Az Easyjetnél egyszerűbb kivetetni a gépbe bepakolt csomagokat, mint kinyitni a beszállókaput, hogy ne maradjanak le az utasok:

Biztos vagyok benne, hogy nem sokan vannak, akiket a repülőjáratuk úgymond otthagyott. Hát én többedmagammal átéltem ezt a felemelő élményt. A történetet azzal kezdeném, hogy kisebbik lányom Angliában él és dolgozik vőlegényével. Mivel a családban három születésnap is csaknem egyidőben van, kigondolta, hogy egy meglepetés "nyaralással" ajándékozza meg az érintetteket. Ígyhát elkezdett szervezni, utánajárni, és persze félretenni a szükséges pénzt az utazásra. Fél év kellett hozzá, hogy minden összejöjjön: öt ember számára repülőjáratot, szállást foglalni, gépkocsit bérelni, reptéri parkolást elrendezni, természetesen mindent előre fizetve vagy foglalózva. Szép ajándékot szeretett volna adni, egy egyhetes pihenést Madeira szigetén.

Krisz tovább árnyalja Ferihegy szomorú imidzsét. Nem csak az elveszett csomagokat nehéz megtalálni, egyáltalán egy repülőre feljutni is fájdalmas harc. Miközben a hangosbemondón az utolsó beszállási lehetőséggel heccelik az utasokat, biztonságiak lökdösik vissza az órák óta becsekkolásra váró tömeget:

A csatolt fotó tegnap este 7 órakor, EU elnökségünk második napján, Ferihegyen készült. A sor nem ingyen ebédre, hanem a reptéri biztonsági ellenőrzésre vár, miközben a hangosbemondó folyamatosan utolsó hívásokat ismételget, vagy név szerint szólítja az utasokat. Akik ilyenkor megpróbálnak előre jutni (ez nagyjából 200 métert jelent) és az elől álló rendőröktől érdeklődni hogy mi a teendő. Ők ott, (mert hárman is vannak) a "nem érted hogy nem mehetsz be" mondat egyre hangosabb ismételgetésével (néha egy-egy nyomdafestéket nem tűrő kifejezés mondatban illesztésével) igyekszenek az érdeklődő utast leszerelni, aki ha ebből nem ért és veszi a bátorságot, hogy második vagy harmadik nyelvvel probálkozzon, egyszerűen magára marad, ők ugyanis egy pontot túl hátatfordítanak.

Régen, amikor Albánia még nem a menő tengerpartjától volt híres, a nagyképűbb magyarok a durván lepukkant dolgok láttán reflexből albániáztak. Aztán volt romániázás is meg balkánozás-ázsiázás, aztán, ahogy máshol egyre szebbek lettek a dolgok, Szlovákia élhető állam lett, Magyarország meg nem, egyre halkult az albánozó kórus. Most pedig már tele szívvel mondhatjuk, hogy a Ferihegyi repülőtér szolgáltatásai a klasszikus magyar szintet képviselik. Mint ez a telefon itt, aminek kulcsszerepe lenne a bőröndök eltűnésekor. Sztori alant:

Igazi jó bicskanyitogató sztori X-é. Olvasónk Rómából jött Budapestre Alitaliával. Viccelhetnénk olcsón, hogy aki ilyet tesz, magára vessen, de nem viccelünk. X. kiszálláskor az ülések közé ejtette a mobiltelefonját, amit a reptér épületébe érve azonnal észrevett, és jelzett is a Celebi pultjánál. (Ez a földi utaskiszolgálást végző cég Ferihegyen). Itt kezdődött a tánc, mert itt nemcsak nyeglén viselkedtek vele, hanem, mint utóbb kiderült, hazudtak is neki egy jó nagyot. Azt állították ugyanis, hogy keresik a telefont az általa megjelölt helyen, de nincs ott, nem találják. Utána minden eszközzel próbálták lekoptatni, ezért azt is sikerült bemondaniuk, hogy nincsenek összeköttetésben a többi európai repülőtérrel. A kamukirályok ezúttal véletlenül lebuktak, ugyanis a telefonjáért vadul harcoló utas napok múlva kiderítette, hogy a telefont bizony megtalálták a Rómába visszatérő gépen. A hatékony utaskiszolgálás bajnoka,a  Celebi ezek után arra sem volt képes, hogy telefonon elérje Rómát, nemhogy visszaszerezze a mobilt, amit, ha a sztori legelején nem hazudnak kényelemből, 5-10 perc után átnyújthattak volna az elégedett ügyfélnek. Két remek levél alant:

