Furcsa. Sohasem vágytam veszettül gyógyászati segédeszközre, sõt, ha kíméletlen akarok lenni önmagammal, még egy icipicit sem bizseregtem semmi után, ami gyógyítással kapcsolatos, kivéve a nõvérkeszexet, de végül soha nem erõszakolt meg senki sipolykezelés elõtt vagy után. Egészen egy pár perccel ezelõtti pillanatig ennyire elzárkózó voltam, amikor megláttam a Boo Boo tapaszt.

Majdnem ikra. Meg amúgy is: ki ne képzelegne szívesen arról, hogy egy ilyenben lakik? Különösebb részleteket nem tudunk róla, Dániában van, betonból épült és Voetmann tette fel õket a Flickr-re.Ha valakit érdekel a dolog, mert építene ilyent, kérdezze meg Voetmannt a Fickr-en, aztán írja meg nekünk a lényeget!

Bár a legújabb hírek szerint egyre kevesebb ember fogékony a szexxel hirdetett bármire, a segédeszközök esetében úgy látszik ennek ellentéte mûködik. A Durex vibrátorait legalábbis nem elvörösödött fejjel élvezõ csajokkal, hanem egy relatíve szolíd, emberforma vidámparkkal reklámozzák.

Kéjesen tervezzük a házibulit, ahol bevetjük ezt a potom 44 ausztrál dollárért megrendelhetõ, ígéretes játékot. A készülék lényege, hogy egyfajta hazugságvizsgáló, ami – ha kamuzáson kapja a kezét beledugó delikvenst – az illetõt jól megüti árammal. Ez egy lehetséges gyenge pontja az egyébként nagyon jól hangzó fejlesztésnek: ha nem elég erõs az áramütés, oda az igazi feszültség.

Hogyan vágjunk haza egy reklámot a világ legelcsépeltebb fotójával? Teljességgel érthetetlen, mitõl gondolja bárki, hogy a bazári mörcsandájzzá silányult Che-portré egyetlen ember ingerküszöbét is megüti. Pedig egy zseniális koncepció zseniális megvalósítását láthatják, akik nem riadnak el a sorozat kakukktojásától és tovakattintanak.

Szemtanúnk, Smiler állítása szerint belefutott egy kalauzba, aki sajátosan magas pénzbírságaival keresi meg a dobozossörre valót:

Elég sokat utazok vonaton, és a hétvégén érdekes esetbe botlottam. Történt, hogy a szombati (2006. május 6.) Budapestrõl 18 órakor induló, Sátoraljaújhelyig közlekedõ 528-as Füzér IC-n szembetalálkoztam "kedvenc" kalauzommal. Az illetõ õsz hajú, egyáltalán nem rokonszenves. Mint utóbb kiderült, ráadásul teljesen szürke, épp ezért feltûnés nélkül mozogni képes társával össze is dolgozik. Tõlem nem messze ült egy fiatal srác, akivel az említett õsz hajú kalauz elkezdett kötekedni. Itt még nem is volt igazán gyanús a dolog, különösen azért nem, mert rendszeresen utazom az említett vonalon, rendszeresen látom az említett kalauzt, és olyat még nem láttam, hogy bele ne kötött volna valakibe. Aztán a fiatal srácot kihívta a kocsi elõterébe. Itt már kezdett furcsa lenni a dolog, és a srác körül ülõ fiatalokból álló társaság is nyújtogatta a nyakát, hogy most vajon mi folyik odakint.

Adriankoooo, a Homár párkányi ügynöke pendelyig gázolt a gagyievolúció zsigereiben, hogy felfedezzen egy új sörfajtát, ami kisker árával már nyaldossa a palackozás és a címkenyomás árfekvését. Természetesen nem hibáztatjuk, amiért nem merte belsõleg tesztelni az anyagot, felesleges magyarázkodni. (Tényleg, nem tudja vki, a lejárt dobozos Heineken mikortól veszélyes?)

Amikor megláttam a cikket azt gondoltam: Miez? Semmi. Volt pár napja ugyanis a párkányi Lidlben is akció a sörre, nem is akármilyen. Beszéljen elõször a kép:

Részvényeseink megkövetelik, hogy minden homáros matériát publikáljunk, így kanyarodtunk ismét az Adicolor-reklámsorozathoz. Eddig igazán a független mûvészek sem tudták meggyõzni a Homárt, miért is annyira kafa a sportmárka új színrebontott sorozata. Az értelmetlenül szexista fehér, az uncsi ûrodüsszeiás zöld, a lapos hájteküldözõs sárga mellett az urbánus-flashzsonglõr kék és a gyöngyházmátrixos rózsaszín sem tudta kiütni a homárfaktor-biztosítékot, amit végre a pirosnak sikerült.

Érezték már hipermarketben, hogy mindenki összeesküdött önök ellen, viszont ezt olyan szemérmetlenül lazán és akkurátusan teszik, amíg egyre klausztrofóbbá zsugorodik az élettér és lassan nem marad más hátra, mint elõkapni a maroklõfegyvert és rendet csinálni? A Homár ezért nem javasolja a tudatmódosított bevásárlást, mert mivan, ha tényleg? Márktamás a szombat estéjét próbálta megkoronázni egy végtelen ismétlõdõ ciklussal:

Szombat este, szokásos heti túra a törökbálinti Corába, hogy a vásárlás ellenértékeként otthagyjunk párezer forintot. A párommal összeszedjük az árukat és próbálunk egy rövidebb sort találni, mivel a legtöbb pénztárnál 5-6 dugig pakolt bevásárlókocsi torlódott már össze. Az elsõ próbálkozásunk egy rövidebb sorral meg is hozza a sokak által már ismert eredményt: a sorban utolsóként álló vevõ közli, hogy ne álljunk be mögé mert szóltak neki, hogy õ lesz az utolsó. Rendben értjük, újabb sor, újabb próba, ugyanaz a terelés. Kicsit kezdek feszültté válni. Újabb sor, újabb próba, ismét terelés. Próbálkozzak másik sorral.

Ki lehet-e fejleszteni azt a sört, amelyiknek az üvegbetétje drágább, mint maga a termék? Hypgnosis talált egy belevaló jelentkezõt, amelyik már lenyomja a fogyasztást követõ ürítés árát:

A jelek szerint Pécs az olcsó sör lelõhelye. A nemrég felfedezett Giebelhof nevû 59 Ft-os valamit még alul lehet múlni, árilag mindenképp. Az új sláger a Bierhof, 49 Ft-os végfelhasználói (áfás) árával. Sajna még nem ittam, de a mellékelt szóróanyagot találtam a házunk elõtt a kuka mellett. Ha valaki tud róla bõvebbet, ossza már meg!