Az ember azért hajlandó extra díjakat fizetni, mert szeretne magasabb szintű szolgáltatásban részesülni, vagy épp bebiztosítani magát valami hátrányos szitu ellen. Na, Gáboréknak egyik sem jött össze. A Békéscsaba-Budapest vonatút utazási körülményeit 2. osztályon az ember persze nem a szexi és luxi közé lövi be, de a fotók alapján azért bőven lenne mit pofozni ennek a kocsinak az állapotán. Az meg tényleg agyforralós, ha mindezt a lepusztultságot sikerül plusz pénzért magad köré igényelni.

Kedves Homár!

Abban reménykedve, hogy kényelmesen utazunk Békéscsabáról Budapestre vonattal vállalható körülmények között, helyjegyet vásároltunk a másodosztályra. A helyjegy a szerelvény román kocsijaira szólt, amin mindenhol szemét volt eldobálva és a huzatok gusztustalanul el voltak kopva, ismeretlen eredetű foltokkal tarkítva. Miután a MÁV-nak ezt szóvá tettem, megtudtam, hogy a saját maguk által kreált szabályzat, amit bármikor módosíthatnának, csak akkor engedélyezi a vételár visszatérítését, amennyiben "az Utas, a fűtés/hűtés/világítás hiánya, 10 percet meghaladó késés, zsúfoltság miatt eláll az utazástól". "Sajnos" nem áll módjukban kisorozni a román kocsikat, de ígérik, hogy felveszik a társosztállyal a kapcsolatot, hogy vegye fel a társvasúttal a kapcsolatot.

Hát ebben a büntetéssztoriban sehogyan sem jön ki a matek:
- Az Elvira szerint a Keletiből Tápiószelére a vonatjegy ára 1300 ft,
- közalkalmazotti igazolvánnyal 650 ft.
- A pótdíjas táblázat alapján a menetjegyen felül fizetendő büntetés 500 forinttól 8000 forintig terjed, attól függően, hogy milyen kihágás alapján róják ki.
- A kiküldött 9600 forintos csekk összege  még a legmagasabb, 8000-es tétellel sem jön össze,
- de ráadásul hogy a levél alapján a két békés könyvtáros semmi olyat nem tett, ami miatt ebbe a büntetési kategóriába kellett volna kerülniük.

Rákérdezünk a vasúttársaságnál az ügyre.

Kedves Tékozló Homár!

Nem sokat remélek a MÁV-tól, így Önöknek is írok, remélve, hogy nyilvánosságot kap az ügy. Az alábbi eset történt meg velem:

Tisztelt MÁV!

Szeptember 2-án a Keleti pályaudvarról jöttünk haza az első vonattal, (04:10) Tápiószelére, Szolnok felé. Az automaták sötétek voltak, a pénztárban ami akkor nyitva volt!!! senki sem ült, így mi naivak felszálltunk a vonatra, mert máskor is tudtunk ilyen esetben a kalauztól jegyet vásárolni, sosem volt belőle gond.

Most azonban a kedves munkatársuk felháborodott, hogy nincsen jegyünk, elkérte a kedvezményre jogosító papírunkat, mindketten közalkalmazottak vagyunk, könyvtárosok, jár az 50% kedvezmény. Nem fogadta el, pedig 2018. március végéig érvényes.

Elkérte a személyigazolványunkat, odaadtuk neki, mert azt gondoltuk, hogy beazonosít vele minket. De nem, megbüntetett 9600 Ftra, ami ma megérkezett csekk formájában. Nem ajánlotta fel, hogy szálljunk le a következő állomáson, vagy fizessük teljes árú jegyet, vagy bármi. Nem, 9600 Ft .

Vágányember legyen, aki ezt érti! Az még oké, hogy online vásárolt vonatjegy is csak személyesen váltható vissza, de innentől kész lidércnyomás az egész. Miért nem tudják az információban, hogy hova kell menni? Kelenföld? Déli? Keleti? Tök nem mindegy. És mi az, hogy csak az utazás előtt egy órával lehet visszaváltani? Nem beszélve a levél ezen részről: "benyújthatom a visszatérítési igényem, de azt nem fogadják el, mivel nincs csatolva hozzá a menetjegy, amit ugye online vásároltam, és okostelefonról mutatható be."  Rákérdezünk, hogy ez tényleg így zajlik-e normális ügymenet szerint.

Kedves Tékozló Homár!

Mivel hasonló sztorit nem találtam még a blogon, ezért gondoltam megosztom veletek, hogy mi történt velem csütörtökön, amikor Intercity vonattal szerettem volna Komáromba jutni, majd Révkomáromból tovább utazni a szüleimhez. A történet kicsit hosszú lesz, de körülbelül ilyen hosszan tartott az egész ügyintézési folyamat is.

