Ritkán mondja az Homár egy Axe-reklámról, hogy több fantázia van benne, mint egy Klapka-emlékplakettben, de most valami furcsa történt. Elfogyhatott a pálesz a bázison, mert az eddigi übermacsó vonal helyett David Fincher 95-ös morganfreemanes thrillerjét, A hetediket habosították fel mosolygós gesztenyebarnára. Olyannyira hozzák a filmet, hogy a szpotban egy Morgan Freman-hasonmás nyomoz kevésbé titokzatosan megvadult nõk után.

Ismerjük már az olyat, amikor a benzinkúton tévedésbõl kevesebbet kap vissza az ember, mert úgysem ellenõrzi senki. Igenám, de mi van a kártyás fizetésnél? Ott meg több kerül a gépbe, mint az Esso-kúton, ahol Attila az alábbiakat tapasztalta:

Érdekes tankolással szaporodott a lehúzós gyûjtemény. M7-en Pest felé tartva betértem a tárnoki ESSO kúthoz. Tankoltam, mint minden, normál felhasználó. Biztonság kedvéért, környezetbõl fakadóan (enyhe üldözési mánia?) rápillantottam végösszegre, vmi 11 ezer HUF lett. Mikor fizetésre került sor, mondom szerényen, kártyával szeretném rendezni a számlát. Semmi gond, a plasztikkártya nem kér PIN-kód, zöld gombos nyugtázást is csak elvétve, már útban is volt az elektronikus zseton. Arra kaptam csak fel a fejem, hogy a kijelzõn a fizetendõ 12-vel kezdõdött. Kissé elbizonytalanodtam, mi is történhetett. Lökött lennék ennyire? Kérdezem, udvariasan, láthatnám-e a számlát. Persze.

Úgy látszik nem csak a Homár gondolja, hogy az internetszolgáltató alapértelmezett emailcímére érkezõ levelek távol állnak a "hivatalos" minõsítéstõl, hanem számos olvasónk is. Ennél fontosabb, hogy Curtis szerint vírus és trójai nélkül is el lehet érni, hogy egy másik számítógép nevében keressen nyitott portokat, magyarul hiába rak fel a felhasználó új vírusirtót/oprendszert, jövõ héten ugyanúgy felnyomhatják "illegális tevékenységért". Az utolsó reakcióból pedig kiderül, hogy a UPC néha azért kiadja a felhasználó adatait, csak a rendõrség felé. Naiv ügyfelünket tanuként idézték be és kérdezgették a zsaruk, miután szolgáltatója tévesen õt azonosította be netes csalóként:

Frisshús UPC-s lévén elszörnyedve tapasztaltam a portscannelésrõl írtakat. Van egy un. idle scan technika, amellyel elérhetõ az hogy B gép nevében scanneljem A-t.(Magyarul ha megmondod nekem hogy kinek a gépét portscanneljem kinek a nevében, simán megoldható). B gépen nem kell hogy legyen féreg, trójai, vagy bármi más, elég ha nyitva van 1 portja, (akár a standard ICMP, PING) port is! Egy ilyen portot márpedig mostani (UPNP-s) idõszakban pedig bármely legális, nem trójai program is nyithat - mert az a dolga, így mûködik, és ez a normális. Tehát a garantáltan vírusmentes, szakszerûen beállított gép is használható zombiként portscanre.

Esze-farka megáll a Homárnak, ilyen nincs és mégis. Szerdán még csak poén volt, hogy érdemes lenne kenõpénzt tenni a küldemények mellé, mára befutott egy konkrét eset J-tõl. Az most mellékes, hogy mind az 500-as, mind az 50-es ajándékba ment Amerikába, illetvehogy nem az ötvenest gondolták kenõpénznek:

Mindennapos Homár olvasó vagyok, még sosem írtam nektek de ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy múlt heti történet ami miatt kinyílt a bicska a zsebemben. Tehát íme a "postásbankosszemétállatos" sztori. A történet úgy kezdõdött, hogy van egy amerikai ismerõsöm (J.) aki nagyon szereti magyarországot (igen, ilyen is van ezek szerint), illetve a magyar történelmet/kultúrát. Gondoltam megajándékozom õt egy a forradalom évfordulója alkalmából kiadott 500 és 50 forintossal.

Ödönke a számkivetett értesítette a Homárt, hogy a metálos Predátor egyáltalán nem egyedi darab, bár ez igazából csak a pénzben kifejezhetõ értékébõl von le, az esztétikaiból nem:

el kell, hogy keserítselek. Kínában (hol máshol) készülnek ezek a figurák igen nagy sorozatban. A kb 15cm-estõl az egészen nagyokig. Nálunk is kapható, én egy is tudok egy budapesti nagykert, ahol kb két hete volt több fajta is.

Ahogy a fenti random thai linket néztük, az árukból sem von le sokat, ott legalábbis 2-3000 dollárért mentek a kétméteres szobrok.

Ajánlanám szíves figyelmükbe az alábbi reklámot. (Már amennyiben ha eddig valahogyan elekrülte volna a figyelmüket.) Remélem ez még Önöknek is kedvet csinál a sörfogyasztáshoz, noha tudom ez milyen körülményes lehet a saját körülményeik között. Antilles

A figyelmünket ugyan nem kerülte el annak idején, viszont a gonosz manó egy technikai málõr megakadályozta a publikummal megosztását, így ezt most pótolnánk, hátha van, aki még nem látta:

Ismételten köszönjük a UPC-nek, hogy egy újabb naiv ügyfelet sikerült megnyugtatnia portszkennelés ügyében. A szolgáltató válasza alatt az idõközben befutott olvasói leveleket is közzétesszük: az elsõben egy "bezombult" gép tulajának régebbi esetét olvashatják, a másodikból atyai jótanácsokat kaphatnak:

Nem lanyhuló érdeklõdéssel olvastuk a UPC-eposz újabb fejezetét a Homáron. Naív ügyfelünk ezúttal a megfelelõ hivatalos értesítéseket és tájékoztatásokat hiányolja, miközben õ maga nem hajlandó sem a hivatalos szerzõdési feltételeket elolvasni a hivatalos honlapon, sem pedig a hivatalos értesítésekre fenntartott hivatalos elõfizetõi email címét használni, de legalább szükség esetén megtekinteni az oda küldött hivatalos értesítéseket. Kár, mert ekkor kiderülhetett volna számára, hogy milyen esetekben valósulhat meg szerzõdésszegés, ennek milyen következményei lehetnek és mi ilyenkor a követendõ eljárás, továbbá, hogy ennek folyományaként mikortól került sor a sebességkorlátozásra és az meddig tart. Megjegyezzük, hogy minderrõl Naív ügyfél a nyilvántartás szerint 3 emailben is tájékoztatást kapott, nem beszélve a többszöri részletes telefonos felvilágosításról.

Judge lõtte a következõ autós jófejséget:

A minap az AVIS nevû cégnél szerettem volna nyárra autót foglalni Olaszországba, és meglepõdve tapasztaltam, hogy többfajta árlistájuk is van. Egy nekünk csóró magyaroknak, 185 EUR-ért, egy pedig a gazdag nyugatiaknak 170 EUR-ért. Mindkét ár ugyanarra az idõszakra, ugyanarra a típusra vonatkozik. A különbség annyi, hogy egyszer azt mondtam a rendszernek, hogy osztrák vagyok, egyszer pedig hogy magyar. Mindenesetre érdekes árképzés, de beszéljenek a képek helyettem....

Egy õrült ausztrál, aki szabadidejét mágneses levitációval illetve villámgenerálással üti el, készített egy autónyi sugarú elektromos csapdát. A kísérletben szereplõ Tesla-tekercs egy 10 másodpercenként körbeforgó aluminiumcsövön át szórja a félmillió voltos villámokat. A legjobb az egészben, hogy egy buta videót is csinált róla:

Aszongya: "Ha gondja van a pénzügyekkel és a szerelemmel, boldogan segítünk Önnek. És mindezt teljesen ingyen!" Mindezt egy hatvanas éveket idézõ fekete-fehér szórólapon ígéri két mérsékelten bizalomgerjesztõ küllemû nõszemély, akiknél talán még Lendvai Ildikó is esélyesebb lenne a „válasszon magának anyóst" versenyen. A ruha! A szemüveg! A frizura! A fülbevaló! Az avíttas (retró?) betûtípus! A tétova mosoly! Az elmosódott fotó, melyen képtelen a szem fókuszálni és eleve bizonytalanságérzetet kelt! Elsõ benyomásra képtelenek voltunk elhinni, hogy ezzel a reklámanyaggal bármit el lehet adni a „rõzse anyóségetésre" típusú termék kivételével, de véleményünk késõbb árnyalódott, mert tudatküszöb alatti üzeneteket véltünk felfedezni (öööö, szublingvális és asszociatív befolyásolás), valamint a mellékelt szöveg meglepõen ötletesen manipulál, akár egy jobb politikai hirdetés.