Térjünk vissza egy kör erejéig a világ legérdekesebb konzumtémájához, a halászléhez. A bajai fesztivál topikjában többen említettek a jól ismert szegedin és bajain kívüli, helyi változatokat. Ez tett igazán kíváncsivá, hogy milyen halászléfajták léteznek még az országban. Létezik például autentikus, a két nagytól érezhetően eltérő balatoni lé? Mit főznek a Duna felső folyásánál? Ott van aztán Kelet-Magyarország, ahol talán dohánylevelet is tesznek bele. Vagy mégsem?

Esküszöm, hogy ez nem szándékos, de ez a péntek a szívmelengető bulvár napja. Most jött ugyanis a HavariaPress híre, hogy a Versenytanács szerint Schobert Norbert és a Szole-Meat Húsipari Kft. közös gyermeke (jézusmária!), a Norbi Update felvágottcsalád csomagolásán valótlanul állították, hogy a termék „nem hizlal” és „magas hústartalmú”. A céget mégsem bírságolták meg, ugyanis időközben megváltoztatta az inkriminált csomagolást. Alant olvasható az eredeti sajtóközlemény:

Száz éve terjed az interneten, de kitéve még sehol sem láttuk, a Homár kánikulai szuperbulvár-kiadásába viszont tökéletes a kis film, amin Görög Zita trágár dalt ad elő a kamerák előtt McMenemy Márk tévés műsorvezetővel. Vagy nem. Mármint hogy a felvétel vagy igazi, vagy utószinkronos trükk, vagy ki tudja. Ön szerint valódi? Esetleg jelen is volt a forgatáson? Nézze meg oszt írjon! (A kefélős cím nem öncélú trágárság, Görög Zita szexuális életével a Homár amúgy nem foglalkozik, a dolog puszta utalás a dalszövegre.)

Ki hitte volna, hogy a 80-as években is készültek maradandó konzumipari alkotások? A fõbloggerét veszítve durván felhígult Gizmodo szúrta ki Philippe Starck citromfacsaróját, ami meglepõen hasonlít a Világok harca Tripodjára. Mondjuk a marsi inváziós kombájnok formája már az 1898-es könyv óta adott volt, így is minden idõk legdurvábban kinézõ konyhai kiegészítõjével van dolgunk. Természetesen ezt is az Alessi gyártja, 20 éve rendületlenül, 75 dollárért (~15 rugó).

Update: Bulvárba pottyant kollégám a Király utcában vásárolt ilyet pár éve, és most is van nekik 16k körüli áron.

Ezeréves ötletünket valósítja meg Japánban az Ogaki Kyoritsu Bank, amikor nyerõautomatává alkítja ATM-jeit. Ha vki augusztustól pénzt vesz fel náluk, a mûveletet követõen automatikusan beindul a játék, amin 1:10-hez eséllyel visszanyerheti a tranzakció díját (105 yen). Ha mázlija van, akár az észvesztõ 1000 yenes (1800 huf) fõdíjba is belecsaphat, erre 1:500-hoz az esélye. A trükköt azért dobják be, mert arrafelé komolyan sérelmezik az emberek, hogy pénzfelvételi díjjal szopatják õket, és inkább nem használnak készpénzt.

Ami a hírekből kimaradt, de a Homár – hiába nincs füle – mégis meghallotta: brutálisan szórakoztató események dobták fel múlt hétvégén a magyar high society és bankárvilág sportolós-bebaszós eseményét, a Kék Szalagot. Tudják, amikor nagyon sok hajó egyszerre próbálja megkerülni a Balatont.

Beépített informátoraink szerint a buli a keszthelyi bójánál indult, ahová egy nagy rakás hajó – úgy 50-70 darab – egyszerre érkezett, ráadásul szinte teljes szélcsend volt.

Dicséretes, hogy egyesek bevásárlóközpontot szeretnének a Dunára vagy a Rákóczi út gépkocsi-forgalmának a felszín alá terelésével kívánják Budapestet világváros-szintre fejleszteni, de az akadékoskodó Homár olcsóbb megoldásokkal kezdené. Jelesül a város turisztikai övezetében (is) meglévõ közbudi-mizériát szüntetné meg. Ugyanis enyhén szólva arcpirító a helyzet jelenleg. Költhetünk bármennyit közpénzbõl országimázsra, ha a GDP-nõvelõ derék turista feszítõ érzéssel a seggében kénytelen percekig vadászni egy mûködõ (neadjisten: tiszta) klotyóra.

Mint az a napokban bebizonyosodott, aki haladni akar a korral, az nem emailezik, hanem villogtatja kedvenc messengere notifyerét. A jelek szerint a nemzetközi trendet is beelõzte a Vista, írja Laura:

Igazán nem akarom bántani a Vista utazási irodát, mert általában nagyon rendesek+kedvesek a dolgozóik, de ma világossá vált számomra, hogy miért várom hiába a választ egy hetekkel ezelõtti, e-mailben feltett kérdésemre... Remélem, benneteket is lenyûgöz a megoldás:

"Tisztelt Utasunk! Köszönjük ajánlatkérését! Tájékoztatjuk, hogy a gyors és pontos kommunikáció érdekében e-mailes válaszadásunkat megszüntettük."

A "hogyan szabaduljunk meg a vásári bizsuktól" kategória hazai válasza az összeguberálható vámpírvadász-szettre a gazdaságos átokgyûrû. Az ezüst alapanyagú, mégis bordós-lilás színben tündöklõ tárgy gazdája szerint szerelmi rontást hoz viselõjére két hónapon belül, hinni sem kell benne. Érthetetlen, hogy a biankó átkot 1999 forintért sem vitték el, ínséges idõkben pedig egy szemmelverésnek is hogy örülne az ember. (Jó tanács gagyihirdetõknek: nagyobb az esély, hogy komolyan veszik, ha nem mobiltelefonos portéfotóval próbálkoznak.)

Természetesen mindenki tudja, hogy a magyar egészségügy többszörösen áttételesen elfertõzõdött problematikájával már a "senkise tehet semmirõl" kategória határait nyaldossa, mindenkinek annyira rossz, aki bennevan. Mégis felháborító, ha valaki életét figyelmetlenségek sorozatával veszélyeztetik, mint ahogy ez mai történetünkbõl kiderül:

Nem hittem volna, hogy a betegazonosító karszalag és a mûhibaperek fénykorában másfél hónapon keresztül szopathatnak egy beteget egy egyetemi kórházban. Akkor még nem éreztem, hogy hiba csúszott a gépezetbe, amikor egy héten belül kétszer ugyanarra a bajra mûtötték meg az apámat. Azt mondták, az elsõ megmozdulás túl hirtelen volt, ráadásul hajnali háromkor. Ezért véletlenül rosszul rakosgatták vissza a vékonybeleit a hosszábban majdhogynem félbevágott testébe.