Hála a szent ikrának, idén egyetlen Valentin-napi posztunk se volt, de utólag csak nem ússzák meg. Merthogy hiába a rengeteg Torkos csütörtök-történet, csak volt, aki az ipari romantikára szavazott, és Valentin-napi menüre ült be vacsorára. De előbb egy kis butaság:

Tudom, elkéstem, de a téma szerintem még aktuális. Elmúlt a Valentin-nap, biztos sokan kaptak ajándékot kedvesüktől. De mi van azokkal a hölgyekkel, akik még nem találták meg párjukat? Nos, nem kell ilyen-olyan füstös klubbokba járni vagy párkereső-hirdetéseket feladni. Irány: a Tesco! Most mosolygós férfiakat árulnak (az élőhal stand mellett),  kapaszkodjanak meg Hölgyeim: 30-től 54-es méretig. Hmm… Ez már ügye nem semmi!

És akkor a szó házisárkányé:

A torkos csütörtöki éttermi átbaszások sorába jól illeszkedik a Shalimar étterem Valentin-napi akciója. Mellékelem az akció szórólapját, valamint kis történetünket.

Torkonakadt Csütörtök-kollekciónk nem lenne teljes legalább egy étterem válasza nélkül. Szerencsénkre, illetve Ambrus szerencséjére a Kisrabló nem engedte el a füle mellett naiv ügyfele panaszát (3 óra várakozás után sem a rendelést kapták meg), úgyhogy a pincérnőjüknek felmondtak, őket pedig meghívták egy kárpótlásvacsorára:

From: "Kisrabló Pub"
A kritika, mellyel megilletett minket úgy gondolom önmagáért beszél. Reklamációjukat felülvizsgáltuk. A végeredmény minden bizonnyal nem vigasztalja önöket és sajnos minket sem.

Egy hete történt az ominózus vendéglátóipari teszkósodási akció, ami után főleg negatív tapasztalatokat kaptunk, de nem kizárólag. Alábbiakban a hétvége óta befutott 4db elégedett ügyfél levelét olvashatják. Vicces, hogy egyikük az egyórás várakozás ellenére pozitívan élte meg a kőbányai Zila éttermet, amit múlt héten vki 3 mondattal elintézett, hogy csak melegített kaja volt.

Nos, néhány héttel az esemény előtt mi is kikerestünk néhány olyan budapesti éttermet a listából, amelyet szívesen kipróbáltunk volna, majd sorban végighívogattuk őket, hogy hova lehet asztalt foglalni. Volt olyan hely, ahol már nem volt szabad asztal, volt olyan hely, ahol több napon keresztül nem vették fel a telefont, és – természetesen – volt olyan hely is, ahova sikerült asztalt foglalni: ez volt a Jazz Garden nevű étterem és jazzklub.

András kivételesen nem a TCS-specifikus hiányosságokon akadt ki a Centrálban, hanem azon a széles körben elterjedt tünetegyüttes (közöny), amikor a pincéreknek fogalmuk sincs, mi van a menüben, mi volt a rendelés, illetve hogy az előételt csak akkor hozzák ki főétellel együtt, ha a vendég azt külön kéri. Kedvencünk mégis az, amikor leteszik az asztalra a számlát, a t. vendég pedig 5-10 percet várhat, ha szeretne visszajárót.

Torkos csütörtökön nagycsaládilag (8 fő) tettük tiszteletünket a Centrál Kávézóban. Az első probléma a kínálattal volt: kb. 10 féle étel közül lehetett választani, desszert kétféle plusz házi sütik. Mindegy minek akarunk mi kávézóban enni?! Viszont a pincérek felkészültség még az étlapnál is hiányosabb volt.

A kedvezmény alatt áremelés párja a speciálisan korlátozott kóstolómenü, illetve a zónaadagok, amit szintén elég sok helyen alkalmaztak ünnepelt vendéglátósaink. Fist boy a Kaledónia Pubban futott bele a felettébb gáláns ötdarabos menübe, de ezen még nem akadt ki. A pohár akkor telt be, amikor másfél óra várakozás után a pincérek szó nélkül átpakolták társaik székét másik asztalokhoz, amikor kimentek a hely elé cigizni:

Torkos Csütörtökön egy kisebb haveri társasággal (11 fő) gondoltuk ellátogatunk a Kaledónia Pubba, egy kis kirándulás Skóciába.  Nagyon kedvesen fogadtak minket és egyből rendelkezésünkre állt az asztal ahol nehézkesen ugyan de sikerült leülnünk. Még le se pakoltunk és nagyon kedves pincérlány már ott is volt a megfelelő számú étlappal. Akkor még nem sejtettünk semmit a közelgő hidegzuhanyról. Első körben kiderült hogy kb fele annyi étel található az étlapon mint egy normál napon, direkt erre a napra lett összerakva. Az italok közül is csak pár darab volt felére engedve az amúgy elég széles választékból. Ok semmi baj, majd beosztjuk azt az 5 féle ételt, legfelfebb mindenki ugyan olyat eszik iszik, végülis ez egy pub, nem étterem.

