Egy újabb tavalyi Homár-sztori végére tehetünk pontot, egyúttal közérdekû infoként szabadjára is engedjük (köszi Ádám):
Az Interware nem nagyon hírdeti, de májusban kötelezték õket, hogy szüntessék be a szemét hûségnyilatkozat hosszabító módszert. Most már bárki, bármikor lemondhatja az elõfizetését, akinek lejárt a hûségnyilatkozata (sõt az öcsémnek - az aljas hûségnyilatkozat hosszabítás ellenére) szintén kötelesek felbontani a szerzõdését, mert kéri. Érdemes lenne kitenni az oldalra a jó hírt, mert nagyon sokan még mindig abban a hitben vannak, hogy kötelesek fizetni az Interwarenek.
Mit lehet tenni egy olyan autóval, amelyik forgalmazója szerint 9 hónap alatt majdnem felére amortizálódott? A Homár felajánlaná filmeseknek egy robbantósugratós kaszkadõrmutatványhoz, de ennek Gyula, a tulajdonosa vélhetõleg nem örülne (meg az ilyeneket amúgyis géppel rajzolják egy ideje). Ha valaki esetleg tudja a helyes választ, ne habozzon bekommentálni!
Tavaly õsszel vettünk egy Renault Megane gépkocsit. Nagy örömmel vettük birtokba a majd 5 millióba kerülõ autót, de örömünk nem tartott sokáig. Alig egy hónaposan kezdõdtek a bajok. Rajkánál, a határon kilépéskor lesett az ablak. Így szó szerint. Ez a novemberi szeles, hideg idõben nagy meglepetést okozott, de ekkor még úgy voltunk vele, hogy hát egy hiba nem a világ.
Egy eltérõ kultúrával való találkozás megrázó lehet, fõleg ha bizarrüdítõ-fronton történik ez a találkozás. Seik még sohasem ivott fecskefészket, ami egyáltalán nem róható fel neki. Talán ezért gyanakszik arra, hogy valójában birkafészek volt az, amit a csinos üdítõs dobozból felhörpintett. Olvassák el Seik kalandjait az Oktogonon vásárolt morbid üdítõitallal!
A balatoni vendéglátósoknál kevés frusztráltabb ember lehet vizek közelében, de ne kezdjünk most ennek a mélyelemzésébe, maradjon vmi a munkanélküli szociológusoknak is. A végsõ fázisba ért agónia tüneteit dokumentálta Aquanoir szombat este a balatonvilágosi szabadstrand egyik büféjében barátaival. Arrafelé már derékig ér a paranoia, amirõl sikerült hangfelvételeket is készteni:
Miután 5fõs társaságunk kilubickolta magát a Balatonban, gondoltunk egyet és újra beültünk a helyi büfébe, ahol egy-másfél órával korábban már jártunk, és panaszra nem volt okunk. Az egyik lány ezúttal melegszendvicset kért, ami kiszolgálás után pár perccel már kõkemény volt, valószínûleg az egész napos kifli-aszalódásnak és/vagy a nem megfelelõ mikrózásnak/melegítésnek köszönhetõen. Társaságunk egyik tagja tudatos fogyasztóként (és egykori kereskedelmi dolgozóként) visszavitte a maradék fél szendvicset (a fele elfogyott az elsõ néhány puha percben) a büféhez, és kérte, hogy annak összegében had vásároljon valami más ehetõt, lévén a melegszendvics fogyaszthatatlan.
Nagyon pozitív irányba befolyásolná a budapesti városképet, ha rövid idõn belül robbanásszerûen elterjedne Marty Dehen találmánya, a – bizisten nem értjük miért, de a Turd Burglar, vagyis Szarbetörõ névre hallgató – kakabegyûjtõ segédeszköz.
Meghalnak a trafikos nénik, aztán nálunk vége. Az angoloknál azért nem ilyen szívszorító a helyzet, de a Legbájosabb Kereskedelmi Egységek Földjén is lassan ki fognak halni a névadók. Ismerjék meg John Londei fotóst, aki az eltûnõ boltuniverzum utolsó darabjait, azaz a nem is a boltokat, hanem a kereskedõket fényképezi, csak õk hol máshol lennének, mint a boltjukban.