Egy ideig ment egy sorozatunk, ahol nem a vásárlók, ügyfelek panaszkodtak, hanem a pult másik oldalán állók, ülők meséltek arról, milyen napi 8-10 órában szolgáltatni. Az alábbi levél nem egészen illik ebbe a tanulságos rovatba, de belepasszintható, írója ugyanis BKV-poszttal keresett meg minket, de kivételesen nem a közlekedési céget, hanem a utasokat szidja benne. És van némi igaza.

Sziasztok kedves Tékozló honfitársaim,

A BKV új járművein néha elhangzik, hogy „Tartsák csukva az ablakokat, mert a klímaberendezés üzemel“.

Mióta  reggelente a város legforgalmasabb viszonylatán utazom - ahol kivétel nélkül klímás, új buszok járnak - kivétel nélkül azt tapasztalom, hogy a működő klíma ellenére egy/sok ablak nyitva van.

És egyszer sem hangzik el a fenti figyelmeztetés. A közvélekedéssel ellentétben a feleslegesen bekapcsolt klíma igenis növeli a járművek fogyasztását, illetve egyetlen ablakon kiszellőztetett jármű újrahűtésére 20 percre van szükség.

Ismét egy eladó mesél arról, hogy milyen a kassza vagy épp a pult mögött állni. Ha nincs is mindenben igaza, - hiszen arról aztán egyáltalán nem a vevő tehet, ha őt az első napján lehetetlen küldetésként beteszik kasszázni -, de elég szemléletes képet fest a néha varacskos disznó- vagy büszke páva-szerű vásárlófajtáról.

Üdv!

Régóta óta hűséges olvasója vagyok az oldalatoknak, és körültekintőbben járok el azokkal a helyekkel kapcsolatban, amit a pórul járt "fogyasztók" tesznek közzé. Az akasztják a hóhért című megmozduláson felbátorodva gondoltam megosztom az én "sztorimat" is.

A kereskedelemben dolgoztam öt évig, végigjártam a szamárlétrát. Kezdeném a diákélményeimmel. Főleg a legelsővel, mikor mindenfajta alapképzés nélkül 10 perc "szomszédkasszamelléállásésnézés" után saját kasszába lettem állítva. Mondanom sem kell mennyi empátiával szembesültem rögtön.

Folytatódik "Képzeljük magunkat a másik helyébe" népnevelő sorozatunk, az Akasztják a hóhért. Ezúttal egy multi - talán mobilszolgáltató - ügyfélszolgálatosa tartja a tükröt. Az ordítozással semmit nem lehet megoldani alapvetéssel mélyen egyetértünk, de a "ctrl+v bullsit nagyon sajnáljuk levél" azért rosszul esett ám!

Sziasztok! Régóta olvasom a homárposztokat, néha nagyon könnyen orvosolható bullshit dolgokkal nehezítik meg az emberek az életüket. Erre próbáltam válaszolni posztommal, hátha valaki megfogadja. És nem utolsó sorban kíváncsi vagyok a hozzászólásokra is, hogy ebben a kicsi, társadalmilag kissé visszamaradott országban hogyan fogadják a pult másik végén álló ember véleményét. Üdv.: xy

 

Hogy is van ez? Vásárlók könyve és üzletvezető kérése?

Egy multinacionális cég ügyfélszolgálatán dolgozom. Napi munkám során mindig igyekszem megoldani az ügyfelek problémáját, segítek nekik, ha szolgáltatásokat és termékeket vásárolnak tőlem. Tényleg kedves és segítőkész vagyok, ha valamit nem ért egyből az ügyfél elmagyarázom neki még egyszer, a jogi szöveget elmondom közérthetően. Visszatérő ügyfeleim vannak, akik ragaszkodnak hozzám, hiszen minden esetben azt és csakis azt kapják, amit megbeszéltünk, nincs semmi átverés.

