A Homár kedvence a check-in díj fapados légitársaságoknál, amit László is csak úgy tudott volna kikerülni, ha nem száll fel a gépre. Persze nyilván az utazási iroda felejtette el odaadni a házilag kinyomtatandó beszállókártyát. De nem arra vannak a kioszkok, hogy azt kinyomtassák? Vagy az a nem fapadosoknál van? Egyáltalán minek papíron bármi?
A történet tanulságos, egyrészt azért, mert ezzel a találékonysággal még egyetlen fapados társaságnál sem találkoztam, másrészt pedig azért, mert láthatólag arra építenek (értsd a wizzair), hogy úgysem fogom feljelenteni őket, és így mindent visszautasíthatnak. Repülőjegyet vettem Barcelonába, egy spanyol irodán (eDreams) keresztül, amely - esetünkben - a már említett fapados társaság jegyét adta el. A jegyvásárlási folyamat egyik lépéseként megjelent egy extra díjtétel, amely a bank-, poggyász- és a reptéri “check-in” költséget tartalmazta. Ezt egyébként a jegyeladó iroda külön fel is tüntette. A beszállást megelőző jegyellenőrzéskor aztán a wizzair azzal állt elő, hogy bár mi ún. “online check in”-t választottunk, nem hoztuk magunkkal az előzetesen, általunk kinyomtatott beszállókártyát, tehát fizessünk 10 eurót, mert ennek ennyi a költsége. (Azt a részét nem vitatom, hogy ez sok vagy kevés, ennyi.) Amikor mondtuk, hogy minket erről senki korábban nem tájékoztatott, erre vonatkozóan semmilyen kérdést nem kaptunk, akkor csak vonogatták a vállukat, de fizetni kellett.