Gomes augusztus 20-án, Budapesten szeretett volna pénzhez jutni, ám az Unicredit ügyfélszolgálatosa csak akkor tudott volna neki segíteni, ha külföldön kerül pénzzavarba. A pár perces, egyszerű műveletet így semmiképp nem tudták megoldani, pedig Gomes még Párkányba is szívesen átautózott volna a cél érdekében. Kabarétréfával felérő történet következik.

Nyáron felújítottam a lakásomat és augusztus 19-én este azzal vártak a burkolók, hogy gyorsan hívnom kellene egy vízvezeték szerelőt, mert ahol lebontottak a fürdőszobában, ott jól láthatóan elöregedtek a csövek és ők nem burkolnának tovább, amíg meg nem javíttatjuk, mert esetleg egy hét múlva beázik és akkor mindent újracsempéztethetek. Szentségeltem magamban, hogy ez most nem lesz egyszerű kihívás, de nekiálltunk vizest keresni.

Kicsit információhiányos ez a történet (milyen hitel? melyik biztosító? stb), de még így is érdekesnek tűnt. Megtudhatjuk, mi történik akkor, ha a vélhetően fedezetként szereplő ház megsemmisül a 20 éves hitel 2. évében:

Rettenetesen kétségbe vagyunk esve! Augusztus 5-én leégett a házunk! Volt és azota is van biztosítás melyet rendesen fizetek - vonja az otp. Kértük a kárrendezést mire az otp közölte a bíztósitóval hogy igényt tart a pénzre. Tavaly elött kötöttünk LTP-betétet, melyre vettünk fel kölcsönt - 20 évre - és ezt most teljes egészében vissza kérik!

Béla nagyot nézett, amikor egyik nap idegenországban arra ébredt, hogy egy bankautomata megette a kártyáját. Kiderült, a CIB azonnali hatállyal felmondta a szerződését, erre az ÁSZF-pontra hivatkozva:

4.1.12.1. A bankszámlaszerződést mind az Üzletfél, mind a Bank jogosult a másik Félhez intézett írásbeli nyilatkozattal azonnali hatállyal felmondani.

CIB ügyfél voltam sok éven át, míg a Bank úgy nem gondolta, hogy elege van belőlem. Külföldön tartózkodtam már több hónapja és szerettem volna pénzt felvenni a számlámról, melyet itthonról a feleségem folyamatosan töltött fel pénzzel. A bankautomatába helyezvén a kártyát lepődtem meg azon, hogy nemhogy pénzt nem kaptam, de még a kártyámat is elnyelte a gép. Hivtam a segélyvonalat, ahol közölték, hogy a CIB Bank azonnali hatállyal felmondta a szerződésemet, én meg ott álltam külföldön pénz és bankkártya nélkül.

Indexen a joviális "Fittyet hányt a jogerős ítéletre a Centrum" címmel futott ez a hírecske, úgyhogy ezt muszáj volt korrigálni. Gyakorlatilag elloptak 250 ezer forintot egy autós számlájáról, annak ellenére, hogy a bíróságon elhasaltak a kamu fotóbizonyítékaikkal. MKB szó nélkül átnyomta a lét. Ilyenkor még egy ilyen pozitívnak látszó hír, vagyishogy kigolyózzák a Centrumot a fővárosból, sem elég megnyugtató. Persze, jól hangzik, hogy az önkormányzatnál majd nem lopnak a közvetlenül hozzájuk befolyó pénzekből (muhaha), de a Centrum Kft. totális felelősségrevonása nélkül minden megy tovább a régiben. Hol van ilyenkor Batman?

Júniusban a MediaMarkt és Credigen 0 százalék THM-mel kecsegtető hiteltakciójáról már volt két posztunk: egy a hitelfedezeti biztosítás díjáról, egy pedig az átláthatatlan hitelbírálatról szólt. K. mindezeket megúszta, 3 társával együtt megkapta a hitelt és jól be is vásárolt, a részletek törlesztésénél viszont elkezdődtek a problémák.

A hitelfelvétel napján minden dokumentumot kitöltve, aláírásunkkal hozzájárultunk ahhoz, hogy a bank az aktuális havi törlesztőrészleteket csoportos beszedési megbízás formájában minden hónapban leemelje a számlánkról. Én konkrétan megkérdeztem az ügyintézés során, hogy ezután kell-e tennem bármit is a bankomnál, a válasz határozott NEM volt. Örömmel mentünk haza mindenféle műszaki cuccal, teltek múltak a hetek, majd eltelt közel 2 hónap, nem vontak a számlánkról egy forintot sem. Mivel gondoltuk hogy nem lettünk elfelejtve, ezért telefonon érdeklődtünk, mi is a helyzet. Azt a választ kaptuk, hogy majd köv hónapban kezdődik a törlesztés.

