Kevés annál szarrágóbb dolog van, mint árengedmény idején árat emelni. Olyat viszont még nem látott a Homár, hogy 50%-os kedvezmény előtt, több mint duplájára "korrigálja" valaki étlapját. A Torkos Csütörtökok történetének eddigi legparasztabb vendéglátóipari egysége címet MLaci levele illetve az étlapokról készült fotói alapján ítéljük a Rolling Rock Cafénak:

Torkos csütörtökre foglaltunk asztalt a Rolling Rock Cafe-ba (a Feneketlen tónál), 8 főre. 20.30-ra szólt az asztal foglalás, pontosan érkeztünk. Rögtön gyanús lett, hogy a hely tömve van. A pincérektől való tudakozódásból hamarosan kiderült, hogy a tulaj kérésére a lefoglalt asztalokat is kiadták az utcáról betérő vendégeknek, akik meglepő módon nem akarnak felállni és elmenni... Már ez megalapozta a jó hangulatot, de mint kiderült, ez csak az előjáték volt.

A Homár ugyan távol marad az államilag elrendelt szervezett tömeges zabáltatástól, de szerencsétlen ismerőseit eltaxizta az Aréna Plázába, akik a Szfinx nevű gyorsétteremláncot próbálták volna be, ha nem kellett volna az asztalfoglalás ellenére 1,5 órát várniuk a konyhára. Hasonló problémát dokumentált Ambrus, akit a Kisrablóban éheztettek csapatával:

11 barátunkkal úgy gondoltuk, hogy idén is benézünk Torkos csütörtök alkalmával egy étterembe. Amit ott találtunk, az maga volt a dráma.

A mai nap a Torkos Csütörtöké. Mint azt Húsosfazék korreken összefoglalta, vendéglátós apokalipszisre lenne szükség, semminthogy szar helyeken minél több szart ehessen a magyar. Hogy milyenek azok a szar helyek, az nemsokára kiderül. Kinga a Kashmir étteremből jelent, ami bár indiai vagymi, nem volt curry a speciális tegnapi étlapon, melegen tartják az italokat és a földre kell hamuzni:

Január közepén sok-sok utánna járás után foglaltunk helyet a budapesti Kashmir indiai étteremben a torkos csütörtök alkalmából. A honlapjukon is hirdetett esemény alkalmából "az étlapon szereplő étel és ital 50%-os kedvezménnyel fogyasztható". Kilenckor meg is érkeztünk a helyre, ami picit üresnek tűnt, bár minden asztalon fent volt a foglalt tábla. Az asztalhoz kísértek minket, aztán jó 10 perc után (miután látványosan tudomást sem vettek rólunk) jeleztük, hogy szeretnénk választani az étlapról. Kaptunk két fehér lapot, hát nem a szokásosat, különleges alkalomra készített igénytelen választék nélküli étlap készült a torkos csütörtök alkalmából. Kaptunk egy megrendelőlapot is ahol be kellett X-elni a választott ételt.
Semmi kedvesség, hogy "ajánlhatunk-e valamit" vagy " sikerült választani, mit hozhatunk?". Szóval X-eltünk.

Valahogy éreztük, hogy a legutóbbi étteremkritika heves érzelmeket fog kiváltani, de álmodni sem mertük volna, hogy a tulaj a t. vendég torkának ugrik, és még attól sem riad vissza, hogy kijátssza a csinájjobbat-kártyát:

Kedves Homár Szerkesztõség és Kritikus Országjáró étteremlátógatói, Köszönettel megkaptam a törzsvendégeimtõl a továbbított kritikát. Megbeszéltem a felszolgálommal is az esetet. Ugye annyiban igazam van, hogy ez így, ahogy tálaltad a Homár sorain, nagyon egyoldalú. A rosszindulat sugárzik leírt szavaidból. Ezt a tényt a felszolgálom is alátámasztotta: kekec és nyegle voltál a társaiddal együtt, utaztál a hibaforrásokra. Olyan voltál mint aki eldöntötte már az étterembe lépése elõtt, hogy milyen cikket fog írni.

Vannak napok, amikor semmi sem sikerül. Erzsinek a Darshanban sikerült kifognia egy olyat, amikor a konyhán is szundikáltak és a picér sem volt a helyzet magaslatán:

A dátum 2007. március 1. Darshan Udvar. El szerettünk volna tölteni barátainkkal egy kellemes estét, s gondoltuk, ez a hely megfelelõ lesz. Tévedtünk. A hely megfelelõ volt, csak a kiszolgáló személyzettel akadt némi gondunk. Vagy nekik okozott gondot a jelenlétünk. Megérkeztünk, helyet foglaltunk. Túl sok vendég nem volt, így nem igazán értettük, miért kellett kiszáradt torokkal közel negyed órát várni arra, hogy valaki jöjjön, s felvegye a rendelést. Már nagyon szomjasak voltunk, de sehol egy lélek... Aztán mégis jött egy: zsíros haj, farmer és zsíros, piszkos póló, az ápolatlanság mintaképe. Kb. úgy nézett ki, mint az Anyád a szúnyogok címû filmben Kapa. Kértük amit lehetett. A várakozási idõ a rendelések leadása és a kiszolgálás között a továbbiakban sem csökkent, sõt! Kb. negyed órás várakozás után nagy nehezen megérkeztek a kért italok, az ételekre még várni kellett.