A pult másik oldaláról ezúttal Albert jelentkezett, aki az egész szállodaipar nevében tartja tükrét vádlón a szőrszál- és berendezéshasogató, pökhendi olcsójános vendégek orra elé. Kétségtelenül elég förtelmes kép, ahol a nem-köszönés meg az ide-odarókázás szinte nem is téma, hiszen a keményebb versenyzők útját felgyújtott liftek, szétbarmolt eszközök és önbetörések szegélyezik. Kalandos munkanapok a hotelekben. 

Tisztelt Homár Blog!

A nevem legyen mondjuk Albert. Örömmel látom, hogy szót kapunk mi is, a szolgáltatók, szerintem a hotelszakma "másik oldala" is megérhet egy posztot. ;) Az elmúlt húsz évben, mióta szállodában dolgozom, megtanultam, hogy egy érdekes faj rendkívül sokféle viselkedésmintát mutató egyedeinek ámokfutásán már a szemöldököm se húzzam fel. A faj neve: a szállóvendég. Hol is kezdjem...

Adott egy szálloda, amelyben van x db. szoba, melyek sok szempontból nem egyformák. Van amelyik jobb állapotban van, van, amelyik kevésbé (mert Önök, a szállóvendégek sokszor úgy vannak vele, hogy ami nem a sajátjuk, azt szeretik tönkretenni, vagy legalábbis megpróbálják….), van ami az épület zajosabb ill. csendesebb szárnyában van, valamelyik nagyobb, valamelyik kisebb alapterületű, stb. Az, hogy Önök a megrendelt kategórián belül milyen szobát kapnak, az egy dologtól függ: hogy mennyit fizetnek érte.

János valószínűleg Tescóban dolgozik, vagy valami ilyesmiben. Ő a frusztrált eladó a sorok között, aki már pályamódosításon töri a fejét a civilizálatlan és vandál vevők hada miatt. János, a barátságos, udvarias vevők nevében kérlek, tarts ki! Ne engedd, hogy pár modortalan eltántorítson választott hivatásodtól. Mert bár ár ellen nehéz úszni, és kutyából nem lesz szalonna, de ami arany a sárban is arany, ráadásul sok csepp követ váj. Hát ennek megfelelően.

Tisztelt Homár blog!

Régóta figyelemmel kísérem az önök blogját, bár bevallom passzív olvasóként. Az "Akasztják a hóhért" kategória bevallom tetszett, s kacérkodtam a gondolattal, hogy ezzel kapcsolatban én is írok, s remélem ki is kerül a blogra.

Középiskolás koromban elhatároztam, hogy kereskedő leszek, így ezen a vonalon is indultam el. Tisztában voltam vele, hogy milyen a munkaerő piac, így nem lepett meg az iskola befejezése után pár hónapos munkanélküliség. Tetszik, vagy nem, de a képzettségemhez megfelelő állás, fizetés nem jutott. Mielőtt bárki ebbe belekötne, természetesen élni valamiből kell nekem, illetve ez idő tájt azért továbbra is nyitott szemmel jártam, s most talán van egy fény az alagút végén egy másik, jobb munkahely kapcsán. Akkor egy multinál helyezkedtem el, melynél jelenleg is dolgozok. Még.

Úgy tűnik, Akasztják a hóhért rovatunk megszületése elemi erővel szabadította fel a szolgáltató szektor dolgozóiban az évek alatt felgyülemlett frusztrációt. Rövid időn belül ez a harmadik pult mögül érkező levelünk. A másik kettőhöz hasonlóan ez is kicsit pikírt és kioktató, ami emberes öngól, hiszen épp a pökhendi hozzáállás az egyik, ami miatt a "sötét oldal" állandóan ostorozza a konzumáló népet. Szóval barátságosabb hangvétel mellett eggyel nehezebb lenne egy dacos kabbeköcsöggel elintézni az ügyet. De ettől függetlenül tök hasznos mindnyájunk épülésére néha belenézni a tükörbe.

Kedves Tékozló Homár, 
örömmel olvasom, hogy végre teret kap a sötét oldal is a blogon. Én már korábban bepróbálkoztam, de akkor nem jelent meg a poszt. Ha érdemesnek találod, közöld le kérlek.

