Már a Magyar Posta sem a régi – hol vannak azok az idők, mikor a postás még biciklivel mászott ki a címzetthez, ne adj’isten, még be is csöngetett, ha ajánlott küldeményt kellett kézbesíteni! Tanulság: törékeny, könnyen rongálódó cuccot inkább személyesen adjunk át a cimbiknek, ha azt akarjuk, hogy használni is tudják. Arra azért kíváncsi lennék, vajon Buga panasztétele után kap-e a postás néni a méretes valagára? Öröm az ürömben: legalább kiderül, mennyire strapabíró a T-Mobile internet stick-je.

Zoltánnak 10-ből 2 alkalommal enyhén megrugdosva és némileg hiányosan hozta a csomagot a DPD. Nem kell rögtön lopásra gyanakodni, lehet, hogy csak túl nehéz volt a csomag a léghajóban, vagy elvitte a cica:

A mai napon a DPD Hungária Kft. volt oly kedves és az alábbi képeken látható formában szállította ki a csomagomat. Biztos szerették volna levenni a vállamról a kicsomagolás terhét, ezért néhány rúgással jól megdolgozták a csomagot. Végül arra gondoltak, hogy úgyis sok mindent rendeltem, biztos nem fog feltűnni, ha kilopnak belőle néhány dolgot. A néhány dolog értéke 15 ezer forint.

BPO478 történetéből a címben szereplő, nem különösebben meglepő következtetést vontam le. Továbbmegyek: sose jutott volna eszembe ilyesmi. A partvonalról persze mindenki okos. 12 üveg méz nem lehet olyan kis üvegben, hogy ne legyen egy kisebb vagyon. Borzalmas lehetett kinyitni a futárzsákot. Ragadós történet alant.

Marikát hajnalban keltette a délelőttre kért ételfutár, aki először szemtelenkedett, utána már direkte paraszt módon beszélt vele, és ami a legszebb, a végén tényleg nem adta neki oda a kifizetett ebédjét. Megmagyarázhatatlan éheztetés hajtás után:

"Igen, lefoglalom Artúr király legendás kardját bevezető, kedvezményes áron, 990,- forintért (+postaköltség)" - kiáltja lmrck boldogan a csütörtöki sötétségbe, mi pedig nem is csodálkozunk a lelkesedésén.
 

Zsuzsa 2 napot ült otthon arra várva, hogy a PPS futárja kiszállítsa a teszveszes matracait. Különösen bosszantó, hogy az ügyfélszolgálat azért mindig bemondott valami határozott időpontot:

Kedves Homár, kérlek közöld az alábbi levelet a Blogon, mert nagyon-nagyon elegem van már, hogy engem (minket) mindenki átdobhat a palánkon büntetlenül. Az alábbi ügyön kívül volt már velük egy hasonló, sajnos az régen volt, de emlékszem hogy akkor is itthon kellett ülnöm 2 napig, e-mailre nem válaszoltak, telefonon ne mértem el őket, azért mert ők úgy gondolták, ráérnek. A levelemből sajnos kimaradt, hogy több e-mailt is írtam nekik, egyre sem tudtak válaszolni, bezzeg az árajánlatkérdésre 5 perc alatt jött válasz tőlük.

Csaba hívta fel arra a figyelmünket, hogy az ismert pizzéria nem akar szóba állni a legostobább internetezőkkel. A jelenséget csak üdvözölni tudjuk, reméljük, a donpepések meg csak akkor küldhetnek levelet kifelé, ha fel tudják sorolni a carbonara hozzávalóit.

Nehéz biznisz az ételbiznisz: egyszer, egyetlenegyszer hibázik az ebédfutár, és azonnal kiábrándulnak belőle, mint Mikola István az orrpiercingből. Veronika például azért szakított az Interfooddal, mert alienmájat hoztak ki neki libamáj helyett. Engem lelkesített volna a dolog, meg soha nem is ettem Interfoodot, úgyhogy kicsit meglep olvasónk azonnali, radikális döntése, de a szöveg és a fotó nem adja vissza az illatot. Dühös panasz lejjebb, a levélben olvasónk piros kört emleget, amit elfelejtett rárajzolni a fotóra, de mi így is megtaláltuk a májat, mert láttuk az Alien összes epizódját.

Kisebb regényt írt "Az enyhén szólva is csalódott vásárló" a Homárnak, ami azért lett ilyen hosszú, mert emberünk több, mint egy hét alatt sem kapta meg a megrendelt nyomtatót az ipon.hu-tól. Viszont egy napot már hiába szobrozott otthon, a DHL-re várva, és kinéz még egy neki. Igazi magyar onlinekereskedős történet következik, amiben sem a webshop, sem a DHL nem hajlandó kommunikálni az ügyfelével, ennek megfelelően minden rettentő lassan mozdul.

Ugye milyen borzasztóan hangzik? Pedig nem is olyan durva a helyzet, mint azt elsőre gondolnánk. De nem is különösebben megnyugtató. Olvasónk, Lótumfaktum, a jelek szerint kiborult azon, hogy a Teletál Húsvét előtt adagonként egy műmarcipán meglepetéstojást küldött a vásárlóinak, olvasónk pedig a csomagoláson az E124 mellékhetásaira figyelmeztető feliratot talált, miszerint "Az E124 a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat!"  Ezen a ponton gondolhattuk volna azt is, hogy Laci bácsi szinte megmérgezi az édesszájúakat, de mi inkább utánanéztünk az E124-nek. Így hamar kiderült, hogy ez egy gyakran használt, és persze engedélyezett piros színezőanyag, azon belül is szintetikus azoszínezék, amiről a food-info.net azt írja, hogy korlátozások nélkül fogyasztható testsúlykilogrammonkénti napi 4 milligrammig. A mellékhatásairól ennyit mondanak: "Minthogy ez egy azoszínezék, intoleranciát válthat ki szalicilát-érzékeny emberekben. . Ezen felül hisztamin felszabadító, ezért fokozhatja az asztma tüneteit. Benzoátokkal keverve hiperaktivitást válthat ki gyermekeknél."
Ilyeneket mindig rossz olvasni, de ha engedélyezett adalékanyagról van szó, akkor pánikba azért nem kell esni semmiképpen. Orvosi ügyekben alapszabály, hogy nem szabad túl mélyen utánanézni semminek. Mi is jobban jártunk volna, ha ennyiben hagyjuk, de nem bírtuk ki, és tovább kerestünk. Így sajnos kiderült, hogy a cuccot az Egyesült Államokban, Finnországban és Norvégiában rákkeltőnek tartják, annyira, hogy az USÁ-ban be is van tiltva. A Homártól semmi sem áll távolabb, mint az E-hisztéria, de az E124-gyel festett piros tojás nem tűnik a legjobb ötletnek egy házias imidzset sugárzó cégtől. Még akkor sem, ha a csomagolásra nyomtatott figyelmeztetés miatt az óvatos szülő megteheti, hogy egyszerűen nem adja oda a gyerekének. Levél alant.