Gabi megdöbbenve fogadta az utazási iroda még a néhai Malévtől származó, 5 példányban elkészítendő Szülői nyilatkozatát, amit valaki szerint mindkét szülőnek tanú előtt kell aláírnia, hogy áldását adja a gyerek közlekedésére:

Egyiptomba utazom a gyerekemmel. Van útlevele, én vagyok az anyja. Az utazási iroda küldött nekem egy ilyen nyilatkozatot, hogy töltsem ki, írassam alá  tanúval, a gyerek apjával! Mindezt azért hogy nehogy el akarjam rabolni a gyereket (akit egyébként én nevelek, van útlevele, amit az apjának is alá kell írnia).

Soha életemben nem hallottam erről, milliószor utaztam a gyerekkel, és hát basszus van neki útlevele. Azért az csak egy erősebb okirat bármilyen gyártott papírnál?!

Egészen elképesztő vonatos történet, ami lehet, hogy nem a MÁV hibájából történt! A német precizitásnak nincs határa. A kollégák valami új típusú tűzvédelmi engedélyt kerestek a magyar kalauzokon, aztán amikor az nem volt, deportálták az összes alváshoz készülődő utast az ülőhelyekre. Amikor az érintettek a kifizetett jegyeket lobogtatva tiltakoztak, a kallerek rendőrt hívtak, és addig nem ment tovább a vonat, amíg mindenki fel nem kelt:

A München-Budapest közvetlen éjszakai vonaton mától tűzvédelmi okokból tilos az új hálókocsikban aludni, akkor is ha helyjegyet váltott az utas. Állva kell a szomszéd vagonban várni amíg a vonat el nem hagyja Németországot (kb hajnali 1-ig), ami után az utasok viszamehetnek a hálókabinba, mert Ausztriában és Magyarországon már nincsenek ilyen tűzvédelmi előírások.

Túlsokadik orangewayses naiv ügyfelünk az utolsó járattal indult Prágába, de csak a határig jutott, mert lerobbant a busz. Eddig semmi különös, mondhatni hagyományos 99,5%-os rendelkezésre állás. De minthogy mindez hajnalban történt, se diszpécser, se másik busz, se semmi, egészen délelőttig:

Orangewayes történettel gazdagítanám, a már amúgy is igen hosszú listát. Péntek este féltizenkettőkor indult volna járatunk Budapestről-Prágába. A busz háromnegyedkor állt be, tehát fél órás késéssel, de elindultunk. Két órával később a hatartól alig pár km-re, éppenhogy sikerült becsusszannunk egy benzinkútra, amely az első Magyaroszágon igen "nyugatinak" számító étteremlánccal van összekötve. Ekkor még nem gondoltuk, hogy az semmi, hogy két órája ülünk egy hűtott buszban, amiben maximum 10 celsius fok lehetett. Azt mondták a sofőrök, állunk egy kicsit, pihenőt tartanak. Egy órával később hajnali 3kor azt mondták, állunk még egy kicsit, meghibásodott a motor. Ez így ment hajnali 5ig...

Naiv ügyfél kitartó csapatának 20 perc alatt sikerült buszvezetőt intéznie este 11-kor a fehérvári buszvégállomáson, mert a járművük ugyan bent állt, sofőr nem járt hozzá:

Élménydús volt a tegnapi nap. Egy amúgy kellemesen eltöltött nap után jött az est negatív csúcspontja: 22:40-es bicskei busz fehérvárról... Busz volt, ott állt a piac téren, csak épp a sofőr szublimált. Vagy 30-an vártunk a már sötétbe burkolózott állomáson. 23:00-ra annyit sikerült intézniük, hogy aki a berényi járatot csinálta azt visszahívták, és csinálhatott egy bicskei kanyart is. Őt speciel sajnáltam hogy ő szív az impotens vezetés miatt. 23:30-ra vissza is ért a piac térre. Éjfélre haza is értem. Kissé röhejes, hogy egy-két "mindenre vállalkozó" balkáni járatot üzemeltet. Eddig sem volt problémamentes a szolgáltatásuk, de ez betette a kisajtót. Még ez a magáncég reklámozza magát azzal a szlogennel hogy "Biztos útitárs"? Inkább az "egyszer odaérünk" a jó szlogen. Kösz Viszló Trans!