Mióta létezik a MÁV-START internetes jegyvásárlása, (és mióta a Budapest-Komárom-Győr-Sopron/Szombathely vonatokra a zsúfoltság miatt sosincs a jegypénztárakban helyjegy) azóta én online vásárolom meg a jegyemet Komáromba. Így történt ez most is. Munka után szerettem volna a szüleimhez utazni Felvidékre. Megvettem a jegyem előre a Keletiből induló Intercity vonatra, amire én Kelenföldön száltam volna fel 18:25-kor. Sajnos csak szálltam volna, mert a járat ismeretlen okok miatt 40 percet késett a Keletiből, s mivel nem jött, én úgy döntöttem nem szállok fel rá, mivel a Révkomáromból induló utolsó, 19:46-os járatot már nem értem volna így el. Ottragadtam volna a városban. Gondoltam semmi gond, a késés miatt visszakérem a jegyem árát, vagy annak legalább egy részét.

M. barátunk levelén átsüt az elemi indulat és düh, ami minden látható önfegyelmezési kísérlet ellenére néha felkiáltójelekben, néha nagybetűs szövegrészekben, néha meg finom káromkodásokban kulminálódva tör utat magának. Szegény, reméljük nem kapott infarktust végül Csornán. Azt megkérdezzük, hogy ilyen esetekben miért nem jár vissza a jegy ára függetlenül attól, hogy regionális vagy többszáz kilométeres útra szóló volt.

Üdvözlet!

Először is: káromkodva, otromba módon szeretném kifejezni, hogy mennyire ideges vagyok amiatt, ami történt, de nem fogom. Legyünk konstruktívak.

Történt ugyanis, hogy a szokásos módon, Sopronból Szanyba szerettem volna hazajutni a Sopronból 15:45-kor induló személyvonattal, melyre Csornán csatlakozást ígért Elvira. Csornán leszállva harmad magammal észleltük, hogy a pápai vonat elment. Nem várta meg... tekintettel arra, hogy ez az egyetlen vonat Pápa felé nincs más lehetőségünk hazajutni.

Franciska szerintem azon a ponton kicsit igazságtalan, amikor a jegykezelők ellenőrén kéri számon az ablak és kerete közti váratlan szakítást csak azért, mert korábban az előtt álldogált az illető, de ezt leszámítva az egész helyjegy-nem helyjegy téma elég erős.

Kedves Tékozló Homár!

Csupán a nagyobb nyilvánosság miatt szeretném megosztani Önökkel nyílt levelünket, amit a Máv Zrt.-nek címeztünk. Íme teljes egészében, változtatás nélkül:

Kedves MÁV Zrt.!

A szombaton (2016.07.02) tapasztalt nagyszerű élményemet szeretném Önökkel megosztani, és néhány kérdést feltenni az ügy kapcsán.

Aznap reggel Kőbány-Kispest állomásra érkeztünk vőlegényemmel, hogy onnan utazzunk tovább a Latorca IC menetrendszerinti vonatukkal. Mivel kevesebb mint 10 perc volt hátra az indulásig, a pénztár előtt pedig legalább 10-12 ember sorakozott, ezért a jegykiadó automatából vettük meg a menetjegyünket. Ki is választottuk név szerint a Latorca IC-t, valamint a 33%-os kedvezményt a dolgozói bérletre. Már elsőre feltűnő volt a rendkívül kedvező ár, valamint a tény, hogy nem lehetett Hely- és Pótjegyet választani a menetjegyünkhöz.

A sztoriban olvasónk sem hibátlan, hiszen nem csekkolta az előre megváltott vonatjegyen a dátumot, és ebből kerekedett ki az egész kalamajka, de azért az a rész, ahol a kalauzzal való tárgyalás hullámzását követve 150 forintról 12500-ig nő a fizetendő összeg, elég elképesztő.

A debreceni Nagyállomás jegypénztáránál várok a soromra, végre odajutok az ablakhoz. Helyjegyet szeretnék holnapra, április 14-ére Budapestre a 8.07-es IC-re, vissza pedig, mondanám tovább, amikor a pénztárosnő közbeszól, hogy várjak, rendezzük először az odautat. És asztal meg ablak mellé, teszem hozzá, mert tudom, lehet ilyet is kérni.

Az alábbi sztoriban több problémás pont is van, mégha nem is egyformán súlyosak. Eleve egy bádogdobozt  kihajítani az ablakon nem túl dicséretes, bármilyen szép ívet is sikerül leírni vele landolás előtt. Másrészt ugye kizárt, hogy a MÁV szabályzata megengedje az alkoholfogyasztást munkaidőben. Viszont egy "talán kőbányai sörösdoboz" alapján kik vagyunk mi, hogy eldöntsük, hogy mi volt abban a dobozban? De közben meg mi van, ha tényleg az volt? Mindenestre megpróbáljuk megtudni, hogy mit tehetünk, ha utasként gyanús dolgot tapasztalunk.

Kedves Hilda,

Rettenetes dologra lettem ma, 2016. 04. 25-én figyelmes, mikor a Budapest, Nyugati pu - Veresegyház - Vác vonalon utaztam szeretett mávunk vadonatúj motorvonatával. A 19:00 - kor induló vonat kb 19:24-kor ért Alagi major megállóhoz, és mikor a vonat lassított, láttam, ahogy a vezetőfülkéből gyönyörű ívben kihajítanak egy (talán kőbányai) sörösdobozt. Mielőtt felvetődne, én is a vonaton ültem majdnem legelől, így biztosan jól láttam, ráadásul az új Flirt motorvonatoknak, ha jól láttam nincs nyitható ablaka. Hacsak nem a felsővezetéken egyensúlyozott, az a sörösdoboz bizony a vezetőfülkéből pottyant ki. Korábban is előfordult már, hogy cigarettaszagot éreztem, de akkor elsiklottam felette, most azonban a felvetésre, hogy valaki esetleg alkoholos befolyásoltság alatt vezet vonatot, elkezdett aggasztani a dolog. Buli van a vezetőfülkében? Vagy ökör iszik magában?

Na ebből a levélből is látszik, hogy itt a tavasz. Szilvinek és utastársainak majdnem 3 óra alatt sikerült megtenniük a Fehérvár- Budapest távot, de a levélben a hangsúly egyáltalán nem ezen, nem is a nulla tájékoztatáson vagy az egyéb kényelmetlenségeken van, hanem a cuki kalauzon meg a sorsközösségben egymással viccelődő utasokon. Mintha egy másik Magyarországon lennénk. Egy "süt a nap és élünk, mi kell még?" mentalitású boldogabb országban.

Sziasztok, 

Tegnap 2016. április 12-én aki próbált Székesfehérvár- Budapest vonalon hazafelé jönni biztosan nem tudott MÁV-val hazautazni. Volt viszont káosz, információ nélküli kalauzok, a peronok között feleslegesen futattot utasok és várakozás várakozás és várakozás, hogy hazajutunk-e valahára. A délután 14 óra óta lévő hibásodást ( Máv tájékoztatása szerint meghibásodott a számitógépes tecknikai rendszer és álltak a vonatok a Budapest - Fehérvár vonalon ) nem sikerült este 7 órára sem megoldani.

Hetek óta a menekültkérdés uralja a híreket. Az nyilvánvaló, hogy a jobb élet felé igyekvő tömegeket és a folyton változó helyzetet a MÁV-mamutnál sokkal felkészültebb és rugalmasabb érintettek sem tudják kezelni. De az, ha a beígért hálókocsi nincs a vonaton, a fizető utas ül, a lefizető meg alszik, az bizony a cég hibája.

Tegnap azaz 2015.09.21-én utaztam a 21 órakor a Keleti-pályaudvarról induló, elvileg Münchenbe tartó Kálmán Imre Eurocity vonattal. A vonat csak Salzburgig közlekedett az ismert okok miatt, kivéve a Zürichig tartó közvetlen kocsikat. A vonatra hálókocsi jegyem volt, Münchenig, de az én kocsimat nem csatolták a vonathoz, így kénytelen voltam az ülő kocsiban utazni. A züricki hálókocsiba nem engedett beszállni a kalauz, pedig voltak üres helyek.

Az utasok, akikkel Salzburgtól taxival tovább utaztam Freilassingig elmesélték, hogy fejenként 20€-t adtak a kalauznak zsebbe, és adott nekik egy üres kupét, és Salzburgig kényelmesen tudtak aludni, míg én az 50€-s jegyemmel az ülőkocsiban nyomorogtam.

Olvasónk szerint a megváltozott szabályzás miatt nem tudott kutyástól a megszokott expressz vonattal utazni Balatonra, de max. a Balaton Expressz besorolása változhatott, mert netes források szerint évek óta nem lehet kutyát szállítani helyjegyköteles vonaton. Azért rákérdezünk a dologra. (fotó innen)

Kedves Homár! 

A szombati napon szerettem volna helyjegyet venni a kedden induló Balaton Expressz 7:30 kor induló vonatra. Idén a kedves MÁV bevezette, hogy nem lehet élő állatot szállítani helyjegy köteles vonatokon (kb minden olyan vonat, ami gyors) még akkor sem, ha az csak 2.osztályú. A pénztárnál a 8:05 kor induló vonatot ajánlották ami 2:47 perc alatt van lent Balatonlellén, míg az Expressz amivel eddig is közlekedtem az előző években 2:03 perc alatt van lent. (A nyaralásra mindig visszük magunkkal a kutyát is hisz Ő is családtag és eddig mindig ugyanezzel a vonattal mentünk le.)