Zoltán családja elhunyt édesanyja után több banki kölcsönt is örökölt. A bankok tolerálták a helyzetet és egy kivételével mind elengedték a felgyűlt kamatokat, valamint többségében a részletfizetést is engedélyezték a gyászoló hozzátartozóknak. Kivéve az Allianzt, aki inkább azonnal a bírósághoz fordult, még a bíró szerint is indokolatlanul.

Édesanyám 2008 év végén hunyt el betegségben. Édesapámmal és bátyámmal élt együtt, de ennek ellenére a család nem tudott róla, hogy Édesanyám több bank felé is van kölcsönszerződése. Azaz néhányról tudott, de azt nem, hogy pontosan milyen bankok felé, milyen összegekkel is pontosan. Ezen lehet vitatkozni, hogy miért nem mondta el Édesanyám, de a történeten nem változtat.

Kocsmárosra bízni a vonatjegy árusítását úgy tűnik, Biatorbágyon nem volt a legszerencsésebb dolog. K. szerint a már reggel részeg - vagy az idegállapotból következtetve inkább erősen másnapos - csapos nem tekinti fizető utasnak a nála vásárlókat, és bánik eszerint velük, de hát miért is tenné. Röpködő aprók és bazmegek a következő történetben.

Mivel a fővárosba bevezető utak reggeli órákban tapasztalható zsúfoltságáról mindenkinek lehet/van elképzelése, magam is azon ingázók táborába tartozom, akik minden reggel vonattal közelítik meg munkahelyüket. Néhány kivételtől eltekintve panaszra semmi okom nem lehet, a győr-komáromi szakaszon szolgálatot teljesítő Flirt motorvonatok tiszták, kényelmesek, pontosak és gyorsak.
 
Biatorbágyon két éve szűnt meg a hivatalos menetjegy-értékesítés és Budaörshöz hasonlóan a csapláros kapta meg ezt a feladatot.

Kisregény hosszúságú, de pompásan megírt, a feszültséget mesterien adagoló, néhol humortól csillogó levelet kaptunk Évától, aki egy külföldi nyelvtanfolyamokat közvetítő cég ügyvezetője, és egy felejthetetlennek szánt római hétvégével lepte meg a szüleit 70. és 75. születésnapjukra. Az is lett a dologból, olyan mostohán bánt a Wizz Air az utasokkal. Ritkán olvasni ennyire pontos, élményszerű és durva leírást arról, hogyan érzik magukat egy lelketlen cég ügyfelei a bajban. Jellemző idézet: "Szüleim lassultak a tegnaphoz képest, bár anyukám csúcsidő alatt hagyta félbe a pisilést." Jó olvasást!

Minden összecsukható, hiszen ha szétszedjük, már össze is lehet csukni, nem igaz? Micsoda helyspórolás lesz itt! Erre jött rá a Tesco és kezdte reklámozni a csavarokkal rögzített asztalát, úgy mint ami nem fix. Pedig az, Tamás ki is akadt és beírt a vásárlók könyvébe, hiszen ez bőven a vásárlók megtévesztése kategória.

Sikerült a pár hete vennem a Tescoban egy általuk összecsukhatónak reklámozott nyolcszögletű kerti asztalt. Hirdették szórólapon, a boltban nagy betűkkel. Az asztal csomagolásán is rajta van, csakúgy, mint a garancialevélen. Mivel kellett valami a teraszra, hát vettem egyet. Az asztal lapraszerelten, dobozban volt, nekem kellett összeszerelni. Otthon aztán feltűnt, hogy elég érdekesen oldották meg az összecsukhatóságot, mert 6 darab csavarral rögzített valami, ami mereven rögzíti a lábakat, ritkán összecsukható.

1997 óta létezik a Fogyasztóvédő- és Érdekszövetség Alapítvány, amit átlagfogyasztók hoztak létre, bármit is jelentsen ez. Selmeczi Balázs, a civil szervezet elnöke küldte el a Homárnak MM fogyasztó elképedt sorait, aki a Tescóban jó patriótaként igazi magyar terméket vett, méghozzá velejéig rohadt mórahalmi krumplit. Panasz és képek lentebb. MM kérdésre a Homár amatőr válasza: sehogy, de ha mégis, az sem éri meg.

A munka közepén lelépő és soha többet nem jelentkező szakikkal már biztos mindenki találkozott, na meg ott vannak a hibajavításra csak hosszas könyörgés árán visszatérők is, olvasónk viszont a link parasztság egy egész különleges típusát fedezte fel. A Magyar Telekom alvállalkozója a kábelt átmenetileg a szoba közepén elvezette, majd kiugrott valamiért és azóta sem látták. Az ügyfélszolgálat meg ahelyett hogy felbontaná a szerződés az ilyet megengedő céggel, persze csak értetlenkedik és töketlenkedik. A kábel meg egy hónapja ott figyel.

Elveszett szerelők főosztályának:

Tisztelt Elveszett Szerelők Főosztálya (továbbiakban: ESzF)!

Az alábbi problémámmal fordulok önökhöz:

2010. 04. 29. én megrendeltem cégüktől (T-Home) egy Ip TV szolgáltatást, a rendelést nyugtázták. Elmondták, hogy a megbeszélt beszerelési időpontban (0.5.04.) két szerelő fogja elvégezni a beüzemelést, amely kb 12-re véget is ér. Innentől a helyzet fokozódik.

Cemeteryman azt mondja, hogy a DVD-lejátszójához fénymásolt garanciajegyet kapott a kecskeméti kis Tescóban. Akkor nem is gondolt bele, hogy ezt, ha a készülék elromolna, nem fogja elfogadni a szervíz. Nem is fogadta el, és Cemeterymannek csak heves vita árán sikerült szereznie egy eredeti papírt. Meghatóan vevőbarát viselkedés volt a bolttól olyan papírral ellátni a lejátszót, amelyikről pontosan tudniuk kellett, hogy semmire sem jogosít. Sztori hajtás után:

A számítástechnikai üzletek honfoglaló pionírként viszik előre a fogyasztóvédelmet. A naponta változó készletek és árak mellett a zavartnak tűnő geek vásárlókkal könnyű kekeckedni. Hol máshol kerülhetett volna DM olyan helyzetbe, hogy a 2 nappal azelőtt vásárolt termékét ráfizetéssel azzal a felkiáltással nem cserélték be, hogy már nem forgalmazzák. Kit érdekel? Ő adta el vagy a Náncsi néni?

Vettem az Extreme Digitalban 2x1 giga Geil 1600MHz-es memóriát 20 900 HUF-ért. Számla, jótállási jegy eltéve. Sajna benéztem rendesen, mert otthon derült ki (miután beraktam a memóriákat), hogy az alaplapom csak 1333MHz-ig támogatja. Még próbálgattam egy kicsit, aztán beláttam, hogy ez nem fog menni.  Másnap felhívtam az ED központot, hogy ez a helyzet, van e lehetôség cserére, akár ráfizetéssel is (direkt meg sem kérdeztem, hogy ha olcsóbb az 1333-as, adnak-e vissza pénz). A fickó azt mondta persze.

A túl olcsón eladott telefon története szépen megoldódott, reméljük László felesége nem sír már, a Vodánál meg mélyen magukba néztek. Miért kell ahhoz Homár poszt hogy a dolgozó marhaságát a fizető ügyfél szívja meg?

Szeretnélek tájékoztatni, hogy szerencsésen megoldódott az ügy. Felhívtak a Vodától és bemehettem az eredetileg megvásárolt készülékért. Nagyon rendesek és kedvesek voltak, nem,győztek bocsánatot kérni. Asszony boldog, nemkülönben énis. :-) 

Béla autóját tavaly augusztusban lopták el, pénzt várt a K&H Lízingtől és a K&H Biztosítótól, de meghökkentő módon még mindig nem érkezett a számlájára semmi. Pedig márciusban már nagyon úgy nézett ki, aztán mégis inkább a szívatás folytatódott. A testvércégek a jelek szerint nem erősek az ügyfelek informálásában. Másnak is volt velük ilyen tapasztalata?