Fiatal olvasóink mindig arra vagy arra gondolnak. Még egy étlapot sem képesek hülye röhögcsélés nélkül végigfutni. Na mit tippelnek, TGT-Team melyik fogásnál röhögött fel a Zemplén-beli Pálháza kisvasútállomása közelében lévő étteremben? Bár arról nem írt, remélem lendületes afterpartyt nyomtak a síneken.

Gyorsan megérkezett Róbert, az igazgató válasza H. levelére, és az abból készült posztra. H. egy jeges szenvedéssel teli hosszú hétvégéről számolt be nekünk. Az egri Hotel Korona vezetője felhívja a figyelmet az olvasónk történetében előforduló logikátlanságokra, de az ő levele közben újabb kérdőjeleket rajzolt az arcunkra. Mi ez a teszkós melegítőkészülékvásárlás? Ha egyszer nem tiltakozott semnmi miatt a vendég, hogy került szóba a fűtőtest? És miért akart volna venni egyet? Szó esik ezen kívül egy feltételezett, de ki nem mondott spermafolt méretéről, az azonban nem derül ki - ezt mondjuk csak maga H. mesélhetné el -, hogy ha ennyi borzalmat tapasztalt napokon át, miért nem fordult közben egyszer sem a szálloda valamelyik menedzseréhez. Talányok alant.

Na most aztán van itt minden: wellness nemlétező fűtéssel, lejoghurtozottnak remélt pokróc, kifogásolt vacsora, túl közvetlen pincér és mocskos zuhanyzók. Van az stílusú vendég, akinek mi is a nyakába öntenénk a levest, de mondjuk ha hideg van odakint, akkor illik fűteni, az tény.

Tisztelt Korona Hotel!

Kérem engedjék meg, hogy pár észrevételt tegyek szállodájukkal kapcsolatban. Múlt héten pénteken, 16-án érkeztünk és vasárnapig élveztük az Önök vendégszeretetét, amelyet valószínűleg soha nem fogunk megismételni és sajnos erre biztatjuk majd ismerőseinket is. Eger viszont nagyon szép.

"Ugyanaz a másik oldalról" című sorozatunkban egy vendéglátós meséli el, milyen a magyar, ha vidéki szállóban konferenciázik. Nagyvonalú urak és disztigvált hölgyenek lejtenek el előttünk, miközben bugyborog a pezsgő és izzik a testiség. Ezt a levelet afféle bemelegítésnek szánjuk, hajrá vendéglátósok, itt az idő a visszavágásra, akinek van jó parasztügyfeles-konferenciás sztorija, az írja meg a Homárnak!

Évi a TGI Friday's különbejáratú Torkos Hétfőjén szembesült azzal, hogy étkezési jeggyel fizetni speciális kedvezmény. Ennyire rossz a kajajegyek árfolyama? Azt hitte a Homár, hogy már mindenki mindent azzal fizet:

Minden héten hétfőn el szoktunk menni vacsizni, általában egy mexikói étterembe a körúton. Mivel azonban a munkahelyen kapott, étkezési jegyes tömbben egy jó ideje Rosinteres ebédjegy is van, gondoltuk ma a Westendben lévő Fridays-be megyünk. Rengeteg ilyen 1000 Ft-os papírka összegyűlt, ideje volt legalább egyet-kettőt felhasználni. Utánanéztünk a felhasználási feltételeknek: akkor használhatunk fel egy ilyet, ha legalább 2000 Ft értékben fogyasztunk. Ha mindenki külön fizet, akkor külön-külön is elfogadnak egyet, de a 12% szervízdíjat így is, úgy is felszámolják. Mondjuk szerintem ez kicsit sok, pláne, hogy előre kijelentik, hogy ennyit hozzáírnak. Szívesen adok ennyit, vagy még többet, de csak önként, miután a kiszolgálás jó volt. De nem baj, legalább kicsit fogy az utalvány mennyisége, és ez örvendetes. Legalábbis először így tűnt.

Zsuzsanna fel van háborodva azon, hogy nálunk a borravaló elvárt és kötelező, a külföldieknek meg szinte felszámolják előzetes figyelmeztetés nélkül. Férjének olasz családja előtt égett be a For Sale étteremben, ahol a magyar rendszerhez nem szokott olasz após elfelejtett borravalót adni, ezért üvölteni kezdtek vele.

Egy olyan fenoménról írok, ami már egy ideje böki a csőrömet. Szóval a magyar borravaló rendszerről. Én abban a hitben nőttem fel, hogy borravalót akkor illik adni, ha elégedettek vagyunk a kiszolgálással és az étellel, vagy egyáltalán egy szolgáltatással. Persze korai huszas éveimben hamar megtanultam, hogy ha kell, ha nem, akkor is kell adni, mert a pincérek keveset keresnek stb.

Az ismert online szerző pont ugyanúgy járt, mint előtte több ezer online olvasó: éveken át naponta kéjesen végiggusztálta a Homár posztjait, és az hitte, hogy vele ez sosem történhet meg. Aztán egy nap benyújtották neki a számlát. Elnézést a borzalmas viccért, de ezúttal szó szerint ez történt, Bede kolléga számláján a Robinson étteremben túl vastagon fogott a cerka. Meg voltak más bajok is, ezekről alant számol be a szerző, aki semmi kivetnivalót nem lát abban, ha turistákat húznak le, node milyen az, ha magyar üt magyart? Homárszüzesség-elvesztés alant.

Akit hozzánk hasonlóan felháborít az alávaló MSZP-sek, hitvány fideszesek, rongy SZDSZ-esek és társaik által megszavazott csendrendelet, majd az azt követő nevetséges önkormányzati hazugságcunami, az hétfőn délután ötkor elmehet tüntetni az önkormányzat épülete elé, az Eötvös utca elejére. Az akciót az érintett vendéglátóhelyek szervezik. Részletek itt, csak facebookosoknak, a többieknek meg alant a lényeg, kimásolva:

Janus-arcú élet sorozatunkban megint egy panziós sztori következik, abból a fajtából, amelyiknél minél mélyebbre ás az ember, annál kevésbé biztos abban, hogy mindig a Naiv Ügyfélnek van igaza. Persze az ellenkezőjét sem akarom állítani.

A dolog úgy kezdődött, hogy a következő levelet kaptam Erikától:

Kökényszemű Katica kalandja a zaklatott pécsi vendéglátóssal igazán vérforraló. Katica másfél éve rendszeresen kávézik ugyanott, levele szerint ezelőtt csak egyszer panaszkodott, mert nem volt jó a teája. Most a kávé nem volt elég forró, neki pedig volt képe azt kérni, hogy ugyan melegítsék már meg. Ekkor elszabadult a pokol.

Drága Homárkám!
 
Csakúgy mint Te, én is rajongok a frissen őrölt és főzött kávéért. Ezért, ahol megláttam szerte az országban a Semiramis logót betértem, mert tudtam, hogy a név garancia a legfinomabb kávéra és az európai szintű kiszolgálásra. Élvezettel ittam ilyenkor egy melange-ot, vizet, ettem isteni csokis tortát, a központi idegrendszerem felserkent, boldog voltam. Eddig. A sorsom - mint jól tudod Homikám - másfél éve elvetett Budapestről Pécsre, azóta tehát a pécsi Király utca 33 szám alatti Semiramisba járok kávézni havi rendszerességgel. Kellemes hangulatban teltek a kávézások, kifogástalan volt minden. Eddig.