András dolgozott már élelmiszerboltban, de talán más is kiszúrta volna, hogy péntek délután nem pénztárosok álltak a kipufogógázról ismert, Allee-beli szupermarketben a kasszák mögött. Mondjuk sajnos nem politológusok, csak eladók, de a szervezés akkor is punkos hangulatú az Intersparban. Részletek lentebb.

Nem tudunk egyelőre többet, mint amit a Tumbleren, a Mefikrolog blogon talált kép mutat, de az sem kevés. Eszerint a Westendben nyílhat meg a Budapestről világváros létére eddig hiányzó amerikai kávézólánc első szeme. Tavaly ősszel még arról cikkezett több lap, hogy a Váci utcában nyílik az első Starbucks, aztán a válság miatt a cég visszalépett. A kávézóba január 18-a óta üzletvezetőt keresnek ebben az álláshirdetésben. A Népszabadság korábbi cikke szerint az amerikaiak Pumaföldön nem közvetlenül terjeszkednek, a franchise jogokat ugyanis az Amrest Holdings SE birtokolja a régióban. A helyszínválasztás első blikkre furcsa, a Starbucksok fasza belvárosi helyeken szoktak inkább megtelepedni. A plázahelyszín mintha azt is jelentené, hogy a Starbucks eleve lemond a reggeli kávézgatókról, azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy egy magyar bevásárlóközpontban ne délben teljen meg legkorábban a hely. A Homárnak nincsenek elvi kifogásai a bevásárlóközpontokkal szemben, de azért perverz gondolat, hogy az ember/rák egy plázában ébredezzen egy tejeskávé mellett.

Aki nálunk többet tud a pionírról, az írja meg kommentben vagy levélben a Homárnak!


 

A Homár Proustja jól ráfaragott, ezúttal nem süteménnyel, hanem füstölt sprotnival. István gyerekkori emlékeket keresett a valóban sorsfordítóan finom szardíniafélében, de helyette riasztó halfejmasszát kapott. Őszinte sajnálatunk, a Homár életében ezres nagyságrendben evett már sprotnikonzervet, de ehhez hasonló sem történt velünk soha. Én mondjuk ráadásul szeretem a halfejet is.

Tavaly júniusban szórakoztunk és szörnyülködtünk a híren, hogy a Penny Market árauházaiban kitört a balhé a fillérekért árult, ám valójában nem kapható, idézőjel közé kívánkozó sajt miatt. Még videónk is volt a remek harcról, ezt most megtekinthetjük újra.

A Gazdasági Versenyhivatalnál pedig érdemes panaszkodni mert mai hír, hogy bizony harmincmillió forintra bírságolta az áruházat tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt. Részletek, indoklás az Indexen.

Négyszáz forint az nem is lenne sok a hazai ananászért, mi akár ötszázat is fizetnénk érte, ha elég édes. De azt nem hisszük el, hogy ez itt egy szándékos félrevezetés, mert valóban van olyan vásárló, aki örömmel látja, hogy a magyar ember végre magyar ananászt ehet. Ha mégis az és bejön, csomagolunk.

Ritkán vásárolok ezekben a sz..okban és akkor is megnézem mit veszek. Magyar ananászt például nem :) Azért kiváncsi lennék hányan "eszik meg" , sz..pják be ezt a MAGYAR TERMÉK dumát. Simán hülyének nézik az embert, mondjuk kicsit az "ember" is tehet róla.. Vagy, ha valaki tudja hol termelnek az országban ananászt (lehet én vagyok ilyen tudtlan) akkor világosítson már fel. Legyetek okosak emberek..

Tisztelettel: Zöld

Ismerjék meg az embert, aki - levelezgetésben kimerülő - harcot indított a híres hamburgeres ellen, mert az megerőszakolja a magyar ábécét. Mártont sérti, hogy a McDonald's CBH-nak nevezi a csirke-bacon-hagyma-szendvicset, pedig a csirke szó cs-vel kezdődik. Engem aztán nem zavarnak az angol kifejezések, de azt egy éppen olvasni tanuló elsős apjaként megerősíthetem, hogy a klasszikus cégtáblaolvasgatás tényleg nehéz sporttá vált, mert a szövegek kétharmada angolul van, amibe minduntalan beletörik Homár Borisz nyelve.

Tudom, hogy a rákok alapvetően nem esznek borsot, de az én szememet kicsit csípi ez a csomagolás. Magyar terméknek titulált brazil bors. Tiszta sor, hogy a bors nem terem meg kishazánkban, de akkor hogyan is kerül rá a logó? De persze lehet, hogy a csomagolás magyar. Vagy a festék rajta…

zolcsi

Egyszerű a válasz: a magyarok találták ki, hogy a borsot a zacskó belsébe kell rakni. Az indiaiak mindig egy arasszal mellé szórták, ezért rettentő szegények maradtak. Az angolok a XVII. században kitalálták, hogy a borszemeket a zacskó tetejére halmozzák. Így beindulhatott a kereskedelem, szert is tettek némi nyereségre, de ők is érezték, hogy ebben a dologban több van, mert a nagy része leszóródott. 1908-ban Szereday Géza szabadkai gyógyszerészhallgató szabadalmaztatta a ma is használt tárolási módszert.

Könnyed mikroblognézegetés közben találtam a képet, és azóta csak nézek magam elé bambán, mint az egyszeri fitneszedző, akire ráesett a mamuttöpörtyű. Az ötlet így, hogy valaki más megcsinálta, egészen magától értetődőnek tűnik, így nem marad más hátra, mint gratulálni hozzá Norbinak. Kérdés, hogy az eredeti szériára utalva a Bio Erős Norbi után kihozzák-e az Bio Édes Rékát. Azért nem izgulok különösebben a válaszon, mert már kitaláltam a következő nyerő terméket, ami egyfajta über- vagy metahungarikum, így remélhetőleg minden patrióta fogyasztó favoritja lesz. Ha minden igaz, nyár elejére boltokba kerül az Erős Rudi. Fura íze van, de magyarabb csak akkor lehetne, ha tölteléknek kerülne bele egy apró bűvös kocka, vagy egy porrá őrölt bajusz.

Keressük az ország leghülyébb sajtpultosát. Vagy már meg is találtuk? Egy kivételes szakember félreismert humorista fergetes alakítása következik, a Hűvösvölgyi Kaisersből. Emberünk joggal pályázhatna Monty Python-tagságra, de ő ragaszkodik a magyar szupermarketek szakmai kihívásaihoz. Az eset Alvó Sejk, az ismert mikroblogger feleségével esett meg.

Blogger barátunkat, BKV-Figyelőt nem csak a városi közlekedés tartja izgalomban. Lentebb olvasható levelében egy hipermarketes élményét osztja meg a Homár olvasóival. Mondhatjuk, hogy egy sajtnál nem számít sokat a szavatossági idő átírása, de ha sajttal megcsinálják, miért ne tennék meg bármi mással?