Nem az első eset, és valószínűleg nem is az utolsó, hogy az OrangeWays úgy hagyja ott az utasait, hogy egy emailt nem küld, hogy helló, kimarad egy járat, menjél inkább vonattal.

Aligha tisztelt Orange Ways igazgató,

Szeretném megérdeklődni, hogy mégis milyen alapon nem küldenek autóbuszt a vasárnap esti, leges-legjobban telítődő Budapest-Bécs járatra, megvárakoztatják az embereket az utcán +3 fokban, anélkül, hogy bármilyen tájékoztatást vagy irányvonalat adnának bármilyen formában (email, sms, telefon, a helyszínre kiküldött hostess stb)??!!! Mondanom sem kell, hogy telefonon nem lehetett Önöket elérni egész idő alatt!

Fokozódik a helyzet a marcalvárosi állomáson. Tegnapi levelünk nyomán az egyik buszvezető meggyanúsította naiv ügyfelet, hogy ő a szerző, Ádám, mikor pedig nemis. Spicliskedéssel és szarkeveréssel vádolta, illetvehogy kollégája sírva fakadt a lebaszás után. Kérjük őrizzék meg hidegvérüket, nincs itt semmi látnivaló, kicsit mindenki ideges.

Elképesztő eset történt meg velem ma. Reggel kissé késve indultam el otthonról és negyed kilenc körül futva érkeztem meg a buszmegállóba Győrben a marcalvárosi állomáson ahol épp csak elértem a 14-s buszt. Felszálltam felmutattam a bérletemet elindultunk majd kinyitotta a sofőr a fülkéjének ajtaját és hátraszólt hogy én vagyok-e az Ádám?

Bálint nem igazán érti, miért nem adja vissza a MÁV a jegye teljes árát, minthogy Budapestről Kőszegre menet Kelenföldig jutott, amikor valaki a vonat alá ugrott:

Vajon van olyan az olvasók között, aki utazott vonattal, Budapest határain belül 14 percet 1500 forintnál drágábban? Újságíró vagyok, egy színházi előadás miatt kellett volna a Kőszegi Várszínházba utaznom, amihez jobb híján a MÁV remek szolgáltatásait kellett igénybe vennem. Mint a színházi előadások általában, ez is este 7-kor kezdődött, így a 14:10-kor a Keletiből induló vonatra vettem jegyet, mert két óránként indul „normális” (szűk három és fél órás) menetidejű járat Kőszeg felé. El is indultam, hogy aztán szinte azonnal, Kelenföldnél meg is álljunk. Valaki a vonat alá ugrott, helyszínelés órákon át, szálljunk le, ennyi. A kérdésre, hogy akkor innen hogyan tovább, a vasutasok a vállukat vonogatták, aztán közölték, hogy mindjárt jön „a következő vonat”, az majd továbbvisz. Na ja, csakhogy a következő vonat egy tetű lassú személyvonat volt, aminek csak a Szombathelyig tartó szakasza négy és fél (!!) órás, és akkor hol van még Kőszeg. A következő Intercity viszont csak másfél óra múlva jön, úgyhogy ugyanott vagyunk: menetrend szerint (haha) mindkettő hétkor lett volna Szombathelyen.

Sitti a Kunság Volánnál találkozott régebben egy olyan söfőrrel, aki egyáltalán nem volt hajlandó felengedni a buszra.

Az "Agresszív sofőr a Pannon Volánnál" című cikkről eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti történetem: Egy vidéki kisvárosban dolgozom egy üzletben. Minden nap busszal közlekedtem a körülbelül 10km-re lévő lakóhelyemről. Egy igencsak hűvös novemberi napon egyedül álltam a buszmegállóban. Időre meg is érkezett a kecskeméti Kunság Volán szép kék-fehér busza. Felszálltam, köszöntem a sofőrnek ahogy illik, és mutattam neki a bérletemet. A sofőr köszönés nélkül nekemesett,hogy ő engem biztosan nem fog elvinni,mert a múltkor is "csak a baj volt velem".

Richárd és barátnője a Pannon Volánt választották utazásukhoz, a sofőr azonban nem örült a fizető utasoknak. Nyilván nehezebb kormányozni, ha plusz két fő utazik a járművön.

