Lola és a barátnői leánybúcsúra érkeztek a Nagymező utcai mulatóba, ahol a pincér a maga módján jobban mulattatta őket egy tucat DJ-nél és chippendale-fiúnál. Először bedobta, hogy fejenként 3 ezer forint a minimális fogyasztás az emailben megrendelt asztalnál, aztán, túlkoros örspénztárosként megpróbálta előre beszedni a pénzt. Vidám mulatság alant:

Gergely még júliusban írt nekünk az őt elüldöző pincérről. A poszt után nem sokkal ígéretet kaptunk az eset kivizsgálására, most pedig megérkezett az üzemeltető válasza: a vendégekkel tahó alkalmazottat kirúgták.

Tájékoztatom, hogy a Pécs - Kassa között közlekedő IC.-n tett bejegyzését kivizsgáltuk és az alábbi határozatot hoztuk.

A járaton dolgozó XY a viselkedésére elfogadható magyarázatot nem tudott adni, védekezését nem tudtuk elfogadni.
XY munkaviszonyát ( a visszatérő utasreklamációk figyelembevételével és mérlegelésével) m e g sz ü n t e t t e m.

Az okozott kellemetlenségekért szíves elnézését kérjük, reméljük hogy hamarosan ismét igénybe veszi étkezőkocsi szolgáltatásunkat és tapasztalni fogja hogy a nálunk dolgozó mintegy 60 felszolgáló az Ön megelégedésére, az elvárt szakmai normák szerint végzi munkáját.

Diacell Kft.

Az alábbi panasz azt illusztrálja, hogy ugyanaz a dolog milyen eltérő hatást képes kelteni a fogyasztókban, akár egy családon belül is. A téma a zamárdi Mauro étterem, ami, ha valaki nem ismerné, igazi különlegesség, amennyiben Balaton-parti, látványosan álolasz kinézetű, bónusz műpálmákkal, de a tulajdonosa mégis igazi olasz. A kaja közel sem hibátlan, de én igen rossz halsütödéken edzett szájpadlású zamárdi nyaralóként alapvetően bírom. A hely igazi különlegessé azonban az, hogy a pincérek néha kórusban felüvöltenek, mint a veszett farkasok. Én ezen majdnem olyan jól mulatok, mint a Pornolizeren, Szemtanút viszont halálba idegeíti. megkérdeztem Homár Imolát az előbb, és kiderült, őt is kikészíti az őrült kiabálás, aki már járt ott, mondja meg, mit szólt hozzá!

Zoltán családdal tervezett Balatoni nyaralása nem zajlott zökkenőmentesen: a szállodájukban partizott a Siófokra érkező külföldiek leghangosabb különítménye, ittas turistalányok dörömböltek éjszaka az ajtaján, de hiába reklamáltak, a hotel személyzete csak 10 perc csöndet, vagy egy hasonlóan rumlis szállást tudott intézni a fizető vendégeinek. Zoltán szerint a szálloda nem vette figyelembe, hogy egy 3 éves gyerekkel utazott, ezért panaszt tett mindenkinél, akit csak ért.

Idén a Balatonra egész pontosan Siófokra és azon belül a Hotel Hungáriára esett a "választásom". Hogy miért idézőjelben? Mert nem ezt szerettem volna. Tudom, szerencsés ember nem lehetek, ha már a magyar "vendégszeretetre" számítottam. Kezdődött azzal, hogy a www.balcsi.hu honlapon keresztül fogaltam szállást 3 felnőtt és egy 3 éves gyermek részére.  Igen komoly jelentősége van a 3 éves kornak, nem tudom ki emlékszik erre, de ebben a korban még igencsak hasznos egy kiadós alvás.

Janus-arcú élet sorozatunkban ismerkedjenek meg DA-val, óvodás kislányával, illetve a szedresi Lovas Udvarházzal. DA kislánya megnyert egy óvodásoknak kiírt, lótémájú rajzversenyt. A fent említett istálló által felajánlott díj meglepően nagyvonalú volt: egy éjszaka szállás a lovaspanzióban az egész családnak, reggeli, vacsora, fejenként egy óra lovaglás plusz közös sétakocsikázás. DA azt írja, hogy a sokk akkor jött, amikor beugrottak Szedresbe megbeszélni, mikor vegyék igénybe a díjat: a lovaspanziós hölgy DA szerint durva hangnemben beszélt velük, gyanúsítgatta őket és spórolni próbált rajtuk, majd, miután emailben lemondtak a nyereményről, még csak nem is válaszolt. Felhívtam az említett nőt, aki egészen másképp adta elő a történetet, és DA sztorijának több pontjáról egyenesen azt állította, hogy nem igazak.

Íme először DA levele:

Az amerikai rendőrök folyamatosan játszott, rohadtul hangos popzenével készítik ki a legszívósabb bűnözőket, ha azok beveszik magukat valami jól védhető rejtekhelyre.  A magyar vendéglátósok drága hangrendszer helyett ugyanezt tudják ütvefúróval is. Ismerkedjenek meg a visegrádi Hotel Silvanussal, ahol a terrorvendégelhárító egységek félmunkát végeztek névtelen olvasónkkal, ugyanis egészen durva eszközökkel sem tudták elüldözni. pedig, mint az a fenti videóból és a lenti szövegből kiderül, próbálkozni próbálkoztak.