Kevés annál szarrágóbb dolog van, mint árengedmény idején árat emelni. Olyat viszont még nem látott a Homár, hogy 50%-os kedvezmény előtt, több mint duplájára "korrigálja" valaki étlapját. A Torkos Csütörtökok történetének eddigi legparasztabb vendéglátóipari egysége címet MLaci levele illetve az étlapokról készült fotói alapján ítéljük a Rolling Rock Cafénak:

Torkos csütörtökre foglaltunk asztalt a Rolling Rock Cafe-ba (a Feneketlen tónál), 8 főre. 20.30-ra szólt az asztal foglalás, pontosan érkeztünk. Rögtön gyanús lett, hogy a hely tömve van. A pincérektől való tudakozódásból hamarosan kiderült, hogy a tulaj kérésére a lefoglalt asztalokat is kiadták az utcáról betérő vendégeknek, akik meglepő módon nem akarnak felállni és elmenni... Már ez megalapozta a jó hangulatot, de mint kiderült, ez csak az előjáték volt.

A Homár ugyan távol marad az államilag elrendelt szervezett tömeges zabáltatástól, de szerencsétlen ismerőseit eltaxizta az Aréna Plázába, akik a Szfinx nevű gyorsétteremláncot próbálták volna be, ha nem kellett volna az asztalfoglalás ellenére 1,5 órát várniuk a konyhára. Hasonló problémát dokumentált Ambrus, akit a Kisrablóban éheztettek csapatával:

11 barátunkkal úgy gondoltuk, hogy idén is benézünk Torkos csütörtök alkalmával egy étterembe. Amit ott találtunk, az maga volt a dráma.

A mai nap a Torkos Csütörtöké. Mint azt Húsosfazék korreken összefoglalta, vendéglátós apokalipszisre lenne szükség, semminthogy szar helyeken minél több szart ehessen a magyar. Hogy milyenek azok a szar helyek, az nemsokára kiderül. Kinga a Kashmir étteremből jelent, ami bár indiai vagymi, nem volt curry a speciális tegnapi étlapon, melegen tartják az italokat és a földre kell hamuzni:

Január közepén sok-sok utánna járás után foglaltunk helyet a budapesti Kashmir indiai étteremben a torkos csütörtök alkalmából. A honlapjukon is hirdetett esemény alkalmából "az étlapon szereplő étel és ital 50%-os kedvezménnyel fogyasztható". Kilenckor meg is érkeztünk a helyre, ami picit üresnek tűnt, bár minden asztalon fent volt a foglalt tábla. Az asztalhoz kísértek minket, aztán jó 10 perc után (miután látványosan tudomást sem vettek rólunk) jeleztük, hogy szeretnénk választani az étlapról. Kaptunk két fehér lapot, hát nem a szokásosat, különleges alkalomra készített igénytelen választék nélküli étlap készült a torkos csütörtök alkalmából. Kaptunk egy megrendelőlapot is ahol be kellett X-elni a választott ételt.
Semmi kedvesség, hogy "ajánlhatunk-e valamit" vagy " sikerült választani, mit hozhatunk?". Szóval X-eltünk.

Posztban sirattuk el a Soroksári úti malomipari boltot, ahol sokféle - például lisztérzékenyeknek való - lisztet lehetett kapni olcsóért. Az élet így tavasz közeledtével azért tartogat némi reményt. Ezt a levelet kaptuk ugyanis az imént. A bolt az idei bénanévverseny esélyese.

A bolt elköltözött az új cím Ráday u 31./K A sarkon van egy írószerbolt, ott be kell menni a kis utcába, onnan kb 20 méter, az udvarban vannak. Jól lehet parkolni is. Van honlapjuk is.  Remélem segítettem.

Egy másik vásárló akinek hiányzott a bolt

Csibedugvány, amerikai hársfa, alábukik csőd. Elképesztő fogásokat kínál az a horvát tengerparti étlap, amit a Kárpát-medence legjobb horgászblogján, a Szálkán találtunk. A Homár törzsolvasó jól tudják, az újoncoknak meg most elmondjuk, hogy a "horvát étlap" önálló fogalom, kicsit hasonló a "kínai bugyicímkéhez", de még annál is viccesebb. Nem mindig, sőt gyakran nem étlapról van szó, de a jelzős szerkezet olyan jól hangzik, hogy emellett maradtunk. Nézzék meg a szálkás posztot, ami hosszú percekre képes ritmikusan összerántani a megfelelő hasi izmokat, aztán újoncoknak itt egy horvát fordítógépes mix:
Intereszant hej, hysztorius epullettekkel
Bol nagyon intereszant hej
Költõi túraajánlat Horvátországból
A panziósok esete a Sex Pistolsszal