Történt a héten, hogy egy fárasztó délelőtt után, úgy döntöttünk párommal, hogy haza indulunk. Ki is álltunk a buszmegállóba ahol mind a helyi közlekedésben részt vevő 43-as számú járat, mind pedig a Pécs és Nagykozár között közlekedő helyközi járat is megáll. A megállóba elsőként egy más településre, de azonos irányba közlekedő , helyközi járat állt be, de sokan voltak rajta, mikor felszálltunk volna láttuk, hogy a Nagykozár felé közlekedő busz is beáll a megállóba, alig néhány emberrel a fedélzetén. Mivel nem akartunk várni a 43-as helyi járatra, az utóbbi jármű felé vettük az irányt, felszálláskor a következő párbeszéd zajlott le a buszvezető és a párom között:

A MÁV sincsen túl jóban a naptárral, minden gond nélkül ad el ugyanis már lejárt jegyet. Sőt, az izgalmakat növelve az utasok versenyezhetnek a helyekért (alig várom a korszakot, amikor énvettemhamarabbeztajegyet felkiáltásoktól lesz hangos a vonat), hála a duplán eladott helyjegyeknek. Dorka annyira nem élvezte az utazás ilyen spontán izgalmait, sem jóindulatú kalauz megfoghatatlan fenyegetőzéseit.

Kedves Homár, szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok az a reklamálós típus, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor tettem ilyet, de ami, ma (április 21-én) történt velünk a Budapest-Bécs Railjet Bécsből menetrend szerint 16.54 órakor induló járatán, amellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ha gondolod, posztold, hátha másnak is tanulságul szolgál.

Újabb kedves kis történet a budapesti parkolás szépségeiről. Ezúttal Ingridet viccelte meg a Ferencvárosi Parkolási Kft.: fizetett volna még időben, de nem tudott, ezért most vonakodik kifizetni a büntetést:

Tegnap du. a Vendel u-ban lévő Leövey Klára gimnáziumban volt dolgom, mint minden csütörtökön. 17:54 perckor parkoltam le. A kihelyezett automatából 17:50 után már nem lehet jegyet venni, mert a pénzbedobó rész lezár, és kiírja, hogy „parkolási idő vége”.Este mikor kijöttem a szélvédőmön a mellékelt büntetést találtam. 17:57-kor megbüntetett a parkolóőr. Azt gondolom a fentiek miatt a büntetés nem jogos….ezért kérem a törléséről gondoskodni szíveskedjék. A mai nap folyamán több reklamációt fognak kapni, hiszen a 6 órási programra sokan érkeztünk, és minden ott parkoló autót végigbüntettek. Várom válaszát.

Ingergazdag, változatos kerékpárutat fejlesztett Nyíregyháza önkormányzata, ami komolyabb balesetek esetén akár turisztikai látványosságnak sem lesz utolsó:

Becsülendő dolog, hogy kerékpárutat terveztek Nyíregyháza egy forgalmas részére, méghozzá oly módon, hogy a lehető legkevesebb fát, bokrot kelljen kivágni, és a közműveket se nagyon kelljen arrébb helyezni. Nagyon jó az alapötlet, s tényleg, összesen 3 db fát kellett kivágni. A kivitelezés, a fentiek miatt érdekes, az egésznek akadálypálya és hullámvasút feelingje is van egyszerre. Egyébként megfelelő alapozást kapott, a gyalogosjárdától szint és színbeli eltérést alkalmaznak! Szép, korrekt összképet alkot.

CSAKHOGY, Magyarországon élünk :) A kerékpárút 85%-a valóságos akadálypálya. Szerintem minimum összteleszkópos MTB bringa kell majd ahhoz, hogy simán végigmenjünk rajta!

BB szerint 21. század ide vagy oda, töretlen a szedd magad-mozgalom sikere a Volánnál, ha a buszok aljába önként dobált csomagokról van szó. Lopásnál igyekeznek bután nézni, senki nem illetékes, hátha feladja naiv ügyfél a keresést:

Az oldalukon már korábban megjelent történethez nagyon hasonló történt velem a napokban. 2011. február 27-én a Nógrád Volán Zrt. Salgótarjánból induló, Budapest irányába közlekedő járatára szálltam fel, illetve a táskámat a csomagtérben elhelyeztem. A budapesti végállomáson vettem észre, hogy a csomagom eltűnt. Erről azonnal értesítettem a gépjárművezetőt, aki ugyancsak megvizsgálta a csomagteret, és ő sem találta azt. A sofőr kérdésemre nem tudta elmondani, hogy ilyenkor mi a teendő (mint utóbb kiderült, hogy például jegyzőkönyvet lenne köteles felvenni), sőt állítólag főnökének telefonálva, az sem tudott érdemleges válasszal szolgálni.

Régen, amikor Albánia még nem a menő tengerpartjától volt híres, a nagyképűbb magyarok a durván lepukkant dolgok láttán reflexből albániáztak. Aztán volt romániázás is meg balkánozás-ázsiázás, aztán, ahogy máshol egyre szebbek lettek a dolgok, Szlovákia élhető állam lett, Magyarország meg nem, egyre halkult az albánozó kórus. Most pedig már tele szívvel mondhatjuk, hogy a Ferihegyi repülőtér szolgáltatásai a klasszikus magyar szintet képviselik. Mint ez a telefon itt, aminek kulcsszerepe lenne a bőröndök eltűnésekor. Sztori alant: