Egy szomorú, keserű levél érkezett a Homárhoz. Írója munkát keresett és hiába talált, úgy tűnik belefutott egy olyan tulajdonosba, aki előszeretettel próbanapoztat újabb és újabb alkalmazottakat, majd fizetés nélkül elküldi őket. A főnökúrnak kívánjunk együtt valami szépet, amit megérdemel.

Az ember sokszor érezheti magát becsapottnak. Például: ha elmegy valahová vásárolni és az akciós terméket eredeti áron kapja meg, vagy ha ebben a nagy munkanélküliségben az ember végre kap munkát, aztán a végén mégis csalódva néz maga elé, mert rá kell ébrednie: becsaptak, átvertek és főleg kihasználták a helyzetet.

Az akciós katalógus olyan, mint egy tizenéves vére vasárnap délelőtt: véletlenül sem találni benne semmi legálisat. Tudja tehát az ember, hogy nettó átverésről, ocsmány hazugságról van szó, minden hipermarketláncot tucatszor büntetett milliókra emiatt a Versenyhivatal, oszt mégis újra meg újra bedőlünk. Moncsi például elhitte, hogy százzal olcsóbb a vaj. Muhaha! A mostani trükk az volt, hogy egy régi képet raktak az újságba. Az a vaj tényleg olcsóbb, csak éppen soha többé nem kapni. Fergetegesen szellemes megoldás, gratulálunk az Auchannak.

Bruhaha, az alanti vérfagyasztó sztoriban az a legviccesebb, hogy a megalázott utas pont ahhoz a Regőczi Miklóshoz, a BKV kommunikációs és értékesítési vezérigazgató-helyetteséhez fordul, aki annyira torz gondolkodású alak, hogy nemrég még a kar nélküli embert baszkuráló ellenőröket is megvédette a nyilvánosság előtt. Regőczinek nyilván kifejezetten tetszik, hogy emberei fényes nappal nőket terrorizálnak, gyaláznak és ráncigálnak. A sztori szokásosan dermesztő: az utas nyilvánvalóan hibázott, hiszen a bérletén szereplő sorszám nem egyezett meg a bérletigazolványa számával. Ez azonban - kivéve a Regőczi-féle fickókat - senki szemében nem jogosíthatja fel az ellenőröket olyasmikre, amikről Eszter beszámol. Eleve bájos, hogy a szori azzal kezdődik, hogy az ellenőr - teljesen törvénytelenül - kirántja a bérletet az utas tárcájából.

Egészen sok rosszat feltételeztünk a lakótelepekről, de rovar tematikájú bűncselekményektől sosem rettegtünk. Mindaddig, míg el nem olvastuk Fairy Girl levelét, akit 12 ezer forintzra próbált lehúzni két, egészen apró állatkák megölését igérő csaló. Mivel ennyiért nálunk bőven ölnek embert is, Fairy Girl gyanút fogott és nem tejelt. Próbálták Önt hasonlóan trükkös módszerrel megkopasztani mostanában? Ha igen írja meg! Fairy Girl sztorija alant olvasható.

Gerilla énünk ujjong: a BKV szemtelensége durva, törvénytelen ellenreakciót szült és az utasok tükörzúzással nyilvánítottak véleményt egy ámokfutó sofőrről. Az eset a 3-as villamos Liget téri megállójánál történt. Önbíráskodó történet alant.

Mi általában csak nevetve hüledezünk, de a karok nélküli utas ügyét - pontosabban nem is magát az ügyet, mert az egy Homár-olvasónak több mint természetes - szóval nem is az ügyet, hanem a BKV sajtóosztályának dermesztő reakcióját olvasva most már tényleg félünk egy kicsit a metrón. Ha ugyanis az a hivatalos vonal, hogy a legképtelenebb ügyben is megvédik az "ellenőr" és "biztonsági őr" néven alkalmazott zombihadsereget, akkor a föld alatt és felett tömegközlekedési járművön bármit lehet. Hogy ez a "bármit lehet" nem üres szóvirág, pompás példa Boróka sztorija, akinek a szeme láttára dobtak ki rejtőjenősen nagy ívben egy alvó utast egy metrókocsiból. Tippversenyünk kérdése: az ellenőrök mikor kezdenek véres embervadászatot indítani, csonkoló szerszámokkal az utasok ellen?

A BKV által sportból alkalmazott mentális betegek a legjobban az érvényes bérlettől vadulnak be. Ismerkedjenek meg Dáviddal, aki szerette volna, ha köszönnek neki, ezért kihívták a hóra. vagyis a sarjadó gyepre. Nekünk amúgy rokonszenves a BKV koncepciója, miszerint csak az tömegközlekedhessen, aki a kéregetők után elbír a cég által fizetett utasverő emberekkel is a bejáratnál.

Soha többé nem használom azt a szót, hogy "nyugger". Igaz eddig se használtam soha, mert gusztustalanul hangzik, de most aztán duplán nem. Történt ugyanis, hogy egy pénteki napon Homár Imola leparkolt a decens, rózsadombi Lórántffy utcában, 100 méterre a brit követi rezidencia rendőrposztjától, aztán átment az utca szemközti oldalán elterülő kertbe, 10 percre. Mire visszaért, a kocsink jobb első ablakát valami halkan zúzó eszközzel halkan bezúzták, és elvitték Imola táskáját, minden papírjával, forgalmival, lakáskulccsal.

A rutinos budapesti tömegközlekedő jól tudja: ha verés jön, a biztonsági kamera elé helyezkedve kell bevárni a feldühödött ellenőrt. Na de mit tehet akkor, ha nem működik a kamera? Ráadásul az ellenőr sem igazi ellenőr volt? Rémtörténet a Stadionok megállóból.

Ma reggel kisebb késésben voltam, így próbáltam igyekezni, hogy odaérjek a megbeszélt időpontra. Stadionok metróállomáson keresztül vezetett az utam, ahol mindkét lejáratnál ellenőrök (vagy biztonsági őrök, erre még nem jöttem rá) a szokásukhoz híven álltak. Kezeltem egy jegyet az automatánál, majd próbáltam lejutni a metróhoz, de a tömegből az egyik nőnemű hajtőben 'barnára festett' (többit tekintve hidrogénszőke), háromcentis lenőtt műkörmös ellenőr (biztonsági őr) kiemelt, hogy mutassam a jegyem, mely kérésnek elegettéve átnyújtottam neki a jegyet.

Rég nem volt ilyen ijesztő történet a Homáron. XY Naiv Ügyfél egy nap észreveszi, hogy valaki szórakozik a netbankjával, miközben otthon nincs is internetje. Felhívja a bankját és valódi rémdrámáról szerez tudomást. Egy csaló ugyanis az ő hitelesnek tűnő aláírásával és egy hitelesnek tűnő bankkártyával majdnem elvitte a rengeteg pénzét. A legijesztőbb, hogy az adatait egy mobilcégtől szereték meg a bűnözők, de az sem kizárt, hogy banki alkalmazott is volt a buliban. Reality-elemek hajtás után.