Indulás előtt negyedórával bezárták a Wizzair milánói járatának ajtaját, és közölték naiv ügyféllel, hogy másnap új jegy megváltása után utazhatnak legközelebb. Másnap érdekes módon 10 perccel később zárták be a gép ajtaját, és aznap senkit nem hagytak le:

Budapest-Milánó a gép reggel 6:00-kor indul. Kapuzárás 5:30. Ez szerepel a beszállókártyán. Átmegyünk az összes ellenőrzésen és a fent nevezett kapun. GYALOGOSAN jutunk a hangárig, ahol 5:46-kor a Wizzair képviselője kemény arroganciával közli, hogy nem szállhatunk be, mert a GÉP AJTAJÁT 5:45-kor bezárták. Ordítva intézi, hogy csomagjainkat szedjék le a gépről. (Ez kb. 10 percet vesz igénybe.) Mi csak állunk és kétségbeesetten bámulunk. Sehol nem közölte a Wizzair az 5:45-ös gépajtó zárást saját honlapján.

Vissza a reptér érkezési oldalára egy kedves utaskísérővel, aki együttérzően szabadkozik. Nagy nehezen visszakapjuk a bőröndöket és a Wizzair pultjánál fejenként újabb 29.500 Ft-ért vehetünk jegyet másnap reggelre. A jegyeladó félreérti, a csomagok számát így „módosítani kell” és bár Ő hibázott újabb 9000 Ft-ot fizetünk. BOTRÁNYOS.

Naiv ügyfélnek felárral kellett újrafoglalnia a repülőjegyét, mert hiába utalta át a pénzt, a Budavár Toursnak nem sikerült elsőre rögzítenie:

Remélem sikerül ezt is bele tenni, tanulságos, hogy sose vegyél repjegyet online a BUDAVAR TOURS-on keresztül mert majd 420 euród elveszik, ők mégcsak szólni is elfelejtenek róla, hogy hoppá nincs foglalásod, a pénzed pedig úszik. Pedig mindent úgy csináltam, ahogy azt kell.

A minap rendeltem (volna) meg a jegyemet a Kanári-szigetekre. Gondoltam megkeresem azt a szolgáltatót, ami kevésbé drága, de megbízható. BUDAVAR TOURS. A kedves, sokatmondó, de surmó szolgáltató, ahol nemcsak a cégen belüli kommunikáció nem megy, de a visszautaló pénzzel is még engem akarnak terhelni, hát köszi! Mint kiderült, rossz a szerverük, legalább is nem ugy működik ahogy kéne (észrevételek), a kártyával való fizetés kampó, és az átutalás is csak úgy, hogy 1000-szer írok online az ügyfélszolgálatosokkal talán sikerül.

Aztán egyszercsak kiderül, hogy se foglalás se semmi. De a pénz ott van, valahol.

Múltkor volt egy orangeways ügyfél, akik légkondicionált Mercedes buszt kaptak, amikor ottfelejtették őket Prágában. Emiliáé viszont annyira szakadt buszt kaptak, ami 3,5 óra késéssel érkezett meg hajnalban:

