The fospumpa is rising! Szilárd a füves univerzum legpechesebb embere. Nem szívni, nyírni akart pedig szegény, méghozzá igényesen, ezért egy akcióban is 76 ezer forintos modellt választott a Bricostore-ból. A boltban külön a lelkére kötötték, hogy 5 üzemóra után cseréljen olajat, vagy tönkremegy a gép. Eltelt az 5 óra és jött a döbbenet: a motoron nem volt olajleeresztő szelep. Egyszerűen hiányzott. A dolgot a boltban sem értették. Aztán kiderült, hogy a gyártó AL-KO Hungary ugyanabba a modelljének bizonyos példányaiba véletlenszerűen rossz, vagyis olajleeresztő nélküli motorokat szerel be. Az óriási poén, tessék hengergőzni a földön: a motort gyártó cég javaslata az, hogy az Ordasul Megszopatott Vevő vásároljon egy vákuumpumpát és szívogassa ki azzal az olajat, vagy állítsa fejre a készüléket és rázza ki belőle, esetleg vigye évente szakszervizbe, mint egy autót. Móka és kacagás lentebb.

Borzasztó presztizsveszteség lehet a MÁV kallereinekbiztonsági őreinek, hogy hiába tesznek le nap mint nap sokmindent az asztalra, a közvélemény mégis egyértelműen a BKV-ellenőröket tartja nagyobb bunkónak. Megfelelő visszajelzés nélkül egy dögnyúzó vagy egy online újságíró sem tud dolgozni, érthető is, hogy a mávosok néha bepipulnak. I. története egészen friss, kedden reggel, nem egészen 2 órája mutatta meg neki egy alkalmazott, hogy ő is ember.

Alant Zed epikus párbaja olvasható a debreceni közlekedési zéerté ellenőreivel, két fejezetben. Az első esete önmagában nem halálosan izgalmas, de abból a szempontból fontos, hogy innen indul az a csodálatos ív, aminek a csúcspontján elhangzik a nap mondata: "Az eset után négyszemközt odalépett hozzám a 72-es számú ellenőr és megkért, hogy igazoljam, hogy ő nem evett a cseresznyéből." A tanulság az, hogy sem a fővárosban, sem vidéken, de még a közgazdasági Nobel-várományos Kósa Lajos földjén sincsen kolbászból a jegyellenőr.

Az állítólag szolgáltban lévő, de a kocsmában a levélírónkkal együtt italozgató rendőr rendőrködni kezdett, mert olyanja volt, de végül bunyó helyett csak egy kurvaanyázásra futotta. Toc1 a békés megoldások híve, ezért kiakadt azon, hogy ilyen agresszíven léptek fel vele szemben.

Nem hittem volna, hogy valaha írni fogok Nektek, de ezt nemhagyhatom szó nélkül anniyra felháborodtam rajta. Történt ugyanis, hogy péntek este a barátaimmal egy (normális esetben) rendkívül kultúrált és kellemes helyen iszogattunk (a nevét direkt nem említem mert nem szeretném, hogy valaki esetleg emiatt nem menne oda).

Klasszikus zárás körüli történetnek indult, amikor a biztonságiak egyrészt már nagyon mennének haza, másrészt eljött az ő idejük és kicsit keménykedhetnek a lassan szedelőzködőkkel. Csakhogy keménykedés helyett most majdnem agyonverés lett a dologból, a vadparasztok még egy nőt is a földre vágtak, a rendőség meg persze csak a vállát vonogatta.

Budai Gourmet fesztivál a Várban, vasárnap, este 11 óra, zárásközeli idő, mindenki az utolsó kortyokat gurítja, lassan menni kéne, holnap várja a kóstolókat a gyár. Néhány borász zárja a standját, néhány még tölt egyet a vendégeknek, hogy ne kelljen a csatornába önteni a palackok végét, közben a szekuriti kezdi távozásra bírni a népet, messziről úgy tűnik: barátságosan. Én Miklóscsabi és ifj. Kamocsay Ákos móri borászokkal beszélgetek a standuknál, amikor eszembe jut, hogy 10 méterrel arrébb hagytam egy palack Luka Enikő Zweigeltet (2008), amit órákkal korábban vásároltam Sopron Istennőjénél, és eléggé el nem ítélhető módon a szomszéd standnál felejtettem. Szerencsére még megvan.

Sok éve írjuk a Homárt, a műfajból következően néha csapkodnak a villámok, de az ismert utazási iroda most új színt tudott hozni a szolgáltatók és ügyfelek örök harcába. Az eszköztárban megjelent a telefonos fenyegetés és a verbális megfélelítés.

