Szuper ötlet szellemes megvalósításban: a kreatív reklámozók egyes Chicagói erõmûvek ellen kampányolnak. Mi lehet hatásosabb, mint megmutatni, milyen durván szennyeznek az erõmûvek?
Gazdag ember Teszkója a Wal-Mart. Amennyivel nagyobb, annyival jobban lehet rettegni tõle. Egészen szédítõ belegondolni, hogy csak 1962-ben indultak egy fing kis bolttal és mostanra 1,7 millió alkalmazottal és 316 milliárd dolláros forgalommal a világ – attól függ, hogyan számolunk – elsõ vagy második cége lettek.
A Kálvin téren levõ Cafe Calvin igazi self-Endlösung hely, a teraszára kiülve bárki ingyér elgázosíthatja magát a Kiskörút autócsordájának kipufogásaival. Ráadásul a befeccölt pénzhegy ellenére olyannyira jellegtelen és érdektelen a szóbanforgó
vendégitató/etetõ, hogy nyugodt lelkiismerettel csak azoknak tudjuk ajánlani a betérést, akik éppen mellette elhaladva sántulnak le mind a két lábukra.
Nem viccessebb, mint kiszótárazni egy Ikea-katalógust, de energiaráfordítás nélkül elmegy az ilyesmi. Olvasónk, Norbi emberfeletti akarattal hihetetlen távolságot tett meg kizárólag azért, hogy Önök az irodában hûsölve rötyöghessenek:
Pár napja Lengyelországban jártunk, ahol a szép lányok mellett furcsa dolgokkal találkoztunk. A lengyel-magyar barátság örök, na de ennyire.... .-)
Ha kíméletlenül magunkba néznénk – ami általában jó nagy hülyeség – akkor sem tudnánk megmondani, hogy valójában röhögünk-e a Red Bull-klónokon, vagy nem. Mert egyfelõl szánalmas, hogy semmi sem jut a konkurencia eszébe, másfelõl ha egy teljesen alternatív energiaital kerül a szánkba, akkor azt általában jól kiröhögjük. Soros versenyzõnk nem is csak az íz szempontjából újító.
Az olasz Blue Power a Heineken által divatba hozott alumínium palackban lakik, ami relatív újszerûsége miatt egyelõre úgynevezett luxusérzést kelt.
Ágyban kompjúterezni nagy hülyeség, de ha valakinek direkte ez a heppje, akkor is jobb különválasztani a hentergés meg a billentyûzés szféráit. Ezt a feladatot fölényes eleganciával oldja meg a földhözragadt nevû The Computer Bed.
A Homár kedvencei a biztosítós történetek. Nincs is annál szebb, mintamikor a mélygarázsban parkoló Viperbe belefut egy kamion, aztán a biztosító csak megpróbál kifarolni a sztoriból fizetés nélkül. Spori esete hasonló, bár õt egy IFÁ-ról lepottyant vizeskanna támadta meg:
Tavaly augusztus 10-én este fél kilenckor Nyíregyházán szép nyugodtan autóztam hazafelé a feleségemmel, amikor a felüljáróról lefelé jövet azon veszem magam észre, hogy a belsõ sávban elõttem haladó autó elõl egy nagy kanna elém kerül amin természetesen fékezés nélkül - a rövid reakcióidõ miatt - áthajtottam. Ahogy tudtam megálltam és kipattantam az autómból, s szörnyülködve láttam, hogy leszakadt az alsó spoiler, eltört a lökhárítóm, a kocsi kereke meg becsuklott. A kanna ugyanis tele volt vízzel. Egy szép nagydarab fiatalember - aki az ottani cég biztonsági alkalmazottja - meg mutogat nekem, hogy a szembejövõ sávban épp a felüljáróra hajt fel egy pótkocsis ponyvás IFA. Arról esett le a kanna és jött át a túloldalra. No feleségem kiraktam, maradjon a helyszínen, én meg hajtottam az IFA után, miközben lepotyogtak róla a még lekívánkozó alkatrészek.
Miután sokadik bringánkat privatizálták a földi javak újraelosztásáért harcoló ismeretlen aktivisták, értelemszerûen egy szakértõhöz, egy biciklitolvaj ismerõsünkhöz fordultunk tanácsért. Mellesleg az illetõ már a társadalom hasznos tagjának számít, régóta jó útra tért, miután egy idegesebb biciklitulajdonos a lelkére beszélt. Felépülése után átnyergelt pi-vízzel való ügynökösködésre és már sok csodás gyógyulásról tud beszámolni. Privatizátori tudása azonban nem kopott meg és õ az U-acélos bringazárakat ajánlotta, mondván, hogy azokat elég macerás levágni. Rögvest elbaktattunk a Hajti Pajti szaküzletbe, ahol potom 2000 forintosért egy Bike Positive márkájú, acélköpenyes, acélsodronyos bringazár tulajdonosai lettünk.
Ezt a tündéri, férfisoviniszta reklámot nyomják itt már egy pár hete a ködös Albionban, gondoltam megosztom az otthon ragadt honfitársaimmal.