Buta a Budapest Bank, közölte velünk az olvasó, ugyanis 154 Ft hátralékot 4 Ft + 150 Ft postaköltség összetételű csekkeken próbált meg behajtani. Végül a 39 db csekk helyett megoldották a problémát 1 db csekkel, elégedetten hátradőltek, pedig nem kellett volna. Ugyanis újabb csekk érkezett.

Idén tavasszal járt le édesanyám hitele náluk: törlesztette az utolsó részletet is, valami kis megmaradt százötvennégy forintot, és mivel rettenetesen utál tartozni, boldogan dőlt hátra. Aztán jött még egy csekk: fizessen be még egyszer százötvennégy forintot, mert még ennyi tartozása van. Befizette, gondolván, hogy valami számladíj, jutalékdíj, kamatos hóbelevanc, rendelkezésre állási tized vagy bármi, ami elképzelhető vagy nem képzelhető el. Persze a következő hónapban ismét jött a csekk a százötvennégy forintról, és ismét, egészen a nyár közepéig, amikor béketűrő édesanyám telefonált a banknak.

Előre mondom, hogy az itt következő levél az extrém hossza miatt nem való mindenkinek, csak annak a műértőnek, aki gyorsan olvas, és meg szeretné ismerni azt a XXI. századi Kohlhaas Mihályt, aki egyszerűen képtelen elfogadni, hogy a bakkártyáját, amit elnyelt egy OTP-automata, nem kapja vissza azonnal, sőt az OTP használhatatlanná téve fogja azt visszaadni István bankjának.

Látom magam előtt, ahogy az Erste Bank forradalmi tanácsa lázas megbeszélést tart, ami szavazással végződik. Az éhségtől támolygó belső reformerők, önmagukat is meglepve, azzal a lázító ötlettel állnak elő, hogy talán megelőzhetők lennének az emberevési és csonkolásos esetek, ha az épületben este 8 óra előtt engedélyeznék a szendvics árusítását. A fontolva haladók a hat órát támogatják, ami ugyan munkaidő után van, de szerintük első lépésnek ez is történelmi jelentőségű. A radikálisok már fél öttől legalizálnák a szendvicset, háromnegyedtől pedig a kólát. Már-már patthelyzet alakul ki, amikor belép a vezérigazgató, és mindenkit megdöbbentve a forradalom élére áll, és ördögi húzással a reggel kilencet javasolja. A szakszervezeti titkár erre, egy körözöttes zsemléért cserébe, visszaadja a HR-igazgató tőből lerágott bal karját, és megköttik a paktumot. A bizonyíték fent látható, fotózta és elküldte gargapitic, hála érte.

Naiv ügyfélnek fél évébe került, amíg a Raiffeisen kiderítette, hogy lakótársa vásárolt le 71 ezer forintot a kártyájáról, amit emiatt szerintük nem is fognak jóváírni:

Februárban interneten keresztül levásároltak a bankkártyámról durván 71000 forintot. Azonnal 24 órán belül jelentkeztem a banknál, letiltották a bankkártyámat, és beadtam panaszom ezzel kapcsolatban. Az ügyintéző hölgy megkért, hogy kérjek előzetes jóváírást a bankszámlámra, és visszautalják a pénzt, és a nyomozás végén, ha tényleg az én hibámon kívül tűnt el a pénz, akkor hagyják a számlán a jóváírt összeget, ha nem akkor viszont levonják.

A Homáron gyakran szerepelnek dühös ügyfelek, sőt ugye a vadak meg a trágárak sem ritkák. J. OTP Bankhoz írott búcsúleveléből több szenvedély süt, mint bármelyik agresszív, anyázó, vagy fenyegetőző levélből. J. ugyanis mélyen csalódott: nem káromkodik, nem emeli föl a hangját, csak elképedve sorolja, hogy 17 év után, ami alatt mindig mindent időben fizetett, számlaforgalma folyamatosan nőtt, a válság miatt elvesztette az állsását. Munkanélküli segélyért folyamodott, megkapta, átutalták. Mi volt erre az OTP instant reakciója? Egy SMS-ben közölte, hogy - hoppá - nullára vitte le a folyószámla hitelkeretét. J. azonnali hatállyal szakít az OTP-vel, parázsló érzelmek alant: