A Homár elképzelni sem tudja, mitől hallucinálta szegény kismama, hogy a UPC egy szociálisan érzékeny vállalat. Simán elhitte az ügyintézőnek, hogy ha a modem leadása mellőzésével, részletfizetés helyett a hűségbüntetés elengedését kéri levélben, akkor majd jó lesz. Ehelyett +1 hónapot fizethet:

Eredetileg egy a UPC-t dicsőítő  levelet készültem írni, de akkorát kellett csalódnom, mint azoknak, akik elhitték, hogy a Fidesz csökkenti az adót vagy a benzinárat. Év elején új albérletbe költöztem és szerződést kötöttem a céggel kábeltévére és internetre, aláírtam az egy éves hűségnyilatkozatot is. Négy hónappal később azonban el kellett költöznöm az albérletből, mert nyolchónapos terhesen felmondtak a cégemnél és nem tudtam tovább fizetni a költségeket. Bementem a lomb utcai UPC-hez, hogy visszavigyem a modemet és rendezzem a cehhet. Elmondtam az ügyintézőnek, hogy azért mondom le a szolgáltatást, mert el kellett költöznöm vidékre a nagyszülőkhöz, ahol a gyesből nem tudom kigazdálkodni a tv és az internet költségeit. Az ügyintéző kiszámolta, hogy hatvanezer forintomba fáj, hogy megtöröm a hűséget.

CsZ-t mérhetetlenül felbosszantotta, hogy a 168E sorfőrje nem egyszerűen rágyújtott, de a vezetőfülke ajtaját sem volt hajlandó becsukni, majd olvasónkat - füstös - levegőnek nézte. Az eset CsZ-ből szenvedélyes szóáradatot váltott ki. Humán interakcióval megspékelt kirohanás a hajtás után:

Péter megtanulta, hogya Raiffeisennél annyira felkészült a telefonos ügyfélszolgálat, hogy személyesen nem is tudnak segíteni, ha számlát akar lemondani az ember. Csak miután felhívta, derült ki, hogy az előtte ülő pénztároskisasszony hogyan akarta lehúzni:

Van egy számlacsomagom a Raiffeisennél, amit eredetileg folyószámlaként terveztem használni, de aztán mégsem ezt tettem (amiben szerepe volt a kissé nehézkes online felületének - de ez most más téma), hanem csak némi befektetett pénzt tartogattam rajta. A számlacsomag igénylésénél kértem hozzá két dombornyomott bankkártyát is, amelyeket fenti okokból sohasem használtunk, azonban minden évben szorgalmasan levonták utána az éves díjjat. Ezt lassan kezdtem megunni, ezért elhatároztam, hogy megszüntetem a kártyákat, e célből pedig szépen bemegyek az intézmény Debrecen Plaza-ban lévő kirendeltségébe, mert tapasztalatból tudom, hogy míg kártyát megrendelni telefonon kb másfél tőmondatba kerül, addig a kártyát lemondani akaró ügyfeleket minden bank személyes ellenségének tekint, és ennek megfelelően gördülékenyen kezeli.

G-t jól megszopatta a Vodafone, amikor a hűségéért cserébe egy olyan készüléket ajánlottak neki, ami már akkor sem volt kapható náluk, azóta meg pláne. G. viszont cserébe, miután ő próbált utánatelefonálgatni adolognak, az előfizetés meghosszabbítása helyett az összes szerződését átviszi egy másik szolgáltatóhoz.

Május 27-én csörgött a mobiltelefonom. Egy Vondafonos telesales ügyintéző keresett azzal az örömteli hírrel, hogy amennyiben megújítom a lejárt hűségnyilatkozatomat, a majd tíz éves előfizetői háttérre való tekintettel, „prémium” áron tudok telefonhoz jutni. Meg kell jegyeznem, hogy a jelenlegi telefonommal (Sony Ericcson K800) tökéletesen meg vagyok elégedve, és habár immáron 3 éves, a fényképezőgép vakun kívül tökéletesen működik.

Nóriék rossz számlaszámot adtak meg egy szállás lefoglalásához, a bankjuk mégis elküldte az összeget, ami viszont valahogy egy időre eltűnt a süllyesztőben. Az osztrák bank nem tudott róla, hiszen ilyen esetben nem szokás elutalni - a banki ügyintéző szinte csak tippelni tud, mi lehetett a helyes számlaszám -, de végül mégis a panziónál bukkant fel a keresett pénz. Egy szép történet, amiben mindenki hibás.

Síeléshez foglaltunk szállást egy osztrák panzióban mail-ben. Kértek előleget, amit eurószámláról interneten átutaltunk (2009 október 13). Úgy tíz nap múlva aztán jelentkezett a panzió, hogy nem kapták meg a megbeszélt előleget, mi van. Erre átutalást még egyszer megnéz, és akkor vettük észre, hogy a panzió nemzetközi számlaszámát bizony elkúrtuk. Sok nulla volt benne egymás után, eggyel többet sikerült beütni.

Offtopik rovatunkban egy túl jól sikerült céges tréfát mutatunk be. A British Airways egyik belső terjesztésű kiadványában a fenti fotó került be illusztrációnak abba a cikkbe, ami a cég új, mobiltelefonos beszállókártyáját mutatta be. A kiadvány persze azonnal kikerült a sajtóhoz, a légitársaságnál belső vizsgálatot indítottak, reszkethetnek a vállalati viccmesterek.

Na, most tessék hátradőlni, mert aki velem tart, annak hosszú, de nagyon szórakoztató olvasgatás következik. Előre kell bocsátanom, hogy nem hiszem, hogy ez a levelezés a szó kukacoskodó értelmében "igaz" lenne. Ez egyszerűen elképzelhetetlen. Én szórakoztató fikcióként olvastam, és úgy remek volt, Hegedűs Dezső legszebb napjait idézte. A Naiv Ügyfél ezúttal Abdul, valahonnan a Közel-Keletről, aki fantasztikus, homéroszi gyalázkodásokban, fenyegetésekben és sértegetésben dús párbeszédet folytat a Yes Autorent emberével. A kiindulópont: Abdul nem fizette ki a két, bérelt kocsival beszedett autópályabüntetést. Az egész sztori számos ponton érthetetlen: Minek közvetítő? Miért kell megvárni június közepét, miért nem utalta át Abdul a pénzt? Hogyan akarna nyomást gyakorlni egy autókölcsönző? De ilyen apróságokon szerintem butaság fennakadni, amikor ilyen, a való életben nyilván soha nem tapasztalható intenzitással pörög a szó. Csütörtökön, biztos ami biztos, felhívom a kölcsönzőt. A levélfolyam után, Abdul kérésének megfelelően, ott figyel a szavazógép is!

Ismét kaptunk egy Players Room-os sztorit, most a Market Central boltjában gondolták úgy, hogy az igénytelenül megjavított gyártási hibás cipőt köteles a pórul járt vásárló elfogadni.

Barátnőmmel egy MISSION márkájú férfi  cipőt vásároltunk a  Market Centralban lévő Playersroomban.  A cipő első alkalommal egy vidéki út során volt rajtam, és az út felétől olyan érzésem volt, mintha kavics ment volna a talpam alá. Ami az autóban csak idegesített, az megérkezés után gyalog már komolyabb kellemetlenséget okozott, ekkor  vettem észre, hogy egy rögzítési célt szolgáló tűzőgépkapocs átszúrta a talpbetétet és az sértette a lábamat. A cipő talpán nincs külsérelmi nyom, szemmel láthatóan nem azon át ment a kapocs.

Nehéz biznisz az ételbiznisz: egyszer, egyetlenegyszer hibázik az ebédfutár, és azonnal kiábrándulnak belőle, mint Mikola István az orrpiercingből. Veronika például azért szakított az Interfooddal, mert alienmájat hoztak ki neki libamáj helyett. Engem lelkesített volna a dolog, meg soha nem is ettem Interfoodot, úgyhogy kicsit meglep olvasónk azonnali, radikális döntése, de a szöveg és a fotó nem adja vissza az illatot. Dühös panasz lejjebb, a levélben olvasónk piros kört emleget, amit elfelejtett rárajzolni a fotóra, de mi így is megtaláltuk a májat, mert láttuk az Alien összes epizódját.

Oraculum dixit történetét beleégetjük az internetbe azok kedvéért, akik általános iskolai nyelvtanulmányaik emlékéből szeretnének ECL-nyelvvizsgát tenni. Röviden: nem fog menni. Hosszabban:

Hallani időnként arról, hogy sok-sok diploma áll kiadatlanul az egyetemek raktáraiban, a nyelvvizsga-feltételek teljesítetlensége miatt. Magam, mikor először hallottam erről, legfeljebb azon sajnálkoztam, hogy gyönge a hazai nyelvoktatás a közoktatásban, de egyúttal meg voltam győződve arról is, hogy lusták a diákok, hiszen egyáltalán nem lehetetlen megszerezni egy alapfokú és egy középfokú nyelvvizsgát, és tényleg kell is minimum ennyi nyelvtudás manapság egy értelmiséginek. Most mégis egy olyan történetet mesélek el, mely legalábbis árnyalni fogja ezt a véleményt.