most tessék megkapaszkodni - cukormentes! Sokszor eszembe jut egyik "vezetõ" reklámügynökségünk kreatívjának hírhedt mondása: "A vásárlót nem lehet eléggé lenézni". Kiváncsi vagyok, hogy ezzel az õrületes reklámfogással mennyivel sikerült növelni a fogkrém eladási mutatóit. Hacsak a kisegítõ iskolák kisboltjaiban nem...

Két eset még semmit sem jelent, úgyhogy kérjük, jelentkezzen a Homárnál, aki gyanúsan magas összegrõl szóló pannonos GPRS-mobilszámlát kapott mostanában! A két eset azért elég rosszul hangzik. Egy Naiv Ügyfélnek egyszer csak 180 ezres rendkívüli csekket hoztak, és magával a Zugügyvéddel, a jogi bloggerrel is hasonló történt: Olaszországból 4-5-ször frissítette a blogját, egyszer indexezett, erre 98 plusz áfára ugrott a költség, pedig az ügyfélszolgálat azt mondta, kintrõl nem sokkal drágább. Az elõbbi sztorit magától Zugügyvéd barátunktól és horgászhaverunktól kaptuk (látták volna méhészálarcban harcsára pergetni!), aki most néz utána a jogi résznek, de nem kecsegteti az olvasót semmi jóval.

Emlékeznek a Homár kedvenc filmjébõl, a Meghívás egy gyilkos vacsorára címûbõl az angolul (magyarul) hülyén beszélõ kínai Willie Wangra, Peter Sellers, mármint Sidney Wang felügyelõ nevelt fiára? Na azt képzeljék, hogy Pau O'benion leleplezte nekünk: Willie a budapesti Mammutban dolgozik, és verseket ír az Adidas megbízásából. Lent a leleplezõ levél.

Azt ugye már id. Homár megírta a, hogy a Tesco megjelenése elõtt megpróbálta bezúzattatni a vállalat 3-4 évvel ezelõtti mûködését bemutató úgynevezett botránykönyvet. Újra felberregett a kereplõ, hiszen a szerzõ/kiadó blogján közölt fax szerint most a könyv terjesztõit (jelen esetben a Bookline-t) fenyegeti perrel az áruházlánc, ha nem hagyják abba a terjesztését. Minthogy a Bookline-nál top10es a könyv, hamarosan megtudjuk, csak izmozott-e a Tesco vagy tényleg perel.