Augusztus harmadikán Prágából szerettem volna hazatérni az este 11 órai járattal. Megjegyzem az odaúton semmi baj sem volt, pontosan érkezett a busz Népligetbe és időben érkezett Prágába. Tehát 11 előtt kivonultam a kocsiálláshoz, elmúlt 11 óra, a busz sehol, aztán éjfél is, még mindig semmi. Egyedül fiatal lányként ez annyira nem szórakozatott, egy nagyon kedves magyar pár volt a közelemben, így egy kicsit kevésbé volt félelmetes a pályaudvaron, ahol csak mi, az Ow utasai ücsörögtünk, magyarok és külföldiek egyaránt. A pályaudvar személyzete akkurátusan zavarta el az alvó hajléktalanokat a padokról, tőlünk csak annyit kérdezett: Orangeways? Az ügyfélszolgálaton nem vették fel a telefont. A bizonytalan wifibe kapaszkodva végigböngésztem a reggeli járatokat, a vonatot, de sehol nem volt szabad hely, úgyhogy kezdtem kissé kétsegbe esni, ami teljesen érthető, joghallgatóként elég vádirattal találkoztam már, amiben szerepelnek a fiatal-lány-éjszaka-egyedül kulcsszavak, így amikor már ismerősöket hívtam az éjszaka közepén, hogy kocsival értem jönnének-e, 3 és fél órás késéssel, kettő óra harminc körül megérkezett a busz.

Ismét Prágából indulunk Budapestre az Orangewayssel, ezúttal viszont a különös anomália nem az lesz, hogy az út során a kerékig lebomlott a busz, hanem az, hogy milyet küldtek helyette:

Idén nyáron utaztunk a párommal Prágába egy három napos nyaralásra, melyet már jó előre lefoglaltunk mind szállás mind pedig utazás tekintetében. A Budapest-Prága utat vonattal tettük meg, visszafelé azonban éjszaka nem indultak megfelelő időpontban vonatok, ezért inkább busz és az OW járatai mellett döntöttünk. Ekkor még nem sejthettük, hogy az 5.500Ft-os buszjegy a kalandokat is magába foglalja. Mikor megvoltak a jegyek, a párom kollégájának mesélte hova és mivel készülünk nyaralni, mire a kolléga kérdően nézett rá, majd a következő szavak hagyták el a száját: „Ilyen olcsó? Csak nem Orange Ways?” – neki már több rossz tapasztalata volt az utazási irodával. Mi még akkor mit sem sejtve, belevágtunk és megkezdtük utazásunkat, egy csodálatos 3 napot töltöttünk Prága városában, mikor is elérkezett a haza út….

Naiv ügyfélt visszazavarták másodosztályra, miután szóltak neki, hogy menjen előre, mert Szombathely előtt le fogják csatolni a hátsó vagonokat. Aztán lecsatolták:

Kikerestem az elvirán egy megfelelő vonatot Budapestről Szombathelyre. Gyors, másodosztály, tökéletes. Sprint a déliben, épphogy elkaptam a szerelvényt. Felugrok, indul is, kérek egy jegyet a kalauztól. Természetesen jól megsarcoltak, mert nem az állomáson vettem a ticketet, ahogy ennek lennie kell. A kalauznak 10 perc szarakodás után sikerült kinyomtatni a Szombathelyre szóló másodosztályú jegyet a gyorsvonati pótjeggyel és annak kamataival. Fizettem, majd megjegyezte, hogy majd menjek előrébb az első kocsikba, mert a 4. vagon után lecsatolják a vonat végét Celldömölknél.

Az élet minden területén érdemes körültekintően tájékozódni, mert például a 14 dolláros amerikai beutazási engedélyt is meg lehet venni 79 dollárért:

Néhány hét múlva az USA-ba utazom és, mint "csippes" útlevél tulajdonosa, szükség van még egy beutazási engedélyre, ún. ESTA-ra, ami annyit tesz magyarul, hogy Electronic System for Travel Authorization, tehát elektronikus utazás-engedélyezési rendszer. Gugliba be: ESTA, 3. találat: ESTA (Beutazási Engedély az Egyesült Államokba) kérelem magyar állampolgároknak, www.esta.us/magyarorszag.html site, ami elég megbízhatónak tűnt. Végigmentem, kitöltöttem amit kell, a kérelem végén fizetés az engedélyért, 79 dolcsi, fog szív, de hát annyi az amennyi, kifizet és aztán jön az eszmélés.