Vannak még igazi, régivilágbeli Naiv Ügyfelek, akik a legelkoptatottabb, klasszikusnak számító átverésen is képesek úriember módjára felháborodni. Olyan alapigazságokon, mint hogy a magyar korlátlan mobilnet hazugság. Ismerjék meg Benedeket, akinek nem mondták meg, mit töltött le, csak letiltották. Most fel akar mondani, kötbér nélkül a Pannonnál, muhaha!

Gábor kiborult azon, hogy ha az EME Zrt. mobiltelefonos parkolójegy-fizető rendszerét akarja használni, két rikító matricát kell kiragasztania az első és hátsó szélvédőjére, ráadásul reklámokkal megfejelve. Korrekt dolog-e önautóspammolásra kényszeríteni egy fogyasztót, tennénk föl a kérdést, ha nem festettünk volna hajnali háromig díszleteket az óvodai március 15-ei ünnepségre. Így csak ásítozunk veszettül, állkapocsropogtatóan. Levél alant.

Ferenc gyanúsan nagy telefonszámlát kapott, aztán felidegesítette magát a feleslegesen elkért adatokon, hogy a végén másnak küldjék el a részletes számláját. Mindennapi T-pöfögés, hogy rutinosan induljon a csütörtök.

Nem értem Gergelyt. Mintha meg lenne sértve, pedig olyan élménye lehetett, mint Karinthy Frigyesnek a Bűvös szék megírása előtt. Találkozott az ügynökkel, aki beleült az őszinteségre kényszerítő kisbútorba. Mesés történet alant.

Gábor mindent megtett, amit a Pannon ajánlott neki. Utalt, faxolt, telefonált, levelezett, de a szolgáltatótól pontos tájékoztatás helyett csak híváskorlátozást kapott. Szerinte az ügyfélszolgálat hibájából nem tudja használni a telefonját, ezért perelni fog.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Az Önök kollegáinak útmutatása szerint befizettem múlt pénteken (február 20.-a) összesen több, mint 100 000 Ft-ot. Egyetlen kollegájuk sem említette, hogy bármiféle lehetõsége lenne bármiféle híváskorlátozás életbe léptetésénék, amit én sem feltételeztem természetesen, hiszen pontosan az Önök által javasolt,  elõírt és megkövetelt módon történt minden. Ezek után korlátozták a kimenõ hívásaimat február 23.-án, és a mai napig nem tudom a telefonomat használni.

Sok fantomtartozást látott már a Homár, de Galócáé kitűnik mind közül. Ellopott személyi igazolványával 10 évvel ezelőtt valaki csinált egy 50 ezer forintos számlát, amit most próbál beszedni tőle a T-Mobile, sőt még előleget is kérnek tőle ezentúl, mint hogy "adós", annak ellenére, hogy aranyplatinatitánium-ügyfél is volt már az elmúlt 11 évben, amióta előfizetőjük:

Az úgy kezdődött, hogy 1997-ben ellopták a pénztárcámat, benne minden iratommal. Mentem is, csináltattam újat, hivatalból felvették a jegyzőkönyvet a rendőrségen, és éltem az életem vígan. Időközben megvettem első mobiltelefonom is. Aztán 1999-ben egyszer csak levelet kaptam a Westeltől, hogy fizessek nekik kb 20e Ftot, mert annyival tartozom nekik - két olyan számért, amit sosem láttam (és felhívni sem lehetett). Írtam nekik, hogy itt valami félreértés van, biztosan a régi személyim a ludas, el is küdtem mindenféle fénymásolatokat. Erre kedvesen visszaírtak, hogy időközben már 60e Ftot legyek szíves fizetni. Ezen kedélyesen eldiskuráltunk egy darabig. Aztán a rendőrség sietett a segítségemre - egy razzia során megtalálták a régi személyim. Ettől a Westel is megnyugodott valamelyest. Néhány hónap múlva elkapták az elkövetőt is, mentem annak rendje és módja szerint tanúskodni, ki is derült a folyosón, hogy egy külső meg egy belső koma közösen rengeteg hamis személyivel készült telefont vett, és rengeteg számlát hagytak fizetetlenül. Ültek is érte. Hálistennek úgy nézett ki, hogy minden jóra fordult - a Westel is azt mondta, hogy perszepersze, el van felejtve.

Nem tudjuk, hogy Barna Krisztina nem torrentkirálynő-e. Ő azt mondja persze, hogy nem az, sőt egészen szerény internetezési szokásai vannak, mégis ott tart, hogy felmondták a mobilnetes szerződését, sőt elvették a család két telefonját is, és mostanra már 233 ezer forintos tartozása van. A probléma veleje, ha jól látom, akkor az, hogy a szolgáltató internetes adatforgalomról nem hajlandó részletes számlát adni, vagyis azt mond, amit akar és nem szégyell.

A fogyasztói öntudat nemcsak praktikus, de élvezetes és szemnyitogató is lehet. Jani haverja például átélhette, milyen érzés másokat zaklatni telefonon, ugyanis dühében az őt piszkáló Capital Partners vezetőit tárcsázta, sikerrel. Figyeljük együtt, sikeres lesz-e a harc, és Jani barátját leveszik-e a listájukról.

A naív ügyfél tavaly decemberben megkívánta a T-Home tripla szolgáltatását, így lemondta addigi előfizetését és jelezte szándékát a megfelelő módon. Pár napon belül ígérték a szerződés kiküldését, ám végül erre csak 3 héttel később került sor, több órányi idegtépő ügyfélszolgálatos ügyintézés után.

Megtetszett a T-Home tripla (IPTv+adsl telefon+internet) csomagja. Persze ahhoz, hogy hozzá juthassunk a magenta szolgáltató eme csomagjához, előtte le kellett mondani a korábbi szolgáltatónál a 4 Mb/sec-es internetet, mert a 2 Mb/sec-es új szolgáltatásra és szolgáltatóra való átállás enélkül lehetetlennek bizonyult (ez külön történet, majd máskor). Úgyhogy, december 18-án este, a családi internetes csúcsidőben egyszercsak megszakadt a szolgáltatás, innen értesültünk arról, hogy az Invitel "elengedett" bennünket.

Gábor a Hogyan rázzuk le a kitartó telemarketingest? című posztban panaszolta el, hogy egy Capital Partners nevű cég egyszerűen nem hagyja békén, állandóan hívogatják telefonon és nem hajlandók törölni az adatbázisukból. Megérkezett a cég válasza, alant olvasható az aláírás nélküli, lendületes levél. Az Ismeretlen Szerző volt annyira naiv, hogy a végére odaírta a mobilszámát, de mi nem vagyunk szenyók, így kiikszeltük. Ha Gábor jelentkezik, neki kiadjuk persze.