A sztori úgy indult, hogy kaptunk egy sajnos teljesen szokásos panaszlevelet Zsuzsától. Arról szólt, hogy a Naiv Ügyfél szerint az Aeroviva utazási iroda nem tett meg mindent a Párizsba vitt utasaiért, akik a városban rekedtek, miután a vulkánkitörés miatt leállt a légiközlekedés. Zsuzsa két dolgot fájlalt különösen: hogy az iroda híján az utasoknak kellett hazatérési lehetőségeket keresniük, illetve hogy már megállapodtak abban, hogy az iroda busza fejenként 20 ezer forintért elhozza őket Müchenig, amikor a cég egyszer csak 30 ezerre emelte az árat.

A poszt megjelenése után két szálon futottak az események

a)  az Aeroviva elkezdte perrel és rendőrségi feljelentéssel fenyegetni a Homárt. Ez nem példátlan dolog a praxisunkban és a homársággal jár, ezzel semmi baj sem volt.

b) Az Aeroviva elkezdte levadászni a kommentelők között megjelent saját ügyfeleit, illetve más hozzászólásírókat.

Slima több fotóval is illusztrálja a blogján, hogy szerinte jó régóta le nem takarított vér borzasztja el a belvárosi metrózókat. Én nem vagyok ennyire biztos benne, hogy tényleg vérről van szó, inkább úgy néz ki, mintha valaki festékkel akarta volna megbombázni Mesterházy Attilát. Aki profi csorgó vérben, mondjon véleményt!

 

Ez sztori egyre jobb, máris egy jóízű autós-bringás balhé közepén érzem magam, de én motoros vagyok, úgyhogy önfeledten kacagok. Úgy kezdődött minden, hogy írtam egy posztot "Kurvaanyázó leveleket küldtek a Critical Mass szervezőjének az Emberibb Parkolásért mozgalom alelnökének gépéről" címmel. Kürti Gábor városi biciklis aktivista ebben azt állítja, hogy az IP-címek alapján Legin István EMPAMO-alelnök számítógépéről kapott mocskolódó maileket. Most ideért a fizető parkolás ellen néha meghökkentő stílusban küzdő empamósok hivatalos válasza. A "hivatalos" szó a legtöbb esetben az "unalmas" szinonimája. Na ezúttal a legkevésbé sem. Van itt elhatárolódás a vulgáris stílustól, közismert jelszó és ügyes hekker, jó olvasást!

A parkolás a Homár-olvasók egyik kedvenc témája, ami nem is csoda egy Centrum Parkoló nevű pénzbányász céggel és kevés szabad hellyel megvert országban. Amikor először hallottunk róluk, azt hittük, hogy az EMPAMO, vagyis az Emberibb Parkolásért Mozgalom az egyik új kedvencünk lesz, hiszen mi lehet rokonszenvesebb egy olyan civil szerveződésnél, amelyiknek egy célja van, harcolni az aljas budapesti parkolási rendszer ellen. Le is hoztuk egy-két felhívásukat, aztán láttuk őket a tévében, és egyre gyanúsabb lett, hogy lehet, hogy rokonszenves célért küzdenek, de ők maguk, hogy is mondjam, nem a zsánereink. Inkább a jobbikos kiabáló bácsikák stílusa jutott róluk eszünkbe. Ez a kép most sem sokat javult, a Critical Mass-szervező, hajtáspajtásos Kürti Gábor ugyanis közzétette levelezését egy bizonyos "Csalános Jánossal", aki a posztban leírtak szerint Legin István EMPAMO-alelnök számítógépéről szokott mailt írni. Aki nem ismerné az EMPAMÓ-t és Legin Istvánt, íme egy igen vicces indexes videó a társaságról, beszéljenek ők maguk:

Andrást és barátnőjét februárban küldte el a faszba a Gellért pénztárosa, aki azóta már nem a Gellért pénztárosa. Sőt, azóta úgy látszik a vezetőség rájött, hogy igenis lehet és érdemes emberszabású pénztárosokat felvenni.

Március elsején meséltem el a történetemet - a megalázó Gelért fürdős pénztárosnő ámokfutásáról. Írtam a vezérigazgatónak is. Korrekten válaszoltak: elnézést kértek és közölték, hogy lefolytatták a vizsgálatot: a kolléganőt elbocsátották. Így kerek a történet, de azt hiszem ez volt a minimum....