Roni nevû olvasónk a Torkos Csütörtök, olcsón-evõ program keretein belül volt elégedetlen a Platán Étterem szolgáltatásával, ezért most az étteremvezetõ meghívja ebédre.

Kedves „RONI”!

Felvetéseinek egy része valóban szót érdemelnek, ezért a magam és munkatársaim nevében is szeretnék a hibákért elnézést kérni. A felelõsségrevonás sem maradt el, hogy ilyen jellegû észrevételek ne rontsák az étterem jó hírét. Az üzlet vezetése számára fontos vendégeink elégedettsége, figyelünk a véleményekre és minden esetben reagálunk is ezekre.

Az étteremkritika egy szubjektív mûfaj, a Homár pedig csípi a perspektívák halmozását, még ha általában a fogyasztóknak ad is igazat, úgyhogy álljon alant az Arthur Király étterem üzletvezetõjének statisztikailag megalapozott (?) válasza az õket ért kritikára:

Tisztelt Olvasó! Sajnálattal vettük tudomásul Verus észrevételeit éttermünkkel kapcsolatban. Értékelésébõl azt a következtetést vontuk le, hogy az Õ véleménye szerint határozottan minden negatív amit tapasztalt.

A Homárnak eddig nem volt világos - bár gyanakodhatott volna -, de idõt és billentyûzetet nem kímélõ olvasóinknak hála kiderült, hogy egy csomó étteremben egyedi étlapot csináltak a féláron zabálás ünnepére. Kicsivel ezután az is kiderült, hogy azért, mert ilyet lehetett a program kiírása szerint. Kár, hogy ezt a publikummal elfelejtették közölni. Azt, hogy ez a speciális menübõl 50% kedvezmény mennyire heréli ki ezt az amúgy érdekes kezdeményezést, hagyjuk, mindenesetre többen nem értették, hogy akkor most mivan, mint Tamás:

Mi is beneveztünk a Torkos Csütörtök nevû akcióba, és felkerestük Pécs egyik neves éttermét, az Aranykacsát. Megérkezésünkkor elõször is azzal szembesültünk, hogy a kínálat 3 menüt tartalmazott, plusz akciósan lehetett hozzá kólát, narancsot és vizet inni, valamint menünként eltérõ egyféle csapolt bort. (Korábbi alkalommal egy másik étteremben is szûkített akciós étlapot kaptunk, de az ehhez képest annyi ételt tartalmazott, mint itt a rendes étlap.) Mivel a felkínált menük eléggé távol estek az ízlésvilágunktól, ezért inkább étlapról rendeltünk TELJES ÁRON.

A féláron elegáns helyen zabalás személyében egy újabb szép hagyomány próbál integrálódni kuttúránkba, csak sajnos errefelé még teljes áron sem lehet elvárni sokat, ahogy gk kóstolta:

A péntekre is átcsúszó Torkos Csütörtök akcióból - amikor is ugye fele áron adják az ételt, hogy az akció mellett jó ételekkel és figyelmes kiszolgálással olyanokat is becsábítsanak a vendéglátóiparba, akik nem járnak - sok étterem kimaradt. De az Ellátó nevû hely rendesen. A Magyar Turizmus Zrt. gasztronómia-népszerûsítõ kampányától fellelkesülve éjjel az Ellátóban vacsoráztunk, mégsem az a fontos, hogy benne legyenek az akciós 683 étteremben. De itt már nemcsak az akciót, hanem a gasztronómiát is hiába kerestük.

A Homár szeretne méltóképpen megemlékezni a Torkos Csütörtök nevû állami rendezvényrõl, tudják, tegnap fél áron lehetett enni egy rakás étteremben szerte az országban. Az akció fellelkesítette K.G. Istvánt, a Homár K. barátjának apukáját, aki nemrég a Balaton partjára költözött. István elment a füredi Aranykoronába. Muhaha, azt persze eddig is tudtuk, hogy a Balaton és a gasztronómia azok olyanok, mint Deutsch-Für Tamás és Gyurcsány Ferenc középsõ ujja, de ez még így is igazi rémálom volt. Alant olvasható az ízlelõbimbószaggató kaland.