Kigyulladt ez szép teló? Milyen érdekes! De ne aggódjon, kicsit pofozunk rajta, és már ismét az öné! Na, kész is van. (Fú, de büdös!) A tok ugyan kicsit megolvadt, de hát erről nem mi tehetünk, ugye. (Bleeee.) Meg egy kicsit el is tört, de spongya rá, nem igaz? (Fúj, vigye már innen ezt a bűzbombát.) Na, akkor aviszontlátásra. Hogy mondja? Büdös? Méghogy bödös. Működik? Működik, akkor meg? 

Kedves Samsung, hogy gondolod ezt?

Kedves Homár Hilda!

Okulásul küldöm a történetemet, amely közel 2 hónap után még nem ért véget, a happy end nem is garantálható, mert a Samsung a tapasztalatom alapján nem gondolja azt, hogy a vásárlóiból él. Naiv Ügyfélként én is elég nagyot égtem – a Samsung Galaxy Alpha készülékbe szerettem bele, a Frosted gold árnyalatba, és mint azt mostanában megtapasztaltam, ez égetően nagy hiba volt.

2015.03.10-én az én Uram boldogan hozta haza a T-től vásárolt Samsung Galaxy Alpha készüléket a csodás arany színben – a korábbi Samsung SIII-as helyett lepett meg vele a születésnapomra. Nagy boldogan vettem használatba, rákerült egy nem olcsó Spigen tok, és egy tempered glass fólia – szintén nem az olcsóbbik fajta, szép készülék, drága készülék, vigyázzunk rá. Hurrá, béke van, valahol hallottam, hogy „ha az Asszony boldog, nem lesz többé gondod” – én konkrétan nagyon boldog voltam.

Olvasónk szerint a megváltozott szabályzás miatt nem tudott kutyástól a megszokott expressz vonattal utazni Balatonra, de max. a Balaton Expressz besorolása változhatott, mert netes források szerint évek óta nem lehet kutyát szállítani helyjegyköteles vonaton. Azért rákérdezünk a dologra. (fotó innen)

Kedves Homár! 

A szombati napon szerettem volna helyjegyet venni a kedden induló Balaton Expressz 7:30 kor induló vonatra. Idén a kedves MÁV bevezette, hogy nem lehet élő állatot szállítani helyjegy köteles vonatokon (kb minden olyan vonat, ami gyors) még akkor sem, ha az csak 2.osztályú. A pénztárnál a 8:05 kor induló vonatot ajánlották ami 2:47 perc alatt van lent Balatonlellén, míg az Expressz amivel eddig is közlekedtem az előző években 2:03 perc alatt van lent. (A nyaralásra mindig visszük magunkkal a kutyát is hisz Ő is családtag és eddig mindig ugyanezzel a vonattal mentünk le.)

Betett a nyár a BKV jegyeinek. A Borsnak tegnap adott válaszuk szerint ugyanis a meleg és a pára eszi le a feliratokat a jegyekről - és László szerint a bérletekről is. Rákérdezünk az ügyre mi is, de azért az elég nyilvánvaló, hogy ez a sztori egyetlen elemében sem normális.

Tisztelt BKV ügyfélszolgálat! 

Kedves Homár!

Levelem másolatát elküldöm a Tékozló Homár blognak is!

A havi bérletem gyakorlatilag teljesen láthatatlanná vált. Persze nem a szelvény, csak a rajta olvasható feliratok. (Mellékelten küldök egy fényképet a bérlet mostani állapotáról.)

Ez azért jelent gondot, mert szerettem volna igénybe venni a BKV +1 hét lehetőségét. (Annak aki nem ismeri ez egy lehetőség, amellyel a havi BKV bérlet árának negyedéért, meg lehet egy héttel hosszabbíttatni a bérlet lejárati idejét. Ez úgy történik, hogy a még érvényes bérletet bevonja a BKV és helyette ad egy új szelvényt, aminek az érvényessége az eredeti bérlet lejárta +1 hét.)

Az utazóközönség rém peches, a GYSEV meg elképesztő béna, mert Melinda leveléből is látszik, hogy  a rendkivüli helyzetekben elsősorban odafigyelést és tájékoztatást várnak az emberek. (Pinnye egyébként egy kicsi község, a hazai telefónia türténetének szempontjából mégis nagy jelentőséggel bír, Salamin Leó természettan tanár ugyanis Sopron és Pinnye közt hozta össze Magyarország első távolsági telefonbeszélgetését 1877-ben.)

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Szeretnék felháborodásomnak hangot adni, ahogy Önök, mint Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. (GYSEV) kezelték június 9-én a Budapestről 19.10-kor indult 938-as számú InterCity vonat utasait.
A vonat 21.29-kor ért be Pinnye állomásra, ahol megálltunk. A vonatkísérő egy 10 perc elteltével - körbejárva a vonaton, mindenkihez egyenként odamenve - tájékoztatott minket arról, hogy Sopron állomás jelenleg nem tud vonatokat fogadni. Aztán eltelt 30 perc, és ismét azt jelezte, hogy sajnos a helyzet változatlan. De nem tudta megmondani, hogy küldenek-e buszt értünk, így azt sem, hogy érdemes-e szólni a környéken lakó ismerősöknek, hogy jöjjenek el értünk kocsival.

Ügyes próbálkozás! Már csak az a kérdés, hogy a pultos fiú vagy a bár tulaja az értelmi szerző.

Kedves Homár blog!

Úgy gondoltam ez a sztori a Tékozló Homáron remekül fog mutatni. Célom, hogy másokat ne tudjanak átejteni, és igenis, nem szabad rá hagyni senkire, hogy azért kérjen el pénzt, amiről nincs tájékoztatás sehol.

Történt június 29-én, hogy a barátokkal egy röplabda játékra gyűltünk össze a Köki terminál tetőkerti Plázs részén. Itt homokos strandfoci és röpi pálya is ki van alakítva, meg trambulin és egy színpad, na meg egy bárpultos büfé. A két labdás játékhoz helyben biztosítanak felszerelést. Csupa álom. A büféből figyelnek, hogy senki ne vigye el a cuccokat és szolgáltatják a zenét.

Gergő már nem annyira szeretne Tunéziába utazni, mint januárban. Erre mit tesz a Neckermann? Felajánlja, hogy mehet helyette Egyiptomba vagy Görögországba. Hát kösz, jóhogy nem Szíriába.  Persze nincs könnyű helyzetben az utazási iroda sem. Komoly érvágás nekik a jelenlegi helyzet, miközben a magyar külügy még mindig csak a fokozott kockázatú, nem pedig utazásra nem ajánlott országok közé sorolja Tunéziát. Szívás ez mindenkinek.

Kedves Homár! 

Alább olvashatjátok a Neckermann utazási iroda felelősségteljes és emberi hozzáállását a tunéziai eseményekkel kapcsolatban. Ha másért nem is, de okulásképpen, amennyire lehetőség van rá, kérlek jelentessétek meg a blogon! 

Köszönöm

Gergő

A kommentekre adott válaszai alapján pedig még fél napig viccesnek gondolta a posztot, mielőtt visszavonulót fújt. A "Kipróbáltuk ezt a fajta reklámot." védekezés meg LOL.

Kedves Hilda!

Nem is emlékszem rá, hogy láttam-e valaha ekkora pofátlanságot (potenciális célcsoport alázást?) egy - a rajongószámból sejtem, hogy - népszerű Facebook-oldalon. Én nem is szaporítanám a szót, beszéljen magáért most a kép helyett a szöveg.

Üdv,

Bogi

Elég rémisztő poszt a honlapja alapján a tea mellett ezoteriában, szeretet- és harmóniabizniszben is utazó Fehér Holló Teaházról.  A lélekmunkás elbeszélgethetne a főnökkel. De nem jobb a helyzet akkor sem, ha a honlap csak úgy maradt, és már a Facebook szerinti művészetpártolás a kiegészítő tevékenység, mert ez abba sem nagyon fér bele. 

 

MINDIG LEGYEN NÁLAD APRÓ, HA A FEHÉR HOLLÓ TEAHÁZBA MÉSZ

Az alábbi eset így történt, ahogy most mesélni fogom, ezt még az eladó/tulaj is elismerné, ha a tükörbe néz otthon egyedül.

2015. július 7-én reggel betértem egy retro reggelire a Fehér Holló teaházba VIII. kerület Horánszky utca 1. Sonkás melegszendvics és tea 350 forintért, oké is volt, fizetni akartam, de csak 20 ezres volt nálam, amiből nem is tudtak visszaadni. Ez nem lepett meg. Igazából az sem, hogy kártyával se tudtam fizetni.

Ekkor felajánlottam, hogy besétálok a két percre lévő munkahelyemre, kérek az egyik kollégámtól aprót, és behozom a pénzt. A válasz erre az volt pofavágásokkal kísérve, hogy ilyet nem lehet csinálni, hogy bemegyek valahova pénz nélkül, mert nekem kell gondoskodni arról, hogy tudjak fizetni.

Erre azt válaszoltam pofavágásokkal kísérve, hogy összességében inkább neki kéne gondoskodni arról, hogy tudjak fizetni nem pedig nekem mászkálgatni, mert ő nem tud visszaadni, és kártyával sem tudok fizetni.

Az eladó/tulaj ekkor azt mondta, hogy ne flegmázzak, és 10 percem van ezt a dolgot elintézni. A fejében biztos elhangzott az is, hogy különben.

Ekkor éreztem először, hogy fizikailag fenyegetve vagyok.

5 perc múlva bevittem a pénzt, és hallottam, hogy engem szid a telefonban, ekkor határoztam el, hogy valamit azért tennem kéne, hogy ne érezzem magam ennyire hülyének, ezért elkértem a panaszkönyvet. Kiröhögött, hogy ő a tulaj, és leszarja, mit írok bele, mert úgysem nézi senki. Ebben valószínűleg igaza van.

Itt már teljesen balkáni volt a hangulat, ő nagyon idegesen kereste a panaszkönyvet, és azon hisztizett, hogy én milyen fellengzősen támasztom a pultot, miközben én azzal biztattam, hogy ezzel a hozzáállással biztosan csődbe viszi a céget, és végig ott volt a lehetőség, hogy ő bármikor megpróbálhat kidobni az utcára. Erre, márhogy kidob, többször is utalást tett.

Mint ahogy azt is megtudtam tőle, miközben a haverjával beszélt telefonon, hogy „á, ez csak egy valami érettségizetlen irodista hülye”, ekkor határoztam el, hogy mindenkinek elmondom, még a szomszéd irodaházban is kiragasztom.

A kulturált szórakozás lépésre lépésre fejlődésében töretlenül bízva.

Egy irodista a sok közül

Vagy a helyzet az, aminek látszik, és a Volán Eger felé járó alvállakozója szerint elég kiírni, hogy van wifi, aztán legfeljebb nincs, vagy Benjamin választ különösen szerencsétlenül buszjáratokat. A rendszeresen arra utazók tapasztalatait várjuk szeretettel. A Volánbusznak a válaszért azért jár a pacsi. Most már csak azt kéne elérniük, hogy történjen is valami az ügyben.

Kedves Tékozló Homár!

A Volánbusz megtévesztó utastájékoztatása miatt írok a wifi-szolgáltatással kapcsolatban, amin az első panaszom után a válaszukban leírtakkal ellentétben nem változtattak. Nem írnám le kétszer az esetet, bemásolom a levelezést a Volánbusszal:

Az én 1. panaszom:

Tisztelt Volánbusz Zrt!

Egy sajnálatos esettel kapcsolatban vagyok kénytelen panasszal fordulni Önök felé.

A Neoline Utazási iroda, ami Kalandozások néven is fut legutóbb áprilisban szerepelt a Homáron. Ezúttal nem buszos túra és nem Németország, hanem apartmanos nászút Görögbe a sztori, de  problémák itt is akadtak, pl. hogy nem volt hely a hotelben. 

Kedves Homár!

Az alábbi esetet szeretném megosztani veletek, bízva abban, hogy talán mások is elgondolkodnak a kuponos akciókkal kapcsolatosan - ami biztos, a Kalandozással soha de soha többet nem akarok találkozni.

A baráti társaságunkban házasságra adták a fejüket. Kiderült, hogy nem fognak nászútra menni, hát mi lehet a legszebb ajándék? Naná hogy szervezünk egy utat nekik! Jómagam kezdtem neki a szervezkedésnek, jó pár barátot bevonva a dologba, hisz talán ha közösen adjuk, még jobb (nem csak árban kedvezőbben oszlik meg az egy főre jutó rész, hanem mindenki „vehet egy szeletet a tortából”).