A tisztelt vásárlók nem biztos, hogy tisztában vannak bizonyos dolgokkal a netes vásárlásokkal kapcsolatban – bár viszonylag kevés netes vásárlásra panaszkodó poszttal találkozni itt. Ami jó!

Gyakran nem a bolt a hunyó a problémás esetekben. Sok esetben saját maguknak köszönhetik a vásárlók, hogy kellemetlenségük adódik a vásárlás során. Van szerencsém pár éve ügyfélszolgálatos kollégák vezetőjeként dolgozni egy webshopnál, ami különféle termékekkel kereskedik (több országot is kiszolgálunk). A kollégák tapasztalatai és saját tapasztalatok/emlékek alapján kérem olvassák el a tisztelt vásárlók, hogy milyen hibákat követnek el, amik aztán a problémák forrásai lehetnek. Kis odafigyeléssel bökkenő- és panaszmentessé tehető a vásárlás.

Egyszerűbb lenne mind az ügyfél, mind az ügyfélszolgálatos élete, ha nem lenne ügyfél…

Múlt héten már volt egy posztunk, amit kiakadt ügyfél helyett egy ügyfélszolgálatos írt hasznos tanácsokkal a köz javára. Ezúttal egy korábban Ferihegy legnagyobb földi kiszolgáló cégénél check-in agentként dolgozó ("ő az a hülye, akivel üvöltözhetnek az utasok poggyászfeladásnál/beszállásnál" - írta) szedte össze a repüléssel kapcsolatos neuralgikus pontokat. Levele kicsit szigorú hangvételű, de szépen látszik belőle, hogy milyen sokféleképpen is bírunk bumburnyákok lenni mi utasok. N. szerint "A lentebb leírtak a legáltalánosabb problémák, amikkel egy nap rengetegszer találkozik egy ott dolgozó, miközben könnyen kiküszöbölhetőek lennének egy kis odafigyeléssel." Én azt mondom, hajrá odafigyelés, hajrá jófejség! És természetesen világbéke!

Kedves Homár olvasók!

Mivel itt az ideje annak, hogy megint mindenki elmenjen nyaralni, ezért megosztanék néhány megfontolandó tényt a repüléssel kapcsolatban, főként low-cost téren. Az index egyik cikke miatt jutott eszembe ez egyébként, hátha néhány embert megóvhatok a fölösleges dühkitöréstől. Nem fog tetszeni amiket leírok, viszont ezek a dolgok így néznek ki érdemes ezt tudomásul venni. Dolgoztam is a reptéren és utaztam is repülővel. Szóval, pontokba szedve:

Napalm nem egy csalódott vagy kiakadt ügyfél, hanem egy megviselt ügyfélszolgálatos, aki a hét elején írt levelet azért, hogy reagálhasson majd, ha bepanaszolják egy ügyben. Az érintett vásárló csak lóbált a Homárral, egyelőre nem csapott le vele, Napalm viszont gondolta leírja, milyen az élet a pult másik oldaláról nézve, illetve mire kell/kéne figyelnie a vásárlóknak a garancia témakörében. Hasznos holmik rovatunkból.

Sziasztok!

A napokban jeleztem felétek, hogy ha előkerül egy panasz, akkor szeretnék rá reagálni. Nos a blogot olvasva nincs még fent a poszt, talán nem is veszi a fáradtságot, bár nekem napi szinten küld x oldalas leveleket az ügyfél. Szeretném megfordítani a dolgot, mert mostanában sok hasonló 'panasz' merül fel, és kiváncsi vagyok a hozzászólók véleményére, azon kívül, hogy hülye a posztoló. A márkát amit képviselek viszont kihagynám a történetből, mert igazából nem releváns, mivel más márkák kapcsán is olvashatunk ilyen "problémákról". Ha úgy érzed, hogy a bejegyzésnek van információértéke, kérlek tedd elérhetővé.