Kevés undorítóbb van a telefonos marketingzaklatásnál. Talán csak a sertés beleiben élősködő bélgiliszta, amit a Duna-parti horgászok csodacsalinak tartanak márnára, cupáknak neveznek, és facsipesszel megcsippentve tűznek a horogra, annyira fertőző. No és az a telefonszolgáltató, amelyik kiadja az adatainkat ilyen telefonálgatóknak. V., a zaklatott diák sztorija alant.
Nem egészen értjük Zoli levelét. A karácsonyi poénos üzeneteinek egy része nem érkezett meg a címzettekhez (akik talán ennek még örültek is), a Pannon ügyfélszolgálatán pedig elmondták, amit eddig is tudtunk: a szolgáltató csak a saját ügyfelei közötti sms-ek megérkezését tudja garantálni, más szolgáltató hibájáért nem felel. A tanács viszont kedves: sms helyett küldjünk e-mailt, az a biztosabb.
Karácsony- és újév alkalmából szoktam irogatni sms-est akár poénosat, akár nem, mint ahogy mások is - gondolom én. Mint később kiderült a kiküldött sms-esek bizonyos része nem érkezett meg a címzettek telefonjára. Naív ügyfélként bemegyek egyik bemutató termükbe (nem viszonteladóhoz, hátha itt gyorsabb és jobb lesz minden). A gyorsasággal semmi gond nem volt, viszont meglepődtem. Picit.
A megtört iPhone kábel kicseréltetésére tett kísérletet UndokBeka, ebből az alkalomból sorbaállt, majd szívott a T-Mobile ügyfélszolgálatán. A kábel garanciális cseréjéhez a készüléket is le kellett volna adnia, hiszen azon van egy sorozatszám, ami szükséges a garancia érvényesítéséhez. Az ügyfél nem adta föl, kérdezett, intézkedett, végül talán a szervizben kábelhez jutott.
Mikor megjelent az iPhone kicsiny kis hazánkban, beruháztam egyre, gondolván jó lesz nekem egy ilyen, nomeg a díjcsomag is elég korrekt volt. Azóta minden gond nélkül használtam is a telefonomat, ám Szilveszter napján észrevettem, hogy bizony a töltő/adatkábel USB csatlakozásának a végén a kábel szigetelése enyhén megtört, s a huzalok kilátszanak a burkolat alól. Na mondom, ennek fele se tréfa, nem akarok hirtelen áramütést kapni, ki fogom cseréltetni. Az elhatározást tett követte, Január 2-án be is rongyoltam a Mammutban levő T-mobile ügyfélszolgálatára. Vittem minden papírt, biztos ami biztos, elvégre sosem lehet tudni éppen milyen hülyeséggel hajtják el az ügyfelet. Amilyen lepattintó szövegeket kaptam, az annyira ledöbbentett és értetlenkedésre késztetett, hogy muszáj volt billentyűzetet ragadnom.
Hogyan jut el egy higgadt hangú fogyasztó addig, hogy olyanokat írjon, mint "Ekkora dilettáns, szemét banda, mint a Telekom nem is hiszem, hogy létezik. Sajnos itt nem a német precizitás, hanem jóval inkább a magyar matávos múlt köszön vissza"? A Naiv Ügyfél persze mire is számított, amikor éppen szerződést bontott a népszerű telekommunikációs óriással? Persze hogy jól megfingatták: ha nem figyel oda, legombolnak róla többezer forintot. Dermesztő tények a T-csoport nyilvántartási rendszeréről hajtás után.
Jövőre a Homár életére esküszöm, hogy megcsináljuk a kommandót egy csapat nyugdíjassal, akik minden áldott nap felváltva fogják hívogatni az Intrum Justitia munkatársait azzal, hogy a kimutatásunk szerint rengeteg tartozásuk van nálunk. Hogy bír a csoffadt ügyfélszolgálatuk ilyet válaszolni - miután megpróbálták az előfizető halála után keletkezett tartozását örökösein zaklatás útján behajtani -, hogy fizesse be, majd próbálja meg leperelni az 5000 forintot a tartozás valódi tulajdonosán? Rendőrségen nyomja már fel vki ezeket a parasztokat zaklatásért, csalásért, meg biztos van még valami:
A történethez egy kis háttér: Szüleim 2002-ban elváltak, édesapám az új élettársával elköltözött, majd röviddel rá sajnos elhunyt. Új lakásában új élettársával az Invitel-től igényelt egy telefon-előfizetést, megtörtént a bekötés, halála időpontjában a vonalat már használták, illetve feltételezhetően az élettársa a továbbiakban is telefonált. Pár hónapra rá jött egy felszólító az Inviteltől egy megközelítőleg 5ezer forintos tartozásról. Ekkor Édesanyám felhívta a szolgáltatót, beszámolt az esetről, az ügyfélszolgálaton nyugtázták, valóban a tartozás így felénk nem jogos, bekérték a halotti anyakönyvi kivonatot, és ezzel az ügy el volt intézve. Legalábbis azt hittük...
Z. története nagyon hosszú és nagyon bonyolultnak tűnik elsőre. Pedig nem az: bizonytalan eredetű drága telefont vásárolt, ami utána több hibajelenséget produkált, mint amennyit működött. A szoftverhiba miatt a Vodafone számlázási osztálya, a hivatalos Sony Ericsson szerviz, a kereskedő és a nagykeresdő közötti kimerítő kavarás alant.
Nyári keresetem meghatározó részét mobiltelefon vásárlásra szántam. Lehet szakmai ártalom, lehet egyéb; de mindig is maximalista voltam ebben a kérdésben persze a pénztárcám függvényében. 1998 óta rendelkezem saját előfizetéssel és saját mobiltelefonnal is. Az első telefonom is ERICSSON volt. Azóta jó pár év eltelt és mint minden mai fiatal próbál megfelelni a kor újításainak és próbálja követni a lépést a gyártók által diktált tempónak, haveroknak stb.. nem volt ez velem másképp.. A SONYERICSSON ( továbbiakban SE) márkát preferál(tam)om előnyben. Ez mindenkinek más és más hogy ki melyiket „szereti”.
Két hónapja írtuk meg a halottal kekeckedő T-Com-os történetet, akkor tartott a 6. évnél az ügy, ami még mindig nem zárult le. A T-Com ÁSZF-jének V. fejezet 8.6.1 pontja ugye úgy szól, hogy ha a szolgáltató tudomására jutott az elhalálozás ténye, akkor amennyiben az örökösök ellenkező nyilatkozatot nem tesznek, a jogviszony megszűnik. A szolgáltató pedig mit csinált, miután a tudomására jutott, hogy elhunyt az ügyfele? Igen, hajtás után az első számla, ami kattintásra óriási méretben is élvezhető.
Korábban írt történetem (Halottakkal kekeckedik a T-Com) majd két hónap "üzemszünet" után újra előtérbe került. A T-Com be is váltotta korábbi igéretét: nyilakozat a telefonvonallal kapcsolatban hozzájuk nem érkezett (az enyémet nem fogadták el), ezért az üzemszünet díjának számlázását elkezdték. Előre látom a következő néhány hónap történéseit: számlák jönnek, majd felszólítások, felmondólevelek, behajtó cég levelei, aztán ki tudja? Mellékelve a T-Home számlája a "szolgáltatásról".
Ferinek sikerült Vodafone-előfizetése mellé bónuszként megszerezni F. Attila ismerőseinek jelentős részét, akik hónapokkal később is őt hívogatják. A Homár elképzelhetőnek tartja, hogy Attila véletlenül az összes direktmarketinges ismerősének megadta a számát csere előtt, de az továbbra is misztikus, miért nem lehet legalább 1 évet várni a döglött számok újrahasznosításával:
Lehet nem lesz magas homárfaktora ennek a levélnek, de engem meglepett, és idegesítő, hogy más, korábbi előfizetők számát passzolgatja a Vodafone új előfizetőkknek. Már régóta Vodafone-os vagyok, és eddig semmi problémám nem volt velük. Eddig kártyás voltam, de pár hónapja kötöttem egy előfizetést a tripla csomagjukra, mert szerettem volna kihasználni a lebeszélhető 1000 perceket. Minden faja, erre a szerződésem megkötése után egy héten belül egy hívás érkezik amin éppen F. Attilát Keresik. Mondom meglepetten, de mintha teljesen ura lennék a helyzetnek: "- Ez már nem az ő száma."
Oké... azóta hetente - kéthetente kapok egy - egy hívást.
Az ügyfélszolgálatoknál kötelező hangrögzítés már sok vidám percet okozott mindenkinek, de most a dolog praktikus részére Attila hívta föl a figyelmünket. A buta hangrögzítés fétisnek köszönhetően egyszerűen lerázható a minket terrorizáló kéretlen telefonálók egy része.
Ma este felhívott egy kedves, fiatalos, és vidám női hang az AB Aegon-tól "mivel egy éve kedves ügyfelük vagyok és erről szeretne velem beszélgetni". Mondom, rendben, rászánok pár szót. Ekkor viszont azzal a kérdéssel folytatta, hogy hozzájárulok-e ahhoz, hogy "minőségbiztosítási okokból rögzítsék a beszélgetést". Én erre őszintén válaszoltam, hogy jobb örülnék, ha nem tennék. Mire ő azt mondja, hogy akkor sajnos nem tudja elmondani amit szeretett volna, mert azt csak hangrögzítés mellett lehet. Amire én megjegyeztem, hogy ez igen sajnálatos, és ezzel ő el is köszönt tőlem.
A Homár minden jelszót elfelejt és elveszt, így megértően fordítjuk nyeles szemünket Attila felé, aki a multinacionális bürokrácia fogaskerekei közé esett, amikor szerződést akart bontani a Pannonnal. Véres kerekcsattogás alant: