Szeret sor nélkül várakozni? Minden vágya, hogy olyasvalamiért fizessen, amit pont el szeretett volna kerülni? Szereti, ha a cégvezetés személyesen ugatja le? Bizonyára kismillió ilyen hely van (mondjanak még!), mindenesetre most D. repülõjegyvásárlási élményein csámcsoghatnak:
Életünk nagy utazásához foglaltunk telefonon repülõjegyet, világ másik vége, két átszállás, sokszázezer forint. A telefonon (úgy tûnt) még semmi probléma nem volt, biztosítottak róla, hogy a nekünk tetszõ árú jegy bír a következõ tulajdonságokkal: elektronikus (azaz nem kell heteken keresztül izgulva õrizni a kis indigó-papíros füzetecskét) és lehet ülést foglalni a 10-12 órás szakaszokra (azaz ülhetünk/alhatunk egymás mellett mint házastársakhoz illik), sõt, mi több, ezt meg is tették számunkra. Teljes a nyugalom, a megadott határidõn megjelenünk az irodában, hogy otthagyjuk néhány havi fizetésünket. Az ügyintézõ kolléganõ teljes apátiában és monotóniában eldarál néhány információt és küldene a pénztárhoz, de mi szeretünk mindent tudni, ezért kérdezünk. Lehet, hogy ez volt a hiba…