Egy világ omlott össze bennünk. Lehet, hogy a magyar használtautó-telepeken rendszeresen visszapörgetett kilométerórájú, a bevallottnál sokkal szarabb autókat sóznak ránk? Tendencia lenne? Egyelõre nem tudjuk, az elsõ, tényleg meghökkentõ sztori után órákon belül két másik esetrõl írtak nekünk, az egyik ráadásul ugyanott történt, a Dankainál.
Egy ukrán alkoholos italt mutatnék be a nagyérdemûnek. Eleinte meg sem mertem kóstolni, gondolván összefüggés lehet az ital elnevezése és a magyar nyelvben ugyanígy hangzó, de itt a részegség fokára utaló szó miatt.
(ui. nem igazolta a nevét)
ats
Kaptunk New Yorkból is levelet egy Naiv Ügyféltõl, hogy nekik sem fenékig bagel az élet. Haha! Az álságos kígyók! Azon pattogni, hogy nem tudnak részt venni valami nyomorult nyerõakcióban a tejükkel. Még csak rohadt sem volt az a tej, sõt a szavatossági ideje sem volt átcímkézve.
Mindig jó érzés, ha egy nálunk gazdagabbat szívatnak. Ezért lehetett Bécsben turistalátványosság abból, hogy a tréleresek elvisznek a Belvárosból egy Bentleyt. Naná, hogy egy Homár-olvasó, NJ, is ott volt a tömegben. Levele lent.
Végeláthatatlan tárházzal rendelkezõ vicces külföldi feliratok sorozatunk következõ mérföldköve a Parmalat kálciumos csokipudingja, amit Salvor gyûjtött kalandozásai során:
A mellékelt kép Rómában készült, cirka 1 hete. Ti kikanalaznátok a Parmalat budiját?
Kevés embert próbálóbb dolog van a használtautó-vásárlásánál, legalábbis nem árt, ha a hobbituningoló ismerõsök is ránéznek a kiszemelt gépjármûre. Olvasónk például csak akkor jött rá, hogy ordenáré módon lehúzták, amikor megpróbált megszabadulni havonta javított kocsijától és csalónak nevezték. Kiderült, hogy legalább egy tizedesvesszõnyivel fiatalították mérsékelten szeretett Opeljét:
Rengeteg a hír fogyasztók megkárosításról, átverésrõl. A legnagyobb összegû lehúzásokról és legbalesetveszélyesebb átverésekrõl azonban azt hiszem még elég kevés szó esett. Szervezetem alig ocsúdott fel a karácsonyi akciók, kaja átcímkézések okozta sokkból, amikor újabb lidércnyomással kellett szembe néznie. A gépkocsik átcímkézésével. Miután ismét függetlenítõdtem a fürdõszobától, elhatároztam, hogy lecserélem az autómat. Elsõ lépésként az akkori kisautóm eladásával kezdtem. Amikor már a második vevõjelöltem csalózott le, hogy vissza lett pörgetve az autó kilométerórája nyomozásba kezdtem.
A fránya technológiával mindég csak a nyûg van. A Volánbusznál a telefonos jegyrendelés sokak életét megkeserítette az állandó csörgéssel és a kierõszakolt humáninterakcióval. Ezt a kellemetlenséget emaillel váltotta ki a cég, ahogy diaz tapasztalta. Már csak azt nem tudni, mi a rákért kell ezeket kinyomtatva bevinni hozzájuk, hogy odaadják a jegyet? (update hajtás után további praktikus tanácsokkal)
Lehet, hogy az én hozzáállásom túl elõrehaladott abban a korban, ahol az ember százezres nagyságrendû repülõjegyet vehet interneten, amit aztán otthon kinyomtat és használ. De az is lehet, persze ez a kevésbé valószínû, hogy a Volánbusz jár elõbbre a mai döcögõn mûködõ világunkhoz képest. Jegyet akartam venni a Volánnál a Budapest-Bécs-Budapest viszonylatra, és örömmel tapasztaltam, hogy ezt megtehetem onlájn. A jegypénztárba nem akartam bemenni, mert csak a Bécs-Bp. jegyet fogom elhasználni, csak valami oknál fogva ez így olcsóbb, mintha csak egy irányba venném meg. Ezzel kapcsolatban valami nem volt világos, úgyhogy megnéztem a feltételeket, és mit találtam: miután interneten kertesztül kifizettem a jegyem, kapok egy e-mailt, amivel be kell fáradnom a Népligeti jegypénztárba, ahol átvehetem a jegyem! Na ilyet még nem láttam...