Igazából petekorunk óta imádjuk megszívatni a biciklistákat, nyilván tudatalatti féltékenységbõl, hogy potrohhal és tíz lábbal nem lehet élvezettel tekerni. Sõt sehogy sem. Kezdetben botot dugtunk a küllõk közé, most már elég, ha elolvassuk, gonosz testvérünk, a MÁV hogyan alázza azokat a lúzer ügyfeleket, akik hisznek nekik és bringát próbálnak szállítani az e célra kijelölt vonatokon. Olvassák el Katalin kálváriáját, ami egészen rendkívüli, igazi klasszikus sorozatszopatás.

Például azért, mert itt a tartósítószer-probléma. A vérbeli vegaszendvicses nyilván a tartósítószer-mentes példányokra bukik jobban. De ha a vega szeme nem elég éles, és nem böngészi végig az apróbetûs részt, úgy járhat, mint Marci.

Fejlõdik a csütörtökön indult M0-ás-rendõrös ügy. (Emlékeznek, egy olvasónk látta, hogy a leállósávval nem rendelkezõ szakaszon egy ember egyedül tolja a lerobbant Mercijét a külsõ sávban, és mivel ilyesmibõl nemrég súlyos baleset volt arrafelé, felhívta az autópálya-rendõröket, hogy segítsenek a palin, de a magyar Kobrák durván elküldték, hogy ehhez nekik semmi közük.) Na, most újabb szemtanú jelentkezett, aki szintén betelefonált, mire a rendõrök jól beszóltak neki. Bónusznak egy eset Gyõrbõl, ahol olvasónk segítséget kért, de a rendõrök elhajtották kapacitáshiányra hivatkozva, majd mégis megjelentek a helyszínen – elbújva büntetgetni.

Aki Magyarországon internetezni akar, az olyasmi mazochista, mint az egyszeri reformállamtitkár, aki feladott egy csomagot a Magyar Postánál, aztán BKV-val ment a MÁV-pályaudvarra. Szefi tehát jogosan szenved, mér kellett neki ADSL. Ha nem lennénk legendásan udvariasak az olvasókkal, újjal mutogatnánk rá. Alant a sztori, amiben elhangzik a bûvös mondat, miszerint „ a hiba csak Önnél lehet”. Naná.

Persze miért pont a rendõrök lennének másmilyenek, mint a jellegzetes közlekedõ magyar, de akkor is megrázó arról hallani, hogy egyenruhás barátainktól akár szó szerint is megdögölhet a Naiv Ügyfél. Mai történetünk fõhõse a jószándékú McBurney, aki meglátta, hogy az M0-son egy ember a külsõ sávban tolja a kocsiját. Hõsünk erre vesztére felhívta a rendõröket, akik virtuálisan mellbe fejelték. Részletek lent.

Mi kell ahhoz, hogy egy fogyasztó direkt kis d-vel írja a Déli pályaudvar nevét? Valami sokkoló nyilván. Mondjuk egy 4 óra 20 perces vonatút Budapesttõl Siófokig, 130 fokban. Levélírónk, ficcs speciel megérdemelte, mert álfiatalos manírból bringát akart vinni egy MÁV-vonaton. Muhaha, úgy kell neki!

Mi nem bringázunk, mert nem tudnánk hová tenni a rengeteg lábunkat, de aki mégis tekerne, és szereti a feltûnést, annak logikus választás a mindössze 50 példányban gyártott Spyker Aeroblade.

Múltheti termés volt, hogy 100 millió forintra vágták le a kisiján éjjelnappali áruházláncot, amiért összevissza reklámozott mindent, ami vagy egyáltalán nem volt kapható, vagy csak drágábban. A reggel érkezett levélbõl kiderül, hogy néz ki ez a gyakorlatban, felhasználói oldalról:

Ma reggel - bár semmi kedvem nem volt az akcióturista magatartáshoz - a kolléganõm rábeszélt, hogy nézzünk ki a Tesco-ba, ahol mától 150 forintért lehet strandpapucsot, illetve 199 forintért spagettipántos topot kapni. Hajrá! Megérkezünk, az említett áruknak nyoma sincs. legközelebbi tescos munkatárshoz fordulunk, aki mutatja az általa helyesnek ítélt irányt, ahol ezen cikkek fellelhetõk. Ott sincs. Visszatérünk, majd közli, hogy a vevõszolgálati pultnál érdeklõdjünk inkább. Világos.

Nóris zerezte a német Mekiben ezt a csodálatos emléktárgyat, amit azóta már biztos kihajított. (BKingben amúgy ezüst szivacsfocilabdát nyomattak a gyerekmenühöz.)

Csókolom Homár, focivébés kókakóláspalack fúszbáll-labdának álcázva áusz Germánia. Hátha még nem volt meg nektek. Idegesítõ hülye szurkoló barom fejével díszítve. Benne a szokásos kóla volt. Utálom a focit.