Az ilyen típusú poénokat gyûjtötték a Hahotában "pihent agy" kategória alatt, bár igazából a szóviccek egy jellegzetesen alattomos (késleltetett) formájával állunk szemben. Milán találta egy Penny Marketben:

Árérzékenyek a fogyasztók? Rámozdulnak mindenre, amit 0% THM-es hitelre adnak, ha kell, ha nem? Adjunk nekik 0% THM-mel almalét, drágán. :)

Adott egy magánnyugdíjpénztár, ami csõdbe ment, de jófejségbõl visszafizette ügyfeleinek az addig berakott összegeket. Igen ám, de mivel ez jogilag nem nyugdíj, hanem "egyéb jövedelem", az állam lesápolta 36%-al. Navarro sztoriját kioknyomozta az Index, gyakorlatilag semmit nem lehet kezdeni a helyzettel. Akinek van mentõ ötlete, írjon!

Azt már tudjuk, hogy a lengyeleknek van kókuszos, kávés és mentás sörük is, de álmodni sem mertük volna, hogy a legbetegebb ízesítések után még a legbetegebb márkanevet is lenyúlják. Pedig ez történt, ElChe a tanunk rá:

Egy kellemes lengyel kiruccanás örök emléke marad ez a doboz, amely természetesen már üres, és fogalmam sincs, ilyen márkájú sört gyártanak-e még. Ám a Super Atom Piwo fantázianév szerintem gyakorlatilag felülmúlhatatlan. Természetesen adta magát a helyzet, hogy nagyon félmúltbeli, lakótelepi környezet legyen a háttere a róla készült képnek. Ez egy ilyen sör.

Mindenki tudja, hogy hûtõt és légkondit télen, téli gumit és mûszõrmekabátot nyáron kell venni, így aztán a Homár nem is érti, Dervenkál Egon mitpl bukott ki ennyire, miért nem jó neki semmise:

Szerettem volna téli gumit venni. De nem akarnak adni. Persze, bemehetnék az elsõ gumishoz, amelyik útba esik, aztán ott vehetek, ami van. Csak ha már vesz az ember valamit, akkor nem mindegy mire adja ki verejtékkel megkeresett forintokat. Értek valamelyest a gumikhoz, ezért nagyjából tudom, hogy mit nem szabad megvenni. De az ajánlott kategóriában is van választék bõségesen. Legalábbis papíron. A hülye, tudatos fogyasztó ugyebár teszteket olvas, és nem csak kilóra megvett magyar autós újságírók irományait, hanem hitelesnek mondott külföldi (talán kevésbé kilóra megvett) teszteket is. Kiválasztottam három márkát (Good Year, Dunlop, ez a kettõ ugyanaz a cég, és Continental), ugyanaz a méret, sebességindex, stb. Az ár nem egetverõ, 20 és 30 ezer közötti. És nekivágtam, kb. két hete.

Úgy látszik az Auchannál beleszerettek a tavaly karácsonyi üdvözlõvideónkba, mert ugyan mivel is ünnepelhetné szebben a magyar ezt az õsi szittya hagyományt, minthogy láncfûrésszel nekiesik vmi erdõnek (brought to you by Pola):

A csatolt kép alapján nem egészen világos, hogy az Auchan hogy képzel el egy békés és hagyományõrzõ karácsonyt, de egy biztos, én nem sûrûn szeretnék velük együtt ünnepelni :)

A jelek szerint vészesen közeleg a karácsony, mikulás pláne, legalábbis errõl tanúskodnak az élelmiszerüzleteket elárasztó csokimikulás hadak és szaloncukorhegyek. A sarki Matchban fedeztük fel a következõ, számunkra újdonság erejével bíró, édességipari terméket ("csokoládéval bevont banán ízû zselés szaloncukor", áll a dobozon). Szlovák testvéreinknek hála, túl azon hogy belevágunk az idõszakhoz illõ pótcselekvésbe, a szaloncukor-tesztelésbe, a pozsonyi Figaró gyár "Zlaté Salonky - banánové" kódnevû üdvöskéje kiváló alkalmat nyújt a csokibanán (lásd még: banános csoki, schokobananen) vezérfonal felvételére is. (E témában született korábbi Homárposztok itt, itt, itt, itt és itt.)

Megvan a saját Steve Irwinünk, ugyanis alig két héttel a híres miskolci mentõkutya elhalálozása után olvasónk, Balázs ezt a morbid terméket találta:

A minap a madaras teszkóban jártam és a mellékelt csemegét fotóztam. Tudom, hogy az ember semmit ne hagyjon veszni, de ez egy kicsit ízléstelen, nem gondoljátok? Már várom a „………. pástétom” névre hallgató terméket, amelyen mindenki szabadon jelölheti, kit képzel az aprítógépbe.

Naná, hogyha rohadt nagy fehér fapaloták, tengerparti birtokok, nemes lovak és finomított kokain járnak a dologgal. A New England-i régi fehér pénzes elit gyermekének lenni egyfelõl egyenlõ azzal, hogy az emberen állandóan gúnyolódnak, másfelõl mindenki szívesen cserélne velük. Olyan ez, mint amerikai útlevelet lengetni egy tálib elõtt. Na, ezt az effektust lovagolja meg a Smirnoff vodka reklámja.

A Homár a maga részérõl elsõsorban mindig az adott helyszínen tájékozódik a járatokról, de olyat még tényleg nem látott, hogy a repülõjegyen és telefonon is rossz infót közöljenek szegény utassal:

Családtagom kért, hogy várjam a 2006. október 30-án reggel Damaszkuszból Ferihegyre érkezõ Malév járatnál. Elõzõ este sms-ben szólt, hogy másnap 5.05-kor indul majd a gépe és 6.30-kor ér Ferihegyre. Ekkor benéztem azért a Malév honlapra is, ahol is azt találtam, hogy a kérdéses járat 4.05-kor indul. Visszaírtam, hogy ellenõrizze jegyét, nem nézte-e el az idõpontot, de nem. Erre felhívtam a Malév ügyfélszolgálatot (2006. október 29, 19.50 perc körül, hangfelvétel a Malévnél rögzítve), hogy _damaszkuszi idõ_ szerint akkor mikor indul a járat. A hölgy válasza az volt, hogy 5.05-kor, a Malév honlap nem megbízható, ne abból induljak ki, 100 (sõt „101”) százalék, hogy a jegyen szereplõ idõpont a helyes, az õ rendszerében is ez szerepel, repülési idõ 2.25 perc, így minden stimmel. Jó.

Nemrég voltunk életünk elsõ Mystery Gang-koncertjén és azonnal rajongók lettünk, azért csak most, mert korábbi lakhelyünkön, a sekély tenger alatti platón hülyén terjedt a hang és nehéz volt nagybõgõzni. Ez csak azért fontos, mert pár nap múlva megláttuk az olasz SMEG csodahûtõit.