Hisztérikus mennyiségû levél érkezett a témakörben, de amíg legjobb embereink szétválogatják ezeket, kopizódjon ide ern0 jóvoltából egy dobogógyanús bejegyzés a Timur Lenk blogja tájékáról:
Fornetti pékség, egyetlen, szakközépbõl frissen szabadult korú eladólánykával. - Szia, van valami, amiben döglött állat van...? - Tessék? - Ööö, húsos vagy májas, vagy valami ilyesmi. - Igen, van ez a pizzás szendvics. Jó nagynak néz ki, ennyire nem vagyok éhes. - Lehetne kérni a felét? - Ó, hát persze. Kislány félbevágja a pizzát, felteszi az árszorzós mérlegre, gépel kicsit. - Tizenhét forint.
Kisíján elfejeltõdött, de újra a Homárba hasított a fájdalom, hogy nem ehet bármikor mazsolás túrórudit. Az
Oké, hogy itt a karácsony, és gyakorlatilag bármit el lehet adni bárhol, de amit Max talált, az mintha egy kicsit túlzás lenne:
Na, azt azért mi sem hittük volna, hogy pont egy „cuki hüllõk” kategóriába tartozó kis színes fog némi túlzással levélrohamot generálni. De legalább kiderült, hogy Nyíregyen is sok a Homár-olvasó.
Feslett, kéjenc arccal várja a kisdedeket az a Mikulás, aki, ha az ölébe kapott egy gyereket, és még fizetnek is neki egy kisebb összeget, rögvest ringatózni kezd elõre-hátra. A lába között kis lyuk van. Hogy miért? Találgatni sem merjük, fõleg, hogy a lent olvasható levélben a szerzõ „szeretetcsomagról” értekezik, ami rémisztõen hangzik, de nagy szerencsénkre nem értjük, mi lehet.

Ha ön esetleg még nem hallott volna róla, mert éppen egy pelenkában tölti csecsemõkorát, hát akkor tessék,
Pizzafun egy új rekreációs játék csíráját fedezte fel egy hipermarketben. Ha már nincs borotválható kisállat a lakásban, a tejszinhabot is ellõttük mind, továbbá sugárirányban összehaverkodtunk az összes szomszéddal a mélynyomóteszt után, jöhet az élettárs fojtogatása, direkt erre a célra gyártott párnával: