Hosszas levélváltás és fenyegetőzés után megérkezett hozzánk az öt napja késő sofőr ügyfelének írt válasza. Azon a rosszemlékű éjszakán fájdalomcsillapítótól kiütve hibázott, ezt elismeri, de az ügyfél panaszkezelési módszerét kikéri magának. (És most hagyunk egy kis időd a feldolgozásra, a harmadik, egyben befejező kör holnap jön. De a vérmes utastól a kedvenc sorunkat nem tudjuk nem elsütni: "Jelenleg 17 peres eljárás résztvevője vagyok. Ebből 14 esetben felperes, 3 esetben, mint alperes.")

Tisztelt Uram!

Nem is tudom hol kezdjem. Leginkább arra lennék kiváncsi mit szeretne elérni ezzel a lejárató hadjárattal?
Ön kioktatott engem mi a hírnév fogalma és a közfelfogás, köszönöm. Én csupán figyelmébe ajánlok egy latin kifejezést és annak jelentését (bár bizonyára Ön ezt jól ismeri, csak nem értem akkor miért nem alkalmazza). Ez a kifejezés a VIS MAIOR: Előre nem látott kényszerítő körülmény, ill, elháríthatatlan akadály, amely meggátol valamely kötelezettség teljesítésében.

Levélírónk csütörtök hajnal óta vár hiába a megrendelt sofőrre, az azóta sem érkezett meg. A nem tervezett köröket így taxival kellett megtennie, ennek pluszköltsége és a várakozás miatt felszámolt kártérítés elvi összege lassan 300.000 Ft-nál jár. De vajon hová lett a sofőr?

A következő panaszomat szeretném megosztani Önökkel, melyben az érintett személy (ek) a „Profi” Sofőrszolgálat alkalmazottja (tulajdonosa?) valamint jómagam, mint sértett és károsult. Remélem alábbi soraimból, kitűnik majd, hogy jelen levelemet miért címeztem többek között a Taxi2000 Kft. Tiszteletreméltó vezetőségének is.
2008. április 10.-én hajnali 4 óra és 23 perckor hívtam a „Profi” Sofőrszolgálat telefonszámát (+3620/ 998 19 99). Útcélom a III. ker. Lajos utca xxx-ből a XXII. kerület, Kossuth Lajos utca xx szám lett volna. Mint azt az Interneten is hirdetik: „Sofőrjeink a hét minden napján 20-06 óráig állnak rendelkezésükre.”

Január óta húzódó sebességemelés, elkallódó levelek, elfelejtett ígéretek, totális zavartság és irgalmatlan fejetlenség a Drávanetnél. A hűségnyilatkozattal kötött ügyfél a Homár olvasóitól várja a megoldást.

A történet 2008. január 14-én kezdődött, amikoris befáradtam a Drávanet ügyfélszolgálatára, hogy én bizony sebességemelést szeretnék. Kitöltöttük a forma-nyomtatványt, és ezzel le is volt tudva a dolog. Legalábbis ekkor még mérhetetlen naívságommal ebben hittem. A papíron ez szerepelt: Új sebesség érvénybelépése: 2008. február 1. Kicsit sokallottam a 2 hetet egy ilyen piszlicsáré ügy teljesítésére, de valószínűleg nem tettem volna, ha sejtem, hogy mi vár rám az elkövetkező 2,5-3 hónapban.

A névátírási illeték mértéke függ az érdeklődés módjától és az ügyintéző személyétől, mondhatná az easyJet vagy a Celebi, de nem mondja, úgyhogy a panaszos ügyfél végül egy teljes jegyár költségének kifizetése helyett a magányosan repülést választja.

Alábbi történetemet okulásképpen írom, és kérem majd a Kedves kommentelőktől, hogy írják meg ők is a véleményüket, tapasztalatukat, ha van/volt ilyen. Nem tudom, hogy érzékelted-e már csápjaiddal, szemeiddel és ollóiddal Londont, manapság nem nehéz eljutni, ráadásul számos lehetőség kínálkozik, érdemes kipróbálni ezt a multikulturális környezetet, és megérezni az atmoszféráját ennek a városnak. Én rokonlátogatásra mentem ki 6 napra, és a kijutás olcsóbbik formáját választottam, egy fapados céget erre a célra, a cég neve: easyJet.

A Homár nőstény tagozata egészen közelről ismeri a követeléskezelés intézményét, így van sejtése arról, hogy szegény Gücül megkérdőjelezett T-Online-os tartozása hogy kerülhetett a kifizetés után egyszerre (azaz egymás után) két faktoráló céghez is. Úgyhogy mi csak annyit szeretnénk mondani: Gücül, sose add fel!
(Update: a poszt után a Homárt hamar megtalálta a T-online egy ügyfél-érdekképviselő menedzsere, szükséges lépéseket, korrigálást, kivizsgálást, kompenzálást emlegetve. Gücül, van remény, várjuk a folytatást.)

Kalandom 2006. január 25-én kezdődött a fent említett céggel. Már akkor vonakodva mentem bele /rózsaszíííín.../, de sajnos nem kínálkozott ennél jobb lehetőség. Előfizetési szerződést kötöttem velük, nagyon kedvesen, mosolygósan, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mondták, hogy legkésőbb 3 nap múlva sms-ben értesítenek a belépési kódomról. Mondom nagyszerű, viszlát. Eltelik az első, majd a második és a sokadik három nap, kód sehol. Megjön az első havi számla, ekkor már kissé bepöccentem, hogy még nincs is netem, akkor mit fizessek ki???

Van egy eredeti, kátyafüggetlen, nem buherált, mintaboltban vásárolt Nokia N95-öm. A magyar Nokia weboldalon szerettem volna leellenőrizni, hogy mi a legfrissebb elérhető firmware a telefonomhoz. Begépeltem a telefonom megfelő kódját, mire a weboldal közölte, hogy ehhez a kódhoz egyáltalán nem létezik szoftver, ami nyílvánvalóan marhaság, hiszen itt van a kezemben én nagyonis létezik rajta szoftver.

Elképesztően vicces online interjút közöl a bevallottan a Homár mintájára alapított amerikai klónunk, a Consumerist. A Complaint Remover nevű visszataszító szolgáltatást tesztelik benne. A CR igazi Homárpusztító bitfegyver: azt vállalja, hogy eltünteti a keresőmotorokból a cégedet kritizáló linkeket. A szólásszabadság-ellenes féregséget a Consumerist úgy tesztelte, hogy egy macskatenyésztő szájt nevében rákérdeztek az ügyfélszolgálatosnál, mennyibe kerülne eltüntetni 5 szemét linket, amik a macskák rossz hírét keltik. Minden idők legmókásabb LOLcat-holokausztja ez. Aki tud angolul, itt nevethet egy jót. Ja, a diszpécser nem volt hajlandó megmondani, pontosan mennyibe kerülne az akció.

Centrumos ellenőröket megkérni arra, hogy gyakoroljanak méltányosságot egy meghibásodott parkolókártya miatt, igazán aranyos próbálkozás. Végül Emi sem lepődött meg azon hogy megbüntették, de attól hogy a reklamáció igényére azt a választ kapta, hogy felesleges, mert úgyis elutasítják, már inkább.

A munkám miatt sokat közlekedem autóval a városban, ezért céges parkolókártyám van. A Centrumos kártya feltölthető, ezért nem is árulják csak úgy sehol, hanem szépen be kell mászni valamelyik ügyfélszolgálatra, és ott feltöltetni. Ezt meg is teszem rendszeresen, így cselekedtem pár hete is. A feltöltés után elkövettem azt a hibát, hogy botorul bíztam a kártya működőképességének fennmaradásában, és másnap percre pontosan számítottam ki az időmet egy tárgyalás előtt, úgy parkoltam le a II. kerületben. Ekkor ért a hidegzuhany, mert az addig tökéletesen működő kártyámat két automata is „érvénytelen kártya” jelzéssel dobta vissza. Már teljes késésben voltam, de gondoltam nem kockáztatok, felhívom az automatán található hibabejelentő vonalat.

A Homár könnyen röhög az online boltokon, amikor az ország vezető bankja rengeteg, általában ügyfélszolgálaton dolgozó munkatársának sincs fogalma mit miért csinál, illetve ha nem csinál, kihez miért hova kellene fordulni. István bankkártyáit elkavarta az OTP, de nem is ez a lényeg, hanem hogy azóta részletesen vezeti, hányszor bénázott a bank. Elég hosszú a lista. Kedvencünk az a panasz, amiért személyesen nem tudott panaszt tenni egy fiókban. Illetve követeljük vele együtt a folyószámlahordozhaságot!

Tisztelt OTP Bank Nyrt.!

Az alábbi panaszokkal és kérdésekkel fordulok Önökhöz, kérném érdembeli sürgős válaszukat és tájékoztatásukat a történtekkel kapcsolatban.

Andrei, az andreiground.com blog gazdája a Homár állandó kommentelője. Andreit egy posztban kifejtett - nem is igazán durva - véleménye miatt elképesztő modorban kezdte el piszkálni a Whysoft nevű cég. A vita kirobbantója a WeblapTudakozó nevű fantasztikus magyar szellemi termék volt. Szórakozzanak jól a WeblapTudakozó próbálgatásával, illetve a kommentek olvasgatásával! A nap szlogenje: "sürgősen vegye le mert irgumburgum lesz!" No meg hogy "Szokot valamit hozzátenni a világhoz, vagy csak arra képes hogy könyékig turjon az orrába?"