
Életünk rizskrékerje
King Nuts/King Nuts wasabi tormás mogyoró

„Gyarmatáru”. Ezt a szót ízlelgette a Homár, miután az õsz érkeztével kiújult konzervéhségét csillapítandó feltépte az ígéretesen kinézõ cseh füstölt osztriga fedelét. A zamatos szó azért jutott az eszébe, mert a papírdobozon Ferenc József feje a legerõsebb vizuális elem a barnán csillogó osztrigatestek után, nem beszélve az óarany színû ’Kaiser Franz Josef.’ feliratról. „Pedig nem is gyarmatáru, bár nem lett volna rossz, ha valaki egyszer jól leigázza Franciaországot vagy a norvégokat” – gondolta a haspók rákszabású, aztán felpattintotta a perforált bádogfedelet.
A Homárt egyszerre csak észrevette, hogy a fõvárosban megjelentek az utcai gesztenyesütõk. „Mi ebben a furcsa?” – gondolkodott el az egyszerû idegrendszerrel igen, aggyal viszont sajnos nem rendelkezõ mintafogyasztó. „Hát az, hogy a gesztenye hideget jelent, most meg izzadok” – állapította meg pár másodperces spéttel. Meg is kérdezte a Nyugati téren öt darabot százért áruló csajtól, hogy nem korai-e még ez. (Az Oktogonon 220-ért adnak tízet a Burger King elõtt.)
Tengeriállat-konzervet enni jó, a Homár pedig a kannibalizmus vádját is vállalná egy fantáziadús puhatestû vagy rákalapú újdonságért. Éppen ezért valósággal gurgulázott a nyeles szeme, amikor az amúgy egyáltalán nem olcsó, Retek utcai Super sarok éjjelnappaliban 349 forintos baráti áron meglátott egy újfajta szószos feketekagylót, ráadásul spanyolt, mellette meg egy polipot galíciai módra 237-ért.
A Puerto Gallego kagylója escabeche-szószban lakik, ami borecet, olívaolaj, bor, babérlevél és pirospaprika célirányos vegyítésével elõállítható marinád.