Judit és 60 vendége tuti nem mennek többet a Menta Teraszba. Svédasztalos vacsorájuk első körben csak a csapat felére volt elég, a tulaj és a pincérek ugyanazt a pökhendi stílust hozták, a saláta meg homokos volt:

Nem vagyok egy kötözködő típus, nem szoktam visszaküldeni az ételt és nem szokásom panaszkönyvekbe sem írni. De a következő eset még nálam is kiverte a biztosítékot. Adva volt egy évzáró hastánc előadásunk, amire hónapok óta készültünk. Próba próbát követett és a legjobbat szerettük volna nyújtani a meghívott közönségnek. Rábukkantunk egy remek helyre, melynek adottságai tökéletesen megfeleltek az előadás helyszínének, ez volt a Margit körúton található Menta Terasz. Első ránézésre beleszerettünk, bár már akkor is feltűnt, hogy a pincér tüntetőleg jó sokáig nem szolgált ki. De azt gondoltuk, biztosan csak rossz napja van. Másnap találkoztunk az üzletvezetővel, leszerveztük az eseményt és kértünk tőle egy menüajánlatot, hogy kb. 50-60 főt hozunk az eseményre, vacsorával kedveskednénk a vendégeknek a tánc után. Küldtek is egy ajánlatot, lehetett választani 3 főétel és 2 desszert közül fejenként 2600Ft-ért. Az ajánlatot elfogadtuk. Mikor leadtuk a létszámot, hogy 59 fő érkezik a részünkről, akkor szóltak, hogy az már túl sok ember a felszolgáláshoz, így svédasztalra fogják kitenni az ételeket. Ezt is elfogadtuk, sőt leadtuk, hogy ki mit kér pontosan.

Nem egészen világos, miért volt büdös Attila üdülési csekkje, az amúgy üdülési csekket elfogadó helynek felmatricázott Párizsi Udvar étteremben Keszthelyen. Mielőtt bementek, direkt kérdezték, hogy ugye tényleg lehet játékpénzzel fizetni, aztán a teljes személyzet, a tulajdonost beleértve csak nézett bután, hogy készpénz:

Imádom Keszthelyt, mert gyönyörű. A keszthelyen a kastély tőszomszédságában található "Párizsi Udvar" nevű éttermet viszont nem imádom. Sőt. A történet amit elmondok, 17.-én pénteken esett meg, és úgy fél kettő körűl indult. A megértéséhez tudni kell, hogy - mint az már kiderűlt -, mi nem fizettünk a szállásért (nem voltunk túristák), ezért aztán tetemes mennyiségű üdülési csekkünk maradt meg. Amit tudtunk, azzal fizettünk, de főleg a közlekedést, egészen addig, amíg szerdán egy szemfüles pincér nem közölte velünk egy étteremben, hogy bizony azzal is tudunk fizetni az étkezésért. Mi pedig, mivel nem vagyunk ellenségei a pénzünknek, ezután tudatosan kerestük a helyet, ahol enni is tudunk és pénzbe sem kerűl - egyszóval az "elfogadó" éttermeket. Így jutottunk el pénteken kettő óra körűl a "Párizsi Udvar" étterembe, ahol a kapuban álló, beinvitáló hölggyel leegyeztettük, hogy bizony itt is lehet ÜCS-vel fizetni. Igen ám, de kettőkor még nem igazán voltunk éhesek - én később szoktam ebédelni, feleségem pedig babát vár, így elég kiszámíthatatlan az étvágya -, úgy döntöttunk hát, hogy előbb elmegyünk a kastélyba, és csak utánna ebédelünk. Így is történt.

Lehessen részegen ismerkedni, lécci!

Tényleg nagyon vicces, amit a VI. kerület szabadlábon lévő önkormányzati képviselői bohóckodnak. Ugye kitalálták, hogy a város szórakozónegyedében szeptember 1-től este 10 után kijárási tilalom lesz helyszíni kivégzéss terhe mellett bezárnak a 10kor beinduló alkoholdíler helyek. Csókolom, tetszettek volna a füvet legalizálni, akkor nem lennének részeg hangoskodó fiatalok. Semmisejó, mi? Ez ellen holnap, július 24.-én este 8-kor össznépi koccintás lesz a Jókai téren, tessenek minél többen lenni. Szerencsére amilyen uborkaszezon van, még 50 ember diétáskólázása is be bír kerülni a szombati híradókba. A dolog egyetlen szépséghibája: "A szervezők azt kérik, poharat és alkoholmentes innivalót hozzanak magukkal a koccintók, mivel a kerületben tilos közterületen alkoholt fogyasztani." Pfff. Csirkék.

Engem idegesítene, ha valaki juszt is csónakot akarna bérelni tőlem, igaz én nem írtam ki nagy táblára, hogy "csónakkölcsönzés". És nem is egy kikötőben vagyok megtalálható. Xapa Gárdonyban hitt egy reklámnak, aztán lógó orral, vízijármű nélkül távozott, Így történt: