Rövid távon nyilván rengeteg kellemetlenséget okozna a MÁV azonnali megszüntetése, de ha hiszünk abban, hogy a dolgok előbb-utóbb kiforrják magukat, lehet, hogy az aktív euthanáziával jobban járnánk, mint a vasút jelenlegi szervezetének fenntartásával. És itt nem is az úgynevezett nagy dolgokra gondolok, hanem az úgynevezett kicsikre. Az utasokat, akikért ez az egész dolog elvileg létrejött, rendszerint a kis dolgok érintik közvetlenül. Például az, hogy a MÁV hogyan kommunikál egy késést, vagy más műszaki problémát. D. alant lemondásra szólítja fel a Déli pályaudvar állomásfőnökét, abszolúte jogosan. Tényleg nem történt semmi különös, késett a kanizsai gyors, ilyen a svájci államvasutaknál is megtörténhet. Az azonban nem pénzkérdés, így Hegyi Karabahban pont úgy megoldható, mint Zürichben, hogy a problémáról időben és normálisan értesítsék az utasokat. Budapesten természetesen nem sikerült. Én azt mondom, pusztuljanak, és jöjjön a kötöttpályás anarchia!

Egy újabb többfelvonásos teleregény zúdult a Homárra. Ezúttal a Malév találta ki, hogy hirtelen fellépő technikai hiba miatt törölt járata után nem fizet kártérítést naiv ügyfélnek, akinek egy napja ráment a projektre. Nyalánkság, hogy a Békéltető Testület egy hasonló ügye szerint járna nekik fejenként 250 euró, mivel műszaki hiba nehezen tud rendkívüli körülmény lenni egy repülőtársaságnál:

T. MALÉV Ügyfélszolgálati Iroda!

Ezúton kívánom bejelenteni a 2009.10.04-i MA1325 Hurghada-Budapest járatuk törlésével kapcsolatos kárigényemet. Tárgyi repülőjárat indulási időpontja 2009.10.04. 13 óra volt, a gépre a beszállást 12 óra 45 -kor kezdtük meg. A gépen, a személyzet bejelentése szerint a "földi" légkondicionálás nem volt működőképes, ez a gép Budapestről történő indulásakor már ismert tény volt. A repülőgépen kb.15 perc után kezdett elviselhetetlenné válni a meleg, a párás levegő. Az elviselhetetlen jelző semmiképpen sem tekinthető túlzásnak, hiszen a kinti hőmérséklet legalább 50 celsius fok volt, illetve 178 ember volt összezárva, gyakorlatilag légcsere nélkül.

Nagymama a görögországi poszton felbuzdulva nekünk írta meg élete első nyilvános panaszkodását. Azt írja, hogy a budapesti Der Tour New York-ban ejtette arcra a klasszikus módszerrel: nem azt a szállást kapta, amit itthon a prospektus alapján várt és ígértek neki, tehát amiért fizetett, a pénzt mégsem akarják visszaadni. A mi szívünk elszorult, ahogy a karakán nagymama élményeit olvastuk, kétségtelenül kedvenc mondatunk volt, a "nem is gondoltunk semmi rosszra, de ahogy az kinézett, egy magára adó magyar vagy más nemzetiségű disznó sem költözött volna be." Átvert ügyfélségen kívül is szívünk csücskei a nagymamák, úgyhogy szátokra vigyázni.

Olvastam a görögországi cikket, feháborító hogy egyes utazási irodák mit nem engednek meg maguknak. Én is hasonló cipőben járok, három és fél hónapja hadakozom a budapesti Der Tours Váci úti irodájával egy náluk befizett, de igénybe nem vett szolgáltatás dijának visszafizetéséért.

Újabb saját zsebre dolgozó közlekedési munkatársról kaptunk beszámolót, ezúttal Kristóf írta meg, hogy a 150-es busz vezetője a budapesti Péterhegyi út és a Szoborpark között hogyan akart 210 helyett 150-ért nem adni jegyet. (Kristóf nem említette a konkrét járatot, de ha BKV-buszról van szó, akkor a 150-es az, ami a Szoborparkba megy és megáll a Péterhegyi úton.) A Homáron már sok hasonló történet jelent meg, az olcsó megoldást elfogadó utasok figyelmébe ajánlom, amit Kristóf is leír, hogy a potyázással lehet, hogy kedvenc járatunk megszüntetéséhez járulunk hozzá.

Smacika nem érti, miért úgy intézte az Alba Volán, hogy ha egy buszjárat utasai úgyis megszívták, legyen rossz a szembejáraton ülőknek is. Magyarázatra váró történet alant:

Egy osztálynyi gyereket éjszakáztatott a MÁV Mezőtúron. Ha van hely, ahol az "elképesztő" jelző igazán el lett koptatva, akkor az a Homár, de mit tegyünk. A folyamatosan korszerűsödő, utasbarát vasúttársaság egyszerűen ott hagyott egy vonatrakomány embert - köztük a budapesti Vörösmarty gimnázium 13. a osztályát - éjszakára Mezőtúron, anélkül, hogy információt, segítséget vagy néhány mentesítő buszt adott volna nekik. Az osztályfőnöknő alant elmeséli, hogy mindeközben a MÁV telefonos operátorai - hogy is fogalmazzak - nem bontották ki az igazság minden részletét, amennyiben az érdeklődő szülőknek azt állították, hogy a vonatokat folyamatosan indítják. Pedig nem is. Este nyolc tájától hajnali kettőig dekkoltak Mezőtúron, végül hajnali öt után futottak be Budapestre.

Fantasztikus, hogy a magyar emberekben micsoda gyűlölet halmozódott fel minden és mindenki, akár saját potenciális ügyfeleik iránt is. Vegyük például Tamást és az RGB-WEB Bt. Autóbusz Szolgálatát. Tamás, nem meglepő módon, autóbuszt szeretett volna bérelni tőlük, ezért érdeklődő levelet írt a cégnek. Papp Gergelynek talán borzalmas napja volt éppen, de ez kit érdekel: egészen kivételes arroganciával sikerült olyan, párját ritkítóan agresszív válaszlevelet írnia, ami előtt - bevallom - én magam is értelenül állok. Mi vezethet rá egy önmagát talán üzletembernek képzelő figurát - de ha már itt tartunk, akárkit - hogy ilyen tónusban bunkóskodjon egy ismeretlennel? Próbáltam belehelyezkedni P. G. bőrébe. Nyilván az a mondat akasztotta ki, hogy "Kérem vegyék figyelembe, hogy egyetemi kollégistákként anyagi lehetőségeink korlátozottak." Na de ez nem egy annyira abszurd mellékmondat a teljesen semleges ajánlatkérő levélben, hogy hasonló támadást váltson ki. Vagy mégis?

Janus-arcú élet sorozatunkban megint egy panziós sztori következik, abból a fajtából, amelyiknél minél mélyebbre ás az ember, annál kevésbé biztos abban, hogy mindig a Naiv Ügyfélnek van igaza. Persze az ellenkezőjét sem akarom állítani.

A dolog úgy kezdődött, hogy a következő levelet kaptam Erikától:

Tekikatona egyszerre két Volánbusz-specialitást is kiélvezhetett: előbb a saját zsebre dolgozó sofőr áldozata lett Pomáz és Csobánka között, majd másfél év múlva megborzonghatott, hogy a közlekedési cég behajtói személyesen dobták a (jogtalan) pénzbefizetést követelő levelet a postaládájába. A jelenség ismerős, korábban megírtuk annak a Naiv Ügyfélnek a történetét, akihez be is csöngettek az ijesztő külsejű, kopasz szakemberek. Úgy tűnik, most is egy hasonló csapat léphetett akcióba a Pilisben.

Angelika a Malév túlfoglalásának köszönhetően nem fért fel egy Stockholmból Budapestre induló gépre. Mivel nem akart másnap menni, csak az stewardesseknek fenntartott lehajtható székre tudták besuvasztani. Panaszára a Malév exkluzív várótermükbe invitálta, bár állítólag ha a másnapot választja, normálisan kártérítik. Már nincs messze az idő, amikor a csomagteret is kiadják kedvezményesen:

Tegnap csillapodtak le bennem, egy juliusi utazas hullamai. De azert a totalis lelki bekem erdekeben szivesen megosztom a nagyvilaggal. Nem megyek reszletekbe, az esemenyek pontosan kiderulnek az alabbi levelezesunkbol.(Bocsanatot kerek, de nincsenek ekezetes betuim.) Csak annyit fuznek hozza, hogy nem is tudom mit vartam a Malevtol. Nem szamitottam a jegyem relative borsos aranak visszateritesere, nem szamitottam egy luxusutazasra valo meghivasra. Vagy mondjuk a jegy araba foglalt etkezes keretein belul dupla adag elorecsomagolt, kiszaradt szendvics felajanlasara. Azonban az exkluziv varojukban eltoltheto varakozasi ido, nalam kicsapta a biztositekot. Mondjuk meltanyosnak talaltam volna egy 10%os kedvezmenyt a kovetkezo jegyvasarlasomra. Ez nem lett volna akkora anyagi veszteseg a cegnek, megis europai kiszolgalasban lett volna reszem es talan eltem volna a lehetoseggel. Igy a kozeljovoben biztosan nem oket fogom valasztani...