A Homár hétzáró tanulsága: Soha ne adjanak át szállításra törékeny csomagot úgy, hogy nem nézetik meg a szállító cég munkatársával a sértetlen tartalmat! Zoltán nem ezzel a módszerrel egy összetört kijelzőjű iPhone boldogtalan tulajdonosa lett:

Januárban feladtam egy csomagot a PPS (Pannon Parcel Service Kft.) futárszolgálattal, másnapi kézbesítéssel. Külön szeretném kihangszúlyozni, hogy utánvétes csomag volt, ennek a későbbiekben lesz jelentősége! Szerdai munkanapon megrendeltem a futárt, csütörtökön jött is a csomagért. A csomag tartalma egy érintőképernyős telefonkészülék volt tartozékaival. Mivel nem az első ilyen jellegű feladott csomagom – ezenkívül mindig is elővigyázatos ember voltam -, a telefont 3(!) db, a többi alkatrészt 1-1 db légpárnás zacskóba csomagoltam, hogy ne essen bajuk normál kezelés mellett. Ezt követően lefóliáztam a dobozt, majd átadtam a futárnak. Másnap reggel 8-kor csörög a telefon. A címzett volt az, miszerint én egy törött készüléket küldtem el neki, így visszautasította az átvételt.

Azt utálom a legjobban, amikor a gyerekeket használják fel a kereskedelmi görénykedéshez. Hangsúlyozom, hogy a lenti történetben nincsen semmi törvénysértő, a Mester kiadó, amennyire innen meg tudom ítélni, mindent szabályosan csinált. Csak éppen alattomosan, hiszen a szándéka a napnál világosabb. A levelet író családapának egyszerűen oda kellett volna figyelnie, de ettől még ugyanolyan ellenszenves marad ez az apróbetűs gyakorlat. Ha pedig tényleg nem érkeztem meg az állatos lapok, kényszerítse ki belőlük, ha egyszer úgyis tejelni kell! Trágár dühroham alant.

Klasszikus magyar mentalitással tojták le a fogyasztókat az alant következő, botrányos kajaügyben. A főszereplők a SPÉKÓ, a United Food és a lisztérzékeny fogyasztók. A SPÉKÓ (Speciális Ételek Konyhája) orosházi cég és glutén- tej- és tojásmentes meleg ebédek forgalmazásával foglalkozik. Saját szállítókapacitása azonban nincsen, így az ételeit a United Food szállította ki. Február 15-én, anélkül, hogy az érintett fogyasztókat értesítették volna, a kuncsaftok egy másik melegkonyhás cég, a Junior fogásait kapták meg. Kiderült, hogy a United szerződést bontott a SPÉKÓ-val, arra hivatkozva, hogy a cégnek túl kicsi a főzőkapacitása, majd anélkül, hogy erről bárkit informált volna, a Juniorra váltott. Ebben a lisztérzékeny fórumban remekül végigkövethető a sztori. Olyan vicces részletekkel, hogy egy nyilvánvalóan célzatosan beküldött céges álfórumozó délelőtt tízkor dícséri a kiszállított ebéd szuper minőségét. A kuncsaftok egy része azonnal kétségbe vonta, hogy a Junior fogásai valóban gluténmentesek-e, többen enyhe rosszullétre, hasmenésre panaszkodtak, bár egyelőre természetesen semmi bizonyíték nincs arra, hogy bárki csalt volna az étellel.

Stadler József, a magyar puszta Andy Warholja az első pillanattól a Homár óriási kedvence volt, barátunk ugyanis bármihez nyúl, abból félelmetes kúlság származik. És itt most nem csak a népszerű Utolsó vacsorára gondolok. Az ilyen istenáldotta tehetség a Vaterán se tud tévedni. Marko küldte a linket, ami bebizonyítja, hogy József tényleg nem is téved. Először azt hittem, a legjobb az, hogy a fröccsöntött kabátok egyike német, a másika amerikai. Aztán rájöttem a művészi koncepció lényegére, amit a letargikusan depressziós, esetleg depressziósan letargikus modell testesít meg. Nincs prospektus, ahol a fotómodell legalább ne próbálna mosolyogni, kivéve Stadler nagyszerű, gyűjtői körökben csak "Minden mindegy" címen emlegetett online sorozatát. Kompromisszumentesség, igen, ezt a szót kerestem. Most, hogy megvan, rohanok kabátot venni, valami vad, motoros fazont lehetőleg. Vagy egy blézerfazonú átmeneti öves kabátot háromezerért.
Végső képi bizonyték a hajtás után.

S. novemberben a Vodafone webshopját választotta, vesztére. Úgy tűnik, nem is az késztette ki annyira, hogy egy hónap alatt sem érkezett meg az ajándékba rendelt telefon, hanem hogy a vodások végig letojták, amikor meg nem, akkor arcátlanul hazudtak neki. Sztori alant.

Köszönöm ezt a Karácsonyi ajándékot Vodafone!

Ismét egy angol sztori, arról, hogyan szúrhatja el durván egy szupermarket egy család karácsonyát és végül hogyan teheti azt jóvá.

Történt velem hogy szentestét megelőző napon bevetettem magam a Marks&Spencer ételosztályára, hogy megejtsem a karácsonyi vacsora bevásárlást. Hatalmas tömeg, mindenki ideges és siet persze. Nagy nehezen összeszedtem mindent amit szerettem volna, körülbelül vagy 6 szatyornyi étel és ital gyűlt össze a kosaramban 130 font értékben.

Egy naiv ügyfelünk a meg nem kapott csomagjáról azt hallucinálta, hogy a Royal Sprint nem szállította ki, és őket hívogatta, pedig az valójában a DHL volt. Mindenesetre az ő nevében is elnézést kérünk a Royaltól, aki amúgy igen korrekt választ küldött erre rekfelktálva:

Mint rendszeres olvasótok, a Royal-Sprint Kft. nevében szeretnék a fenti bejegyzésre reagálni. A konkrét eset részletes vizsgálata nélkül is valószínűsíthető, hogy a leírt eset megtörtént. Munkatársaim karácsony közeledtével a szokásos napi küldemények mennyiségének két-háromszorosát kézbesítik, illetve kísérlik meg kézbesíteni.

Karácsonyi netes szívás sorozatunk újabb darabjában Blondpearl Segafredo kávés szetteket rendel, amikben a készletenként 3 kávécsomag egyike lejárt szavatossságú kávéra van kicserélve. Kaland alant:

Jött egy rakás ajándékvásárlós élmény, az első Vari52-é, aki hiába rendelt még 17-én a Csodajátéktól, akik egy ideig hallgattak, majd azt állították, hogy ellopták a csomagot (tőlük? a Postán?), aztán soha többet nem jelentkeztek vissza, így elmúlt a karácsony. Ügyes kereskedős történet alant:

Hepienddel zárult Zsóti Törökországba kallódott Windows 7 frissítésének ügye. Csak annyi történt, hogy rossz csomagszámot adott meg a Microsoft, magyarul nem a DHL kavarta el:

Örömmel tájékoztatlak, hogy a Microsoft volt a ludas az ügyben, sajnos rossz csomagszámot adtak meg az értesítő levélben. A termék azóta megérkezett, feltelepítettem és gond nélkül, örömmel használom.

Mostanában több helyen (nálatok is) olvasom, hogy az OEM gyártók csak a postázási költség megfizetését követően hajlandóak a frissítést kiküldeni. Ezzel szemben az én esetemben (közvetlenül a Microsoft-tól) egy fityinget sem kellett áldozni erre a műveletre.