Fantasztikus sztorit küldött Z., aki most ért haza a Vörös-tengeri nyaralásból. Visszafelé azért késett 2,5 órát a Malév gépe, mert a hurghadai reptéren anyagi vita tört ki. Kint a betonon. Kiderül a történetből, hogy a Malév-járatok kapitányai készpénzből hajtogatott gurrigával várják a reptér embereit, hogy kifizessék a 2700 dolláros díjat, csakhogy a helyiek most váratlanul négyezret követeltek. Légi kupeckodás alant.

Offtopik rovatunkban egy túl jól sikerült céges tréfát mutatunk be. A British Airways egyik belső terjesztésű kiadványában a fenti fotó került be illusztrációnak abba a cikkbe, ami a cég új, mobiltelefonos beszállókártyáját mutatta be. A kiadvány persze azonnal kikerült a sajtóhoz, a légitársaságnál belső vizsgálatot indítottak, reszkethetnek a vállalati viccmesterek.

Vagy pedig minden eddiginél jobban kiöntött a Meszes patak. Kicsi Tomika az EasyJet e havi ajánlójában lőtte  Genf felé menet a fenti, bizonyító erejű képet Európa kulturális fővárosáról. Tessék, a mindig huhogók el nem készült nagyberuházásokról károgtak, és ehhez képest mi a valóság? Van itt akkora ház, hogy beleférne a Tubes köztársasági elnököstül. Nem lennék most a Savanyú Jóskák helyében.

Kisregény hosszúságú, de pompásan megírt, a feszültséget mesterien adagoló, néhol humortól csillogó levelet kaptunk Évától, aki egy külföldi nyelvtanfolyamokat közvetítő cég ügyvezetője, és egy felejthetetlennek szánt római hétvégével lepte meg a szüleit 70. és 75. születésnapjukra. Az is lett a dologból, olyan mostohán bánt a Wizz Air az utasokkal. Ritkán olvasni ennyire pontos, élményszerű és durva leírást arról, hogyan érzik magukat egy lelketlen cég ügyfelei a bajban. Jellemző idézet: "Szüleim lassultak a tegnaphoz képest, bár anyukám csúcsidő alatt hagyta félbe a pisilést." Jó olvasást!

Nki&b története praktikus figyelmeztetés mindenkinek, aki hónapokkal előre megrendelte a fapados jegyét, és még egy kicsit is hisz a hazug magyar cégeknek. A sztori lényege, hogy az utasokkal való fair bánásmódjáról ismert vállalat bejelentette, április elsejétől egyszerűsít a csomagfeladási díjszabáson, így innentől a befizetett fix díjért fejenként 32 kilóig lehet feladni poggyászt. Hőseink még április elseje előtt, a korábbi rendszerben  foglalva fejenként 15 kilóra fizettek be. Innnetől könnyen kitalálható a sztori: hiába szerepelt a jegyen, a honlapon és a mailjükre küldött automatikus válaszban egyaránt az, hogy április elseje után minden utasra az új díjszabás vonatkozik, Rómából hazafelé jövet olvasóinkat megvágták 90 euróra. Pedig az akkor lehetséges 64 kiló helyett kettejük csomagja összesen 36 kilós volt. Olvasónk perelni akar, drukkolunk, hogy meg is tegye.

A berettyóújfalui Tescoban lőttem a gyöngyszemet. Kíváncsi lennék miért kell egy légiutaskísérőnek úszni tudni, esetleg azért ha a Balatonba zuhan a gép? Ha tudod, kérlek világosíts fel.

Üdv,

Szszab

A megoldás: a gép nem csak a Balaton felett repked, hanem, kapaszkodjon meg, külföldön is, ahol még a Balatonnaál is nagyobb, hatalmas sós vizek találhatók.

A Homár