Róberté a kép és a Homár süveglengetése, ez egyszerűen pompás fotó, még lelkesebben folyatjuk a karácsony előtti konzumrohamot.

Komolyan mondom, bepárásodott a tekintetem. Kinyitottam az alanti mailt, és a szívemben megszólalt valami, ami elsőre úgy hangzott, mint a gordonka, de valójában egy Antonio Stradivari által 1703-ban gyártott koncert-fospumpa volt. Nem tudom, hányan vannak a mostani Homár-olvasók között az első idők pionírjaiból, nekik biztosan a hátuk borsódzik. Később csatlakozott olvasóink kedvéért: azt talán észrevették, hogy a Homár-kommentelőknek a műlegyes horgászokat megszégyenítő tolvajnyelve van. A régebbi Homár-szleng jelentős részben az Árkád bevásárlóközpont vécéjében fogant, egy olyan poszt miatt, amiben az ős-olvasó az ott tapasztalt lehúzást panaszolja. Felnőtt egy őúj generáció, és íme, beleléptünk ugyanabba a (vízöblítéses) folyóba:

A címben szereplő mondat az eladó szájából hangzott el, miután kiscsillag egy varráshiba miatt panaszt tett. Háromnegyegy órás huzavona után ugyan visszakapta a pénzét, de valószínű, hogy ezt a jótanácsot örökre megjegyezte.

Pénteken vettem két felsőt a gas-ban. Az unokahúgommal voltam, így viszonylag lezavartam a próbálást, fizettem és távoztunk, majd ma reggel, mikor az egyik felsőt fel akartam venni, vettem észre, hogy egy helyen hiányzik a varrás egy 10 centis darabon (mell alatt húzott felső, és pont ott hiányzott a cérna, azt úgy nehéz megvarrni, hogy ne látsszon) ezért ma délután visszavittem. 2 eladólány volt az üzletben, mondom mi a probléma, mondja az üzletvezető (később kiderült hogy ő az) a másiknak, hogy hozzon egy másik M-eset. Igen ám de nem volt.

Bevallom őszintén, hogy az alábbi sztoriban az hökkentett meg legjobban, hogy olvasónk, mtoma és csaja az egy éves járási évfordulójukon minden megvásárolt jegyet eltettek emlékbe. A laza tízlábúakra nem jellemző a dátumfetisizmus, azt viszont jól tudja a fajtánk, hogy aki kuponos akcióban részt vesz, az sajnos nem sikeres ember. Illusztráció alant.

Watchup nem érti, mi sem, ha valaki bennfentes olvassa, kicsöpögtethetné az információt, hogy mi volt a szerdán az elátkozott pláza teszkójában tapasztalt furcsa események oka. Alant a törénet, még pár képpel:

Kong az ürességtől a részben híres angol focisták pénzéből épített bevásárlóközpont, úgyhogy szegény bérlőknek már ósdi cseleket kell bevetniük pár ezresért. KB csaja nem bírta felpróbálni a bugyit, mert rá volt csiptetve egy nagy lopásgátló, de később kiderült, ez volt a legkisebb baj.

Egy szomorú, keserű levél érkezett a Homárhoz. Írója munkát keresett és hiába talált, úgy tűnik belefutott egy olyan tulajdonosba, aki előszeretettel próbanapoztat újabb és újabb alkalmazottakat, majd fizetés nélkül elküldi őket. A főnökúrnak kívánjunk együtt valami szépet, amit megérdemel.

Az ember sokszor érezheti magát becsapottnak. Például: ha elmegy valahová vásárolni és az akciós terméket eredeti áron kapja meg, vagy ha ebben a nagy munkanélküliségben az ember végre kap munkát, aztán a végén mégis csalódva néz maga elé, mert rá kell ébrednie: becsaptak, átvertek és főleg kihasználták a helyzetet.

Frenky egy csendes reggelen lőtte ezt a rágcsálót a Westend kajáldaszintjén. Egy helyi biztonsági őr szerint tele van velük a pláza, és tehetetlenek az egerekkel szemben. Egy kamikáze kebabossal (majdnem szendvicsembert írtunk) biztos át lehetne csalogatni őket a szomszédos irodaházakba, épületekbe, ha nem akarják, hogy a durva mutáció után átvegyék a hatalmat:

Nemrég voltunk a Westendben és gondoltuk megreggelizünk naivan, válogatunk a földszinten a kajáldák között, míg nem  belefutottunk egy egérbe vagy patkányba, nem tudtuk eldönteni mi is. Gondoltuk szólunk biztonsági őrnek vagy takarítóknak, találtunk is egy takarítót, akinek elmondtuk mit találtunk és hol, mire ezt mondta "Igen tudjuk, és sok van belőlük, nem tudunk mit tenni velük" ezek hallatán gondoltuk már nem is vagyunk éhesek ha  több is van még, haladtunk kifelé az épületből  jött egy biztonsági őr annak is gondoltuk szolunk, elmondtuk neki mire, állatvont és elment. Mielőtt elhagytuk volna az egérinvázióval megszállt Westendet az Információs kishölgyhöz is odamentük, hogy elmondjuk neki, nagyokat pislogott telefonált egyet és megköszönte hogy szóltunk neki.

Az előrehozott választások Húsvét már aktívan szedi áldozatait. Réka az Árkádban talált egy kétméteres állatsimogatót, ahova épp csak a fent látható Milka-tehenet nem suvasztották be (ezt a videót amúgy az Ilkablogon találtuk):

Ha valaki lemaradt volna róla, az Árkádban most 'Húsvéti Huncutságok' néven tavaszi programsorozat folyik. Nem kell megörülni, nem a hormonok áramlása által ihletett livepornóshow-ról van szó, csupán hatalmas papírmasé tojások kacérkodnak sárgára festett hungarocell nyuszikkal, persze van akit ez is tűzbe hoz, node nagyon elkanyarodtam a témától! A programsorozat részeként a tegnap beállítottak a pláza kellős közepére egy kis állatsimogatót. A 'kis' alatt tényleg 'kis'-t kell érteni, kb 2 méter átmérőjű, fél méter magas bambuszkerítéssel körülvett kifutót. Az alját egy kis szalma takarta. Ezen a helyen nyomorgott 2 jól megtermett juh, néhány kecske (felnőtt és gida egyaránt) és egy szakajtóra való házinyúl.

Valami új divat készülődik, vagy csak a vevőkör bővítésére választotta az üzlet ezt a megoldást, mindenesetre nekünk kifejezetten tetszik a glóriás női arc és a a csókos szájú, felemás ujjas póló párosítása. Azért arra felhívnánk a figyelmet, hogy Mária valójában Boticelli Vénusza, a másik szentnek pedig filctollal rajzolták a szakállát, de legalább látszik az igyekezet.

A minap egy bevásárlóközpontban voltam, ahol megláttam ezt az ízléstelen kirakatot. Azt is utálom, amikor egy cipőboltban 100 dB-el dübörög a zene, de hogy már kínjukban Jézussal reklámozzanak egy gatyát ez már